Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1886-05-23 / 21. szám
645 FRŐTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ÍSlCÖLÁÍ LAP. 64é eseményről s mozzanatról említést tesz. Nem lehetne az egyes egyházaknál is ezt a példát követni ? Minden lelkész az egyházmegyei közgyűléshez, vagy az egyházmegyei elnökséghez beadná egyházának egy évi történetét, elősorolná a vallási, erkölcsi, iskolai, közművelődési, humanistikus téren felmerült mozzanatokat, az egyháztanács közérdekűbb intézkedéseit s elősorolná ugy, hogy azokból a legkisebb árnyéka nélkül a propria lausnak, adat szolgáltatnék a lelkész működéséről is. És ez az eljárás, még ha az általam emiitett célnak nem felelne is meg, de bizonyára drága gyümölcsöt termene egyházi életünk rajzára s történelmére nézve. Nem is uj dolgot mondok ezzel. Vannak már — bár még kevés számmal — egyházaink, reformátusok és evangélikusok, melyek nyomtatott évi értesítőket adnak ki, és ezekben az efféle mozzanatok mind híven elő vannak sorolva. Ez előtt talán pár hóval volt e lapokban ismertetve a p evang. egyház közelebbi (tizedik évfolyamú) évkönyve s a ki az ebben levő XI. fejezetnek csak a címeit végig futja, már látja, hogy az ezen egyházban működő lelkész minő sikerrel fáradozik. Vagy ha ilyesféle alakban nem talál viszhangra az indítvány: kérek részére figyelmet egy más alakban, mert őszintén szólva, legfőképen az indított arra, hogy tollat fogjak. Hazai egyházi irodalmunk távol áll ugyan attól, hogy gazdagnak neveztethessék, de mégis az utóbbi pár évtized alatt óriási haladást tett és tesz naponta. A pondus is figyelmet érdemel, de még inkább a numerus. Öt hetilap, vagy hét folyóirat, egyházi beszédek, imák, síri beszédek, ágendák, bibliamagyarázatok, helylyel közel a theologiai tudományok egyik másik ágából becses dolgozatok, — minők lapunk közelebbi számaiban is ajánltattak, — ezenkívül a világi irodalom mezején is több kii ti nő munkás találtatik a prot. papság köréből. Van e ezekről hivatalos tudomásunk, de még igen sokszor csak nem hivatalos is ? Néha az egyházkerületi közgyűlésen bejelentetik s annak jegyzőkönyveibe bevezettetik egy-két kiválóbb munkás neve, a mely neveket különben is ismerünk; de hát a minorum gentium-ról ki emlékezik meg, a falusi méhesekben irt sokszor becses, de kevesebb zajt ütő, szerény kis kört érdeklő irodalmi dolgozatokról vesz-e tudomást sokszor az irónak még közelebbi kollegája is ? Nem jó volna, ha évenként egyházunk mindegyik irodalmi munkása beadná rövid tartalomjegyzékét kisebb-nagyobb irodalmi műveinek az egyházmegyei közgyűléshez, bevitetnék az az egyházmegye jegyzőkönyvébe, ebből a kerületébe s ily uton ismeretessé lenne az egész hazai prot. egyházunk előtt. Ezzel kapcsolatban aztán mehetnénk egy lépéssel tovább, vagy ha úgy tetszik egy fokkal lejebb. , A katholikus káplánok — olvastam a napokban egyik k.-somogyi veterán lelkészünk leveléből — minden évben kötelesek a püspökhöz valamely dolgozatot beadni: hát a mi káplánaink ha egyszer átúsztak a vizsgálaton, mi jelét adják a tudományokkal való foglalkozásoknak€ ? Felelet : vannak, a kik eléggé fényes jeleit adják, már mint fiatal emberek számot tevő dolgozatokkal, tanulságos biblia-magyarázatokkal, egyházi beszédekkel gazdagítják egyházi irodalmunkat, de a kiknek munkálkodásáról bizony gyakran egy-egy folyóirat kevés számú olvasóin kívül alig vesz s nyerhet más tudomást. Hanem ezek mellett azután vannak olyanok is, s pedig nem kevés számmal, a kiknél az irodalmi téren sem a productiv, sem a receptív erő nem igen mutatkozik. Nem volna-e célszerű ezekre is némi hatást gyakorolni, ezeknek a munkálkodásáról is egyházmegyén és kerületen számot kérni? s mikor a minősitvényre szükség van, talán figyelemmel lehetne lenni nemcsak a papivizsgálatokon nyert, de az életben szerzett bizonyítványokra is. A zsinat által alkotott minősítési s lelkészválasztási törvénynek sok consequentiája van s azon törvény csak úgy lehet áldásos, ha levonjuk belőle, s foganatosítjuk a consequentiákat. Farkas József. BELFOLD. Püspöklátogatás Felső-Baranyában.*) Május 6-án reggel Viszlóból Baddra indultunk, melynek határán Németh Alajos körjegyző és a községi elöljáróság, a paplak udvarán pedig a lelkész üdvözölte püspök urat. A harangok hívó szavára a zsúfolásig telt templomba mentünk, hol az ének és apostoli áldás után igy kezdette beszédét a főpásztor: »Egy ember megházasodván, felesége után uj rokonait megakarta látogatni, megkötni velők az atyafiságot; de hogy egészen ismeretlen ne legyen közöttük, megszerezte arcképeiket, mert a jellem vonásai az arcban tükröződnek vissza, levelezésbe is bocsátkozott velők, kikérdezte hajlamaikat, szokásaikat s midőn mindezekkel készen volt: meglátogatta addig még nem látott uj atyafiait. Magamról szólok, én vagyok azon ember, ki holtig való hűségre jegyet váltottam a dunamelléki gyülekezetekkel, megszereztem lelki arcképeiket, jellemökbe is igyekeztem bepillantani. Nem minden előkészület nélkül jövök hát ti hozzátok is, jól ismerlek már, csak a szinről-szinre való látás volt háíra«. . . Majd előadta püspök ur, hogy Raád már a *) A főbb vonásokban közöltük már az itt emiitett helyeken tett látogatást, de terünk szük volta miatt ezen másik tudósítónk szívességéből nyert tartalmát a főpásztori beszédeknek ezen számunkra kelle halasztnaunk. Szerk.
