Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-02-27 / 9. szám

mazza a pápai szék nagy politikai szolgálatait. A hét eseményei erre is meghozták a feleletet a legeslegújabb német egyházpolitikai törvény-javaslatban. E javaslat a második nagy politikai tény és rendkívüli vívmány a pápai székre nézve. Az új javaslat végleg eltemeti a májusi egyházi törvények maradványait s a klerikusok nevelése, valamint a plébániák betöltése körül teljesen megszünteti az állami beavatkozást. Mindössze 5 cikkből áll s főbb vonalaiban a következőket tartalmazza. A javaslat felhatalmazza az osnabrücki és limburgi püspököket, hogy egyházmegyéikben a lelkészek tudományos előképeztetése céljából papnöveldéket állítsanak fel és azok fenntartásáról gondoskodjanak. A mult évben hozott egyházi törvénynek az a korlátozása, mely szerint a papnöveldéket csupán azok látogathatják, a kik ahhoz az egyházkerülethez tartoznak, a melyre nézve a papnövelde felállíttatott, az új törvényjavaslat által hatályon kívül helyeztetik. A lelkészek előképeztetéséről j és alkalmazásáról szóló törvény oda módosíttatik, hogy a lelkész alkalmazása ellen tett kifogásnak hely adható, ha okul azt hozzák fel, hogy az alkalmazandó lelkész polgári és állampolgári tekintetekből nem alkalmas az állásra. A plébániák tartós betöltése céljából állami kényszer alkalmazásának ezentúl nem lesz helye. A lel nészeknek fegyházra, polgári jogaik felfüggesztésére vagy hivatalvesztésre való elitéltetése, jogi szempontból az állás megüresülését nem vonja maga után. Megszűnik az egyházi főbb hatóságok azon kötelezettsége, hogy az egyházi fegyelmi döntvényeket a helytartókkal közölni tartoznak s hatályon kívül helyeztetik az a törvény, mely megszabja, mely határig terjedhet az egyház fenyítésjoga. Csak az I. szakasza ennek a törvénynek, mely tisztán vallási térre szorítja a fenyítési eszközöket s tiltja, hogy azok az életre, vagyonra, szabadságra s polgári becsületre is kiterjesztessenek, marad hatályban. Az egyházi rendekről és congregatiókról szóló törvény oda módosíttatik s egészíttetik ki, hogy az állami minisztérium határozata alapján Poroszországban újra megengedhetek azok a rendek s congregtatiók, melyek tagjai akár kisegítő lelkészettel foglalkoznak, akár a keresztyén felebaráti szeretetet gyakorolják, vagy szemlélődő életet folytatnak. E rendekre s congregatiókra, valamint letelepedésük s egyébb viszonyaikra nézve a törvény ugyanazon pontjai alkalmazandók, melyek a már létező rendekkel szemben is hatálylyal birnak. A rendeknek s congregatióknak a külföldön való szolgálatra hittérítők kiképzése céljából intézetek felállítáta is megengedhető. A törvényjavaslat indokolásában többek közt az mondatik, hogy a kormány, miután a cur'a teljesíté az állandó bejelentés iránt tett ígéretét, nem habozott tárgyalásokat kezdeni a curiával, hogy megfelelőleg a curiával ápolt barátságos s bizalmas viszonynak, másrészt a katholikus alattvalók iránti gondoskodás teljesítésében alapot nyerjen a törvényjavaslat számára, mely az állam és katholikus egyház közti viszonynak mindkét félt kielégítő alakulását célozza. E tevékenységben a kormány nem szorítkozott csupán az ápril 2. és 23 ról kelt jegyzékekben megjelölt keretre, hanem szives előzékenységgel fogadva a curia óhaját, megfontolása körébe még más egyéb tárgyakat is vont, melyek már részben a mult évi törvényjavaslat által elintézést nyertek. KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hirek. Szász Domokos erdélyi püspök egyházkerülete több rendbeli iigyénék elintézése végett néhány napot a fővárosban töltött s ez alatt a Nagy Péter síremlékének ügyét is rendbe hozta. A díszes síremlék karrarai márványból faragott tört piramis lesz s a Gerenday-féle raktárban készül. — Moór Gyula brassói evang. lelkészt vá'as tották 10 szavazattal 1 ellenében a brassói magyar esperességben esperessé, ki a szászoktól való különválásnak és szerveszkedésnek egyik főbajnoka vo!t. — Nagy Antal marosvásárhelyi ref. vezető tanítót, ki a népnevelés szolgálatában közel félszázad óta páratlan buzgalommal és köztisztelet által környezve működik, király O Felsége arany érdemkereszttel tüntette ki. * A vallás-erkölcsi felolvasások f. hó 24-én megkezdődtek s nagy lelki örömmel írhatjuk, hogy a kezdet fényes volt és sokat igérő. A Deák-téri nagy díszteremben igazi fényes és minden várakozást felülmúló nagyszámú közönség jelent meg a jól sikerült első felolvasó estélyen. A lapunkban megpendített eszme sokak szivében viszhangra talált. A fővárosi protestáns közönségnek főként előkelő része mindkét nemből meglepő szépen volt képviselve. Ott láttuk Tisza Kálmánné, gróf Teleki Sándorné, báró Kemény Kálmánné, Vizsoly Gusztávné, Szász Károlyné, Szilassy Aladárné. Kenessey Albertné, Szalay Sándorné, Haberern Jonáthánné stb. úrnőket, míg a férfi notabilításokat gróf Tisza Lajos, Beöthy Zsigmond, Ballagi Mór, Vécsey Tamás, György Endre, Zsilinszky Mihály stb. képviselték, s kívülök a prot. egyházak lelkészei, tanárai, számos presbytere stb. A theol. énekkar a »Jővel ?zentlélek«-kel nyitotta meg az estélyt s ezután Szász Károly püspök úr tartotta azon szép bevezető beszédet, melyet egész terjedelmében lapunk elején vesz az olvasó. A nemes hévvel eléadott megnyitó nagy hatást, zajos éljenzést keltett. Utána Zsilinszky Mihály országgy. képviselő ült az asztalhoz s szép előadással olvasta fel tartalomdús s eredeti forrásokból merített dolgozatát, melyben az 1649'iki országgyűlés vallásügyi tárgyalásait ismertette. Először is fővonásokban raj/.olta a protestáns egyház ezen korbeli helyzetét, a sok sérelmet, melyek a linci béke megkötése után is elkövettettek, és kivált mikor I. Rákóczy György meghalt, kinek nem kevésbbé rettegték eszét, mint fegyverét. Ezután szólt az országgyűlés elégedetlenségéről, a királynak Béc.sből későn megérkezése miatt, de a mely elégedetlenség elenyészett, midőn végre március közepén a király nejét is magával hozta. Majd átment a nádorválasztásra, Pálffynak, a szilárd jellemű és törvénytisztelő új nádornak ismertetésére, ennek Lippay érsekkel való összetűzésére, azon goromba sérté.-nek elbeszélésére, melyet az érsek a nádor ellen elkövetett, meghazudíolván a nádort, a midőn ez a királyi ól azon jelentést tette, hogy az a törvények szigorú megtartását kívánja. Felháborodott a nádor is — mondja Zs. — fel az országgyűlés is e hallatlan botrányon, de Palffy csakhamar a szenvedély kardját félredobva, azzal szerzett elégtételt magán ik, személye s magas hivatala becsületének, hogy az országgyűlésből egy protestánsokból és katholikusokból álló vegyes bizottságot küldtek a királyhoz, ezt megkérdezendő, ki miután a nádornak adott igazat, ez a nyilvános ülésben kemény szavakkal lobbantotta az érseknek szemére a goromba hazugságot. Ezután ismertette a kassai lutheránusok és reformátusok közt folyt vitát a templomtelek felett. Részletesen rajzolta ezen harcot, mely azután a mindkét