Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-02-20 / 8. szám
Sanctorum); Szombati János, ref. professzor; Salamon \ János: De statu ecclesiae evangelico-reformatae in Transsylvania 1840; Ilornydnszky Viktor: Beitráge zur Gescliichte evang. Gemeinden in Ungarn ; gr. Majlátk (f 1848): Die Religionswirren in Ungarn ; Balogh Ferenc ' debreceni tanár s mások. Az egyházalkotmány terén jelentékenyek Ilévész Imrey debreceni ref. lelkész, dr. th. : (f 1881) és Fabó András ev. lelkipásztor. A gyakorlati j theologia több munkással dicsekedhetik, a dogmatikus j polémiákat nem szeretik. — Egyébiránt a rationalismus meglehetősen visszahúzódott.« Eddig a cikk, melyhez csak néhány megjegyzést óhajtunk csatolni. Tökéletes igaza \ an a szerzőnek, hogy | dogmatikus utakra nem hajlandó a magyar közönség, de félünk, hogy e megjegyzés arra találja az olvasót vezetni, hogy e téren teljes lethargia uralkodik, a mi pedig nagyon szomorú kép theologiai képzettségünkre nézve. A vizsgálódás a legtöbb esetben más-más ered- ' ményekre vezet, melyek kifolyása a kölcsönös eszmecsere szokott lenni; a hol ez eszmecsere nincs meg, ott : rendesen a vizsgálódás, a kutatás hiányzik. Hogy ez minálunk, dacára szomorú anyagi viszonyainknak, me- j lyek a legjobb erőket is megkötve tartják — nem így van: arra elég példa a Krisztus feltámadása fölött folytatott polémia. Exegetikai művekben is szegények vagyunk -— talán ebben a legszegényebbek — de egy Kámori biblia-fordítása elég figyelemreméltó arra, hogy megemlíttessék. A gyakorlati szakból is érdemes lett volna néhány j nevet felsorolni. Pap István, Révész Bálint, Székács, j Tompa, Török, Nagy Péter, Fördős, Dobos, oly nevek, melyek a magyar theol. irodalom történetében emlékezetesek maradnak. A történetírás terén elég sokat felsorolt a tudósító ; de ú y hiszem, vannak velem együtt sokan, kik a fölsoroltak mellett Kiss Áron, Farkas József s Warga nevét szívesen látnák s e célból, hogy a nomenclatura hosszú ne legyen, inkább a megnevezettekből hagynának el egynehányat. De ami különösen feltűnt s megvallom kissé kellemetlenül érintett, ez a prot. theol. könyvtár munkásainak teljes ignorálása; pedig épen úgy a vállalat nagy jelentősége, mint az irók tehetsége s képzettsége megérdemeltek volna egy kis méltatást. Mi volna a mi tudományos theologiai irodalmunk, ha még e néhány mű is hiányoznék belőle. Egyszerű hallgatással mellőzni e vállalatot méltánytalanság, melyet csak a »Vázlat« rövidségével lehet mentegetni s különösen a két testvér Kovács Albert és dr. Kovács Ödön joggal kívánhatják a magyarhoni prot. theol. irodalom ismertetésénél nevük fölemlítését. Hogy a rationalismus mindinkább háttérbe szorul, abban tiszta igaza van a tudósítónak, sőt bizvást lehetne mondani egészen háttérbe szorult. Mert nem tudom, hol vannak a theol. professzorok között a rationalismusnak képviselői, sőt azt hiszem, mindnyája a leghatározottabban tiltakoznék az ellen, hogy őt rationalistának tartsák. És itt önkénytelenül eszembe jut a Quarterly Registernek e lapok január 30-iki számában közlött ama mondata: »a rationalismus bemocskolta ugyan a magyar ref. egyházat is, de az evangeliomi igazság ismét kezd hódítani s zászlóvivője Debrecen« és hogy ehhez egy másik nyilatkozatot csatoljak, fölemlítem Csiky Lajos úr programmjából a következő pontot: »nézetem szerint egyházunk a helvét hitvallás és heidelbergi káté alapján áll « (Ez -ugyan nekem újság, mert én úgy tanultam, hogy a mi egyházunk a szentíráson épül, levén a nagy elv : a mi hitünknek és vallásos életünknek egyedüli zsinórmértéke a szentírás.) Tehát confesszionalismus és rationalismus ? 1 S ez utóbbi osztályba tartoznának azok is, kik supranaturalistico-theisticus állásponton állnak, de készek a confesszió egyes pontjain változtatni, föltéve, hogy e változtatás az írás szellemével megegyez ? Nem, ez nem lehet; ez a rationalismusnak eddig sohasem hallott fölfogása lenne s én hiszem, hogy sem Csiky úr, sem a Quart. Register tudósítója ezt nem így gondolta ; de hiába a kimondott szavak összevetve ezt a zártételt adják. Az ismertetés — hogy e rövid kitérés után tárgyunkra visszatérjünk — hosszasabban foglalkozik a debreceni zsinattal, mint általában egyházunk alkotmányával s e tekintetben valóban híven és ügyesen rajzol, úgy hogy az alig 8 lapra terjedő ismertetésből a magyarhoni evang. egyház jelen állásáról tisztába jöhet az olvasó. Sajtóhiba — a neveknél — épen úgy mint Bauhoffer művében van elég, bár itt mégsem annyira boszántó, mint a nevezett könyvben. Erdős úr mindenesetre jó szolgálatot tett azzal, hogy az adatot megkiildötte vagy talán —• a mit hiszek — az egészet maga elkészítette. Antal Géza. BELFÖLD. A békési ev. esperesség közgyűlése. A békési evang. esperesség f. hó 9-én Szarvason rendkívüli közgyűlést tartott Zsilinszky Mihály felügyelő és Áchim Ádám esperes elnöklete alatt. A közgyűlés tárgyát Steltzer Frigyes kiszácsi lelkész ügye képezte, melynek előzményeit olvasóink jól ismerik. Az új vizsgálat megejtésével a bányakerület a békési esperességet bízta meg, felhatalmazván őt, hogy a vizsgálat eredményéhez képest a visszahelyezés vagy felfüggesztés és perbefogatás tárgyában is jogérvényes határozatot hozzon. így történt, hogy Áchim Ádám esperes maga mellé vévén Gajdács Pál tót-komlósi lelkészt és Mikolay Mihály esperességi jegyzőket, október 27-én Belohorszky esperessel Kiszácson megjelent s ott új vizsgálatot tartott. E bizottság támaszkodva az előbbi nyomozó búottságok által felvett jegyzőkönyvekre, jelentésében oly nagy fokúnak mondja a nép ellenszenvét Steltzer lelkész irányában és oly sötétnek ecseteli a helyzetet, hogy nevezett lelkésznek felfüggesztését s perbe fogatását a körülmények által indokoltnak tartja. A nyomozó bizottság által tett jelentés képezte a vita tárgyát a febr. 9-iki esperességi közgyűlésen. Felolvastatott mindenekelőtt Belohorszky esperesnek hivatalos jelentése, melynek a'apján az aug. 25-kén tartott bács-szerémí esperességi közgyűlés a felfüggesztést kimondta. Olvastattak: a három ízben kiküldött nyomozó bizottságok vizsgálati jegyzőkönyvei; Langhoffer adminisztrátornak folyamodványa s azóta is érkezett újabb vádakat tartalmazó levelei; dr. Szeberényi püspöknek hivatalos levele, melyben a perbefogatás kimondásának esetén első fokú bíróságul a békési esperesség konsistoriumát jelöli kí. Ezek után Steltzer lelkész engedelmet kér a szólásra, hogy azon vádakra nézve, melyekről csak most a helyébe kinevezett adminisztrátor felolvasott leveleiből értesült, magát igazolhassa. Az elnökség által erre felhatalmaztatván, a vádlott lelkész rövid és kellő higgadt-