Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-02-20 / 8. szám

a tanulói és a nem tanulói pályán levő ifjak között is r Es végül: 4. Fenntartassak-e a kegy év intézménye vagy pedig kegyeleti átalánynyá változtassák át? Mindezen kérdésekre nézve — ha a nagyt. szerkesztő úr becses lapjában helyet ad*) — a közelebbi számban bátor leszek nézeteimet tüzetesen elmondani, azon észrevételek kapcsában, melyek nt. Szél Kálmán esperes úr tervezetét és indokolását olvasva, lelkemben önkénytelenül felmerültek s melyeket elmondani a szent ügy érdekében kötelességemnek ismerem. Ezúttal csak annyit kívántam a felvetett kérdések által bebizonyítani, hogy gyámintézetünk ügye még ma is csak a kezdet stadiumában van. Még a legszükségesebb statisztikai adatok sincsenek egybegyűjtve, még a legsarkalatosabb alapelvek sincsenek megállapítva: következőleg minden tervezet elvi oldalról, alapjában fog megtámadtatni úgy a sajtó, mint a kerületek és a konvent által, kimondhatatlanul nagy hátrányára a gyámolításra váró lelkész családoknak. Ily úton haladva 5—to év múlva sem lesz gyámintézetünk. Más utat kell tehát választani, mely ha hosszabbnak látszik is, biztosabban és gyorsabban vezet a célhoz. Az épületnek is előbb fundamentumait rakják le, aztán a falait emelik fel, majd a fedél gerincét és bordáit állítják össze, s csak ha ezek megvannak, teszik rá a fedő-anyagot s készítik el a lakszobák tartozékait. Nézetem szerint helyesen cselekednék a konvent, ha felhívná a kerületeket egyfelől arra, hogy a területökön élő özvegyek és árvák számáról valamint a papi és tanári fizetések meny- ' nyiségéről terjesszenek be haladéktalanul pontos kimutatást ; másfelől pedig határozott kategorikus véleményt kérne tolok azon vezérelvekre nézve, melyek alapján a gyámintézetet megalkotni kívánják. Végül: mikor a kivánt adatok egybehordva vannak s a kerületek kategorikus feleletei beérkeztek, határozza meg a közalapból adandó állandó segély quantumát és akkor a már beküldött adatok és a többség által elfogadott vezérelvek alapján állítsa össze a tervezetet és léptesse azonnal életbe az annyira óhajtott gyám- és nyugdíj-intézetet. Ezen az úton haladva 1889 január i-én csakugyan megkezdhetné áldásos működését intézetünk, míg az adatok ismerete nélkül és a vezérelvek meg nem állapítása előtt készített bármily szép tervezetek mellett is mindig a kezdet kezdetén maradunk. Szőts Sándor, dévai ref. leik. *) Örömmel vesszük. tízerk. TÁRCA. 4 A legújabb theologia történetéből. (Folytatás.) Ritschl sajátképi istentana legkevésbé talált ellentmondásra a theologusok között, mert az Istennek személyisége oly priicis és mélyértelmű tárgyalásra talált nála a pantheistikus felfogásokkal szemben, hogy annak jótékony benyomását senki sem tagadhatja, s azon vádat, hogy a személyiség fogalma korlátozná és végessé tenné Istennek lényegét, (mely vád Fichte subjektiv idealismusa óta végig vonul az újabb bölcsészeten), senki sem cáfolta meg oly meggyőző erővel, mint Ritschl a megváltásról szóló tanban. Az istenországának és Istennek a Krisztusban nyilvánvalóvá lett relátiójából önként következik sajátképi keresztyén istenfogalma, melynek lényege a szeretet, a miben kifejezést talál az, hogy ő szellemi személyiség, egyetlen a maga nemében s a világ egészének teremtője. Továbbá istenországának s az Istennek kölcsönös vonatkozásából vezeti le Ritschl Istennek tulajdonságát, s az Istennek atyai gondviseletében vetett hitet rövidebb alakban vett keresztyén világnézetnek nevezi és kimutatja, mennyire el lett az ferdítve a természetes vallásból s a theolog. bizonyítékból való levezetése által főleg az orthodoxia részéről. Mind ezek után Ritschl az Istenről szóló tant is tisztán Krisztusnak bizonyosságából s a gyülekezet hitéből vezette le az ó szövetségi istenfogalom felhasználása mellett, s a természetes theologiának, vagy a bölcsészet fogalomképzésének sehol sem engedett befolyást, Hittana távol áll az aristotelesi vagy neoplatonikus formulpktól és abstractíóktól; szabad az u. n. Isten lételére magában véve, az actus purusra vagy az absolutra vonatkozó modern spekulátiótól tekintet nélkül istenországára, Folyton a vallásos-erkölcsi üdvjót tartja szem előtt; soha sem követ intellectuális, tisztán elméleti ismeretérdeket, a mint azt a bölcsészet s a nyomában haladó scholastikus orthodox dogma teszi, s az Istenre vonatkozó összes meghatározásaiban az egyszülött fiú az ismeretforrás. R. christologidja legtöbb támadásnak volt kitéve a szabadelvű és orthodox theologiai körök részéről, azonban ő itt sem állít fel fogalmakat és formulákat, a melyekkel Krisztusnak kimenetelét Istennek háromságos lényegétől megfoghatóvá tegye, hanem ítt is az istenországa gyülekezetének állandó viszonya alapítójához a Krisztushoz, a fődolog. Hangsúlyozza, hogy Istennek örök szeretethatározata csakis Istennek önkinyilatkoztatása által a Krisztusban valósulhatott meg igazán, s továbbá a vallásos jónak közlése által, melyet a gyülekezet Krisztus által az Istentől nyert, s kiemeli, hogy úgy az isteni szeretet, mint az emberi szükségesség részéről egyaránt szükség volt istenországa megvalósítása céljából Istennek önkijelentésére a Krisztusban. Christologiáját nem elméleti feltevésekre, hanem Krisztusnak önbizonyságára alapítja, a mint az az első gyülekezet élő hitbizonyságában talál kifejezést. Eletének végcélja Istennek országa, s ennek megvalósítására való hivatását az Isten és közte való kölcsönös megismerésre alapítja. Ezen legfőbb hivatásnak kivitelét igazolja az ő bűntelensége, a mi különösen a szenvedések állandó elviselésében tűnik föl. Az Istenne való ezen közvetlen egysége hivatásának egész terjedelmére vonatkozik, s az Isten szeretetének és Krisztus hivatásszerű engedelmes-