Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-23 / 21. szám

647 iy-ik században önálló gyülekezet volt, 200 évnél feljebb menő időtől kezdve sorrendben el tudja számlálni papjait, Bálint paptól kezdve 17 lelkészt, a mostani lelkészig Paksy Gedeonig, kinek atyja 40, ő maga pedig már 42 évet szolgált a raádi gyülekezetben, mely nemcsak díszes építkezései által anyagi, de az 1817-ki püspöki látogatás jegyzőkönyveivel összehasonlítva, erkölcsi tekintetben is haladást mutat. Midőn mindezekért dicsérő szót nyertek a főpásztortól, ugyanakkor figyelmeztette őket azon erkölcsi fogyatkozásokra is, melyektől e gyülekezet tagjai sem egészen mentek. A nagy áhítattal és buzgósággal hallgatott főpásztori beszédet gyönyörű ima zárta be. Istenitisztelet után iskolalátogatás, majd a presbyterium kikérdezése következett, melynek végeztével kocsira ülve, mindinkább növekedő kíséretével vonult be a főpásztor a kis Marjára, hol a lelkészlak kapujánál Bóna Sándor lelkész fogadta »a gyermekeit meglátogató kegyes atyát.* A templomi gyülekezethez intézett beszédét ilyenformán kezdte a főpásztor : »A jó pásztor ismeri az ő juhait, én is ismerlek titeket, bár először látlak színrőlszínre, de tudom felöletek, hogy vallásos buzgóságban keveseknek engedtek, buzgón látogatjátok az Isten házát, Urvacsorához szép számmal járultok, és ha csak a külső buzgóságból, ha csak e szent asztal látogatásából kellene megítélni, kevesen múlnának felül benneteket. Ámde elég-e ennyi az igaz vallásosságra, ennyit a farizeusok is megtettek, külsőleg teljesítették a parancsolatokat, de azért e farizeusoknak és a hozzájok hasonlóknak mondja Jézus: »Nem minden, a ki ezt mondja Uram! Uram! megyen be a mennyeknek országába, hanem a ki cselekszi az én Atyámnak akaratát.« Azt kérdem azért, váljon buzgók vagytok-e éltetekkel és cselekedeteitekkel ? mert a ki csak külsőleg ékeskedik vallásosságával, de belsőleg bűneinek áldozik, az hasonlatos a festett koporsóhoz. Hogy az Isten házát szeretitek, ezt cselekedettel is megbizonyítottátok és bizonyítjátok ma is, dicséretes és tettekben nyilatkozó bizonysága buzgóságotoknak az a díszes paplak, melyet saját erőtökkel emeltetek s méltó dicsekedése e kisded gyülekezetnek, áldozatkészségteket bizonyítja az is, hogy az egyház szükségeire nem kényszerből, de jó kedvvel hozzátok meg áldozataitokat, a mit tőletek jövőre is elvárok. De még mindez csak külső bizonyítéka a ti vallásos buzgóságtoknak, hogy a hit erejét megláthassuk, arra nézve nem elegendők e külső jelek. »Az igaz ember hitből él« azaz egész életével bizonyítja hitét, vallásosság, isteni félelem és az abból származó tiszta erkölcsiség nyilatkozik minden cselekedetiben, magaviseletében, egész élete folyásában. És már, ha e tekintetben vizsgállak titeket, vájjon megállhatjátok-e csak az én gyarló Ítéletemet is, annyival inkább a mindeneket megítélő igaz bírónak kemény Ítéletét? Mert hallottam felőletek, hogy, mint több helyein e bortermő vidéknek, ugy ti közöttetek is sokan vannak, kik túlságos dőzsölésbe és mértékletlenkedésbe merültek; mintha nem tapasztalnátok, hogy a bor csúfolóvá teszi az embert, mintha nem tudnátok, hogy a boritalban való mértékletlenség miatt elesett Noé az egyetlen igaz is, mintha nem tapasztalnátok, hogy az iszákosságot nyomon követi a szegénység, pusztulás, erkölcsi és anyagi sülyedés«. . . Majd a próféta kemény intő és dorgáló szavait az édes atyai szelid intések és tanácsok követték, megtérésre híva a kik már tévelyegnek, a jóban való állhatatosságra azokat, kik még megőrzék e vétektől magukat, végre buzgó ima és áldás rekesztette be a fényes szónoklatot. Iskolavizsgálat és presbyterium után kedélyes ebéd következett. Délután 4 órakor a nagyon felszaporodott kísérés Tevehegyre követte püspök urat, hová egy kellemet functio, szeretett esperesünk nt. Kovács Antal ur kedves leányának Flórának esketése, hívta a főpásztort. A lelkészlak udvarán emelt diadalív alatt, díszes lakodalmi vendégsereg és nagy közönség élén Kovács Antal esperes, mint helybeli lelkész fogadta püspök urat, bent a lelkészlakon pedig Baranyamegye fő- és alispánja, Bánffay kir. tanácsos és Galamb Gyula egyházmegyei vil. tanácsbiró üdvözölték a kedves vendéget. Délután 5 órakor a virágokkal díszített templomban, mindnyájunkat elragadó fényes esketési beszéd után a vallás esküjével is egybekötötte főpásztorunk a kedves menyasszonyt vőlegényével Weigl József séllyei kereskedővel. Ezután fényes lakoma következett, mely benyúlt a késő éjszakába. Május 7-én délelőtt tartatott meg a püspöki egyházlátogatás, mely a templomi istenitisztelettel kezdődött. »Nagy vágyakozással készültem — úgymond a főpásztor — és szívbeli nagy örömmel jöttem e gyülekezetbe, nemcsak azért, hogy e í.-baranyai egyházmegye nagyérdemű esperesének nyáját megláthassam, nemcsak azért, mert családi ünnepély várt reám, melyben a szeretet és barátság ölén megpihenni olyan jól esik; de rég óhajj tottam e kies helyen, kősziklákból és régi romokból alkotott domb tetején épült régi egyház falai között megjelenni. Lelkem szívesen andalog a mult emlékein, azokon a nagy időkön, melyekben itt a reformatio kezdődött, küzdött és megszilárdult. És van is okom itt emlegetni a reformatio ama századát, midőn őseitek mindent készek voltak feláldozni hitökért; midőn — Izráelként — egyik kézben vakoló kanál, másikban kard volt, amaz az építésre, emez a védelemre. Ma már törvények biztosítják a vallásszabadságot, nem kell érte vért és életet áldozni, sőt még vagyont sem, vagy annak csak nagyon csekély részét. És mit tapasztalunk ma Baranyában is, itt a reformatio egyik fészkében ? azt, hogy az egyház iránti áldozatkészség nagyon megfogyatkozott, hogy némelyek közületek azt a keveset is, a mivel az egyház fenntartásához járulnotok kell, nem örömmel, nem kész szívvel, hanem csak kényszerből adják. Fájdalom! hogy itt ti közöttetek is sokan vannak ilyenek. Igaz, hogy megfogyatkoztatok számban és erőben, de váljon nem tőletek eredő okok eredményezték-e a számban és erőben megfogyatkozást. Néhány évtizeddel előbb még sokkal erősebbek voltatok anyagilag is, pedig akkor csak a robottól szabad napokon gazdálkodhattatok magatoknak, s mióta szabadok vagytok, mióta uraivá lettetek azon földnek, melyet munkáltok, napról-napra hanyatlik vagyonotok, sőt sokan kipusztulva a vándor, hogy ne mondjam, a koldus-botot kénytelenek kezökbe venni. De nemcsak ez, hanem más egyéb okok miatt is nagyon megfogyatkoztatok számban és erőben az utóbbi 69 év alatt. A fényűzés, a magasabbra csigázott igények, a gyermektelenség, mind olyan tényezők, melyek rohamosan vezetnek a számban és erőben megfogyatkozás vészes örvénye felé. Szaporodnak az igények, nő a fényűzés s épen ezért féltek a gyermekek szaporodásától, hát nem gondoljátok meg, hogy minden gyermekben az egy evő szájhoz két munkás kezet nyertek. Milyen felfordult okoskodás az, mely örvend a nemzedék fogyatkozásának, hát nem a mindig megujuló nemzedék van-e hivatva a haza, a nemzet és az egyház fenntartására ? hát nem igaz már a 127-ik zsoltár, melyben ez mondatik: * Miképen a nyilak a hatalmas erősnek kezében.: olyanok az ifjúságnak a fiai, boldog ember, a ki megtölti az ő tegzét azokkal-, nem szégyenülnek meg, mikor az ő ellenségeket a kapuban megszólítják.« íme erős fegyverekhez hason-41*