Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-02-27 / 9. szám

Nagybecsű szellemi előhaladás ez, mert az Isten képére teremtetett ember csak úgy felelhet meg emberi, keresztyéni s polgári kötelességének, ha kellő mértékben részesül a népnevelés-tanítás áldásaiban. Én tehát minden lelkészi teendőim között erre fektetem a fősúlyt; ezért szenvedtem üldöztetést, háborgattatást, ezért áldoztam fel annyiszor nyugalmamat is. De igyekeztem én kellőleg elvégezni egyéb lelkészi kötelességeimet is. Hirdettem az igét lankadást nem ismerő kitartással, alkalmas úgy, mint alkalmatlan időben ; feddőztem, dorgáltam ott, a hol erre volt sziikség; pénzükért nem dicsértem fel a részegeseket, fukarokat és versengző házastársakat, hanem az ilyenek felett prédikáltam a részegség, fukarság és versengés ellen. Egy lelkipásztorban nincs lealázóbb jellem, mintha ő csak azért, hogy a felekkel jó békességben nyugalomban éljen, fedezgeti vagy épen elhallgatja az uralkodó bűnöket s pénzükért feldicséri a rossz embereket is. Nekem ilyen áron nem kell sem a békesség sem a nyugalom. Hiszen így elveszteném a jók becsülését; pedig erre nekem szükségem van, mert csak azt tartom dicsőségnek, míg azon kedvességet, melyet ellenkező eljárásomért a rosszak részéről nyernék, gyaláztatásnak tartom. 1867-ben a taneszközök nem képviseltek itt többet 15 frt értéknél; azóta kiadott az egyház : 1. Olvasó- és tankönyekre 82 frt 36 krt 2. Taneszközökre 72 » 60 » 3. Tornaeszközökre 95 » — « Együtt 249 frt 96 krt A domesztika felállítása előtt, a nagyon terméketlen éveket kivéve, minden évben bejártuk a tanitó urakkal őszszel a falut s gyűjtöttünk tűz, víz által károsult egyeseknek s egyházaknak segélyezésére, néha pedig egyikmásik jótékony intézet javára. E gyűjtések eredménye 375 frt 28 kr. Esik átlag egy-egy évre 23 frt 44 kr. Minthogy a szellemi előhaladás egyik elengedhetlen feltétele a pénz, vagyis az évenkénti bevétel mennyisége : kötelességem felemlíteni, hogy 186 r — 1867-ig az egyház bevételei évenként átlag 483 forintot tettek ; 1867—1887-ig pedig bevett az egyház évenként átlag 1480 frtot. A természetben bejött és a belhivat alnokoknak szinte természetben kiadott buza és aljgabona egyik évről sincs a pénzbevételhez számítva. Minden ékesen szólásnál szebben beszél a tett. Minden tett eredményét legvilágosabban számokkal lehet kimutatni. Kevélység nélküli dicsekedéssel, az önérzet magaslatára emelkedve mondom, hogy azon számok, a melyek itt az én cselekedeteimről beszélnek, azt bizonyítják, hogy lelkészkedésem tettei hangosan beszélő bizonyságok a mellett, hogy én az adott viszonyok között eleget tettem, s most már elmondhatom ; elvégeztem a munkát, és pedig becsülettel végeztem el, a melynek elvégzésére vállalkoztam volt 1 Harcomat megharcoltam. Most várom jutalmamat. Es ha netalán ez a jutalom az lenne, a mi a legnemesebb földi élet küzdelmeinek jutalma volt; ha netalán azok, kiknek javára szenteltem minden időmet és erőmet s a kiknek boldogságát előmozdítani tartottam mindig legelső kötelességemnek, jutalmul feszítessék meget kiáltanának reám is : megnyugszom sorsom mivoltán s még megfeszítve is így imádkozom ő érettök: sUram bocsásd meg nékiek, mert nem tudják mit cselekesznek !« Kötelességem azonban itt kijelenteni, hogy az építkezésekben tovább haladni s így az egyházközség tagjait újabb-újabb adókkal terhelni többé nem szándékozom. Az egyház minden épülete a lehető legjobb karban van ma; azokat így fenn lehet tartani a rendes egyházi jövedelmekből s ennél többet tenni nem lehet már, de nem is szükséges. Elmentem illetve elmentünk odáig, a hol már a megállapodás nemcsak lehetséges de szükséges is. És ezzel végére jutottam előterjesztésemnek. Istené legyen a hála és dicőség, ki az itt felmutatott anyagi és szellemi előhaladásokért való küzdelemben szent lelkével szüntelen mellettem volt és ennyire segített engemet. De fogadják elismerésemet s meleg köszönetemet az egyházközség volt és jelenlegi azon elöljárói is, kik e sikerek kivívásában, hű harcosokként mindenkor oldalam mellett küzdöttek. Nélkülök az én gyenge erőm kevés lett volna ennyi eredmény kivívására. Ezek közül már többen nincsenek az élők földén. Legyen nekik könnyű a föld 1 Azok pedig, a kik még élnek s velem együtt az erős küzdelmek közt kivívott eredményeket fenntartani szilárd elhatározást éreznek kebleikben : tartsák meg, kérem, jövőre is irántam és az egyház iránt mindenkor kimutatott jó indulatukat s ne csüggedjenek soha, csak egy percre sem, egyházunk javára célzó küzdelmeikben ! Éljenek sokáig 1 Nagy lelki örömmel hallgatta végig a presbytérium ezen előterjesztést s midőn hálával ismeri el Nagy Sándor lelkész úr buzgó működését az egyházi s iskolai ügyekben s ezen sikereket, melyeket főként az ő fáradhatlan tevékenységének köszönheti: ezen előterjesztést egész terjedelmében jegyzőkönyvileg megörökíteni egyhangúlag elhatározta. KÜLFÖLD. A pápai szék és a német birodalom. A német egyházpoUtikában beállott fordulat több ízben volt jelezve, következményei és tanulságai a mostani vezércikkben vannak méltatva lapunk hasábjain. Ez egyházpolitikai kérdésekben történt kiegyezés Bismark és a pápa között a napi politika két nagy tényében nyer kifejezést, melyeket röviden következőleg ismertetünk. A német Culturkampfot oly hirtelen váltotta fel a német kormánynak a pápával való kiegyezése, hogy a kormány ellen való küzdéshez szokott ultramontánok most a legnagyobb zavarban voltak a legújabb választásban követendő eljárás tekintetében. Jakobinínek újabban n) ilvánosságra került második levele teljesen kétségtelenné teszi a nagy fontosságú tényt, hogy a német katonai javaslatok (a septennatus) elfogadása egyenesen a pápa akarata és a clerikalisok előtt nyilvánosságra hozott világos óhajtása vagy mint a mi »Religió«-nk mondta, a pápa angyali gondolata. Ez az első nagyfontosságú politikai tény a német kormány jávára. Az idegen országok világi politikájába való e belső beavatkozás polikai bölcseségéről elmélkedni nem a mi dolgunk ; arról a különben érdekes látványról sem akarunk szólani, hogy az úgynevezett szentszék által cserben hagyott ultramontánok miként fordítottak hátat a pápának és curiának most a birodalmi választások alatt, s viszont a pápa és diplomatiája hogyan állott be azon I kormány fő-fő kortesének, mely ellen évek óta oly makacs szívóssággal küzdött. De azt már érdeklődéssel 1 vágytunk megtudni, hogy Bismark herceg mivel jutal-