Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-23 / 21. szám

647 iy-ik században önálló gyülekezet volt, 200 évnél fel­jebb menő időtől kezdve sorrendben el tudja számlálni papjait, Bálint paptól kezdve 17 lelkészt, a mostani lelkészig Paksy Gedeonig, kinek atyja 40, ő maga pe­dig már 42 évet szolgált a raádi gyülekezetben, mely nemcsak díszes építkezései által anyagi, de az 1817-ki püspöki látogatás jegyzőkönyveivel összehasonlítva, er­kölcsi tekintetben is haladást mutat. Midőn mind­ezekért dicsérő szót nyertek a főpásztortól, ugyanak­kor figyelmeztette őket azon erkölcsi fogyatkozásokra is, melyektől e gyülekezet tagjai sem egészen mentek. A nagy áhítattal és buzgósággal hallgatott főpásztori beszédet gyönyörű ima zárta be. Istenitisztelet után is­kolalátogatás, majd a presbyterium kikérdezése követke­zett, melynek végeztével kocsira ülve, mindinkább növe­kedő kíséretével vonult be a főpásztor a kis Marjára, hol a lelkészlak kapujánál Bóna Sándor lelkész fogadta »a gyermekeit meglátogató kegyes atyát.* A templomi gyülekezethez intézett beszédét ilyen­formán kezdte a főpásztor : »A jó pásztor ismeri az ő juhait, én is ismerlek titeket, bár először látlak színről­színre, de tudom felöletek, hogy vallásos buzgóságban keveseknek engedtek, buzgón látogatjátok az Isten házát, Urvacsorához szép számmal járultok, és ha csak a külső buzgóságból, ha csak e szent asztal látogatásából kellene megítélni, kevesen múlnának felül benneteket. Ámde elég-e ennyi az igaz vallásosságra, ennyit a farizeusok is megtettek, külsőleg teljesítették a parancsolatokat, de azért e farizeusoknak és a hozzájok hasonlóknak mondja Jézus: »Nem minden, a ki ezt mondja Uram! Uram! megyen be a mennyeknek országába, hanem a ki cselekszi az én Atyámnak akaratát.« Azt kérdem azért, váljon buzgók vagytok-e éltetekkel és cselekedeteitekkel ? mert a ki csak külsőleg ékeskedik vallásosságával, de belsőleg bűneinek áldozik, az hasonlatos a festett koporsóhoz. Hogy az Isten házát szeretitek, ezt cselekedettel is meg­bizonyítottátok és bizonyítjátok ma is, dicséretes és tet­tekben nyilatkozó bizonysága buzgóságotoknak az a díszes paplak, melyet saját erőtökkel emeltetek s méltó dicsekedése e kisded gyülekezetnek, áldozatkészségteket bizonyítja az is, hogy az egyház szükségeire nem kény­szerből, de jó kedvvel hozzátok meg áldozataitokat, a mit tőletek jövőre is elvárok. De még mindez csak külső bizonyítéka a ti vallásos buzgóságtoknak, hogy a hit erejét megláthassuk, arra nézve nem elegendők e külső jelek. »Az igaz ember hitből él« azaz egész életével bi­zonyítja hitét, vallásosság, isteni félelem és az abból szár­mazó tiszta erkölcsiség nyilatkozik minden cselekedetiben, magaviseletében, egész élete folyásában. És már, ha e tekintetben vizsgállak titeket, vájjon megállhatjátok-e csak az én gyarló Ítéletemet is, annyival inkább a min­deneket megítélő igaz bírónak kemény Ítéletét? Mert hallottam felőletek, hogy, mint több helyein e bortermő vidéknek, ugy ti közöttetek is sokan vannak, kik túlsá­gos dőzsölésbe és mértékletlenkedésbe merültek; mintha nem tapasztalnátok, hogy a bor csúfolóvá teszi az em­bert, mintha nem tudnátok, hogy a boritalban való mér­tékletlenség miatt elesett Noé az egyetlen igaz is, mintha nem tapasztalnátok, hogy az iszákosságot nyomon követi a szegénység, pusztulás, erkölcsi és anyagi sülyedés«. . . Majd a próféta kemény intő és dorgáló szavait az édes atyai szelid intések és tanácsok követték, megté­résre híva a kik már tévelyegnek, a jóban való állhata­tosságra azokat, kik még megőrzék e vétektől magukat, végre buzgó ima és áldás rekesztette be a fényes szó­noklatot. Iskolavizsgálat és presbyterium után kedélyes ebéd következett. Délután 4 órakor a nagyon felszaporodott kísérés Tevehegyre követte püspök urat, hová egy kellemet functio, szeretett esperesünk nt. Kovács Antal ur kedves leányának Flórának esketése, hívta a főpásztort. A lel­készlak udvarán emelt diadalív alatt, díszes lakodalmi vendégsereg és nagy közönség élén Kovács Antal espe­res, mint helybeli lelkész fogadta püspök urat, bent a lelkészlakon pedig Baranyamegye fő- és alispánja, Bánffay kir. tanácsos és Galamb Gyula egyházmegyei vil. tanács­biró üdvözölték a kedves vendéget. Délután 5 órakor a virágokkal díszített templomban, mindnyájunkat elragadó fényes esketési beszéd után a vallás esküjével is egybe­kötötte főpásztorunk a kedves menyasszonyt vőlegényével Weigl József séllyei kereskedővel. Ezután fényes lakoma következett, mely benyúlt a késő éjszakába. Május 7-én délelőtt tartatott meg a püspöki egy­házlátogatás, mely a templomi istenitisztelettel kezdődött. »Nagy vágyakozással készültem — úgymond a főpász­tor — és szívbeli nagy örömmel jöttem e gyülekezetbe, nemcsak azért, hogy e í.-baranyai egyházmegye nagy­érdemű esperesének nyáját megláthassam, nemcsak azért, mert családi ünnepély várt reám, melyben a szeretet és barátság ölén megpihenni olyan jól esik; de rég óhaj­j tottam e kies helyen, kősziklákból és régi romokból al­kotott domb tetején épült régi egyház falai között meg­jelenni. Lelkem szívesen andalog a mult emlékein, azokon a nagy időkön, melyekben itt a reformatio kezdődött, küzdött és megszilárdult. És van is okom itt emlegetni a reformatio ama századát, midőn őseitek mindent készek voltak feláldozni hitökért; midőn — Izráelként — egyik kézben vakoló kanál, másikban kard volt, amaz az építésre, emez a védelemre. Ma már törvények biztosítják a val­lásszabadságot, nem kell érte vért és életet áldozni, sőt még vagyont sem, vagy annak csak nagyon csekély részét. És mit tapasztalunk ma Baranyában is, itt a reformatio egyik fészkében ? azt, hogy az egyház iránti áldozatkészség nagyon megfogyatkozott, hogy némelyek közületek azt a keveset is, a mivel az egyház fenntartá­sához járulnotok kell, nem örömmel, nem kész szívvel, hanem csak kényszerből adják. Fájdalom! hogy itt ti közöttetek is sokan vannak ilyenek. Igaz, hogy megfo­gyatkoztatok számban és erőben, de váljon nem tőletek eredő okok eredményezték-e a számban és erőben meg­fogyatkozást. Néhány évtizeddel előbb még sokkal erő­sebbek voltatok anyagilag is, pedig akkor csak a robot­tól szabad napokon gazdálkodhattatok magatoknak, s mióta szabadok vagytok, mióta uraivá lettetek azon föld­nek, melyet munkáltok, napról-napra hanyatlik vagyono­tok, sőt sokan kipusztulva a vándor, hogy ne mondjam, a koldus-botot kénytelenek kezökbe venni. De nemcsak ez, hanem más egyéb okok miatt is nagyon megfogyatkoztatok számban és erőben az utóbbi 69 év alatt. A fényűzés, a magasabbra csigázott igények, a gyermektelenség, mind olyan tényezők, melyek roha­mosan vezetnek a számban és erőben megfogyatkozás vészes örvénye felé. Szaporodnak az igények, nő a fény­űzés s épen ezért féltek a gyermekek szaporodásától, hát nem gondoljátok meg, hogy minden gyermekben az egy evő szájhoz két munkás kezet nyertek. Milyen felfordult okoskodás az, mely örvend a nemzedék fogyatkozásának, hát nem a mindig megujuló nemzedék van-e hivatva a haza, a nemzet és az egyház fenntartására ? hát nem igaz már a 127-ik zsoltár, melyben ez mondatik: * Mi­képen a nyilak a hatalmas erősnek kezében.: olyanok az ifjúságnak a fiai, boldog ember, a ki megtölti az ő tegzét azokkal-, nem szégyenülnek meg, mikor az ő ellenségeket a kapuban megszólítják.« íme erős fegyverekhez hason-41*

Next

/
Oldalképek
Tartalom