Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-11-14 / 46. szám

1449 1450 tori László, a Benczédi Székely István, a Beltai Gáspár, a Melius vagyis Horhi Juhász Féter, a Káldi György és a Komáromi Csipkés György - féle fordításokat kell felhasználni, mint a melyekben a XV. a XVI. és a XVII. század nyelvkincse is fel van dolgozva; sőt felhasználhatók a régi magyar irodalom világi és egyházi (pl. Geleji Katona István, Bornemissza Péter stb. művei) termékei is, ha itt-ott célunknak megfelelő jó, erőteljes és szabatos kifejezést kaphatunk belőlük, mint a hogyan pl. a ^Revised^ is több helyütt megjegyzi előszavában, hogy ezt vagy amazt a szót Shakspearetől vette. Az archaismusoknál csak arra kell ügyelni, hogy oly kifejezések, melyek a nyelvhasználatból teljesen kivesztek s melyeket az irodalmi nyelv nem is elevenített fel, teljesen mellőztessenek. Fentebb célzatosan emeltük ki, hogy y

alapul a most közkézen forgó Károli Gáspár-féle bibliafordításnak kell szolgálniamert, a mint sokak előtt ismeretes, az a Károli Gáspár-féle fordítás, a mely Visolban jelent meg 1590-ben addig, míg belőle a ma használatban levő biblia lett, sok kézen ment át. E sok kéz tagadhatlanul egyet-mást javított is, de viszont rontott is rajta, úgy hogy a mai fordításunk már a legtöbb helyütt annyira eltér a Károli 1590-ben kiadott művétől, hogy szinte bátran utalhatunk arra is, a midőn az új átdolgozás forrásaiul szolgálandó fordításokról szólunk. A ^visoli bibliát* először Szenczi Molnár Albert javította ki s adta ki előbb Hanoviában 1608, majd Oppenheimban 1612-ben. Azután >nagy gondossággal gyökeresen megigazítva * adta ki Tóth falusi Kiss Miklós Amsterdamban 1685-ben, másodszor ugyanott 1700-ban. Károli fordítását egy-két helyen való javítással később Bél Mátyás adta ki Lipcsében 1727-ben, majd Szatmárnémeti Pap István és Török Ferenc 1771-ben, Mosótzy lnstitóris Mihály 1776-ban s ismét némi igazításokkal Fethe Ferenc 1794-ben Ultrajectumban (Utrecht). *) Ezek szerint hát a mai közönség az eredeti Károlit bizony nem is ismeri s így azt átdolgozási alapul felvenni nem volna célszerű. Az átdolgozás mikéntjére vonatkozólag bátran szolgálhatnak útbaigazításúl azok a fentebb közlött elvek, a melyek szerint az angol >;

>

Revised* készült. Tekintettel azonban arra, hogy míg a ^Revised^-nek egy classikys szépségű fordítás szolgált alapul, — mert hiszen ismeretes, hogy Shakspere és Bunyan János művei mellett a King's Bible az angol irodalomnak első classikus munkája nyelvezetére nézve : — addig a mi Károlink, — bár minden tisztelettel adózunk a nagy férfiúnak — mégis be kell vallanunk, hogy több *) Lásd: Dr. Ballagi »A magyar bibliafordítások« c. akad. ért. helyütt nyelvezetében s a héber szöveghez való hűségében is bizonyos gyarlóságokat tüntet fel és így, ha az angolokéhoz hasonló jeles átdolgozást óhajtunk adni, egy s más helyen némileg merészebbeknek kell lennünk, mint voltak ők a King's Bible-lel szemben. A merészséget azonban mégis korlátolniolc kell a már jelzett elveknek, melyekhez még hozzátehetjük, hogy a tulajdonneveket (t. i. hely- és személyneveket) illetőleg tartassanak meg a Károli bibliájának nevei, mint a melyek közönségünknél már népszerűekké lettek; továbbá, hogy mi — eltérőleg a Revisedtől — megkívánjuk tartani a részeknek és verseknek mostani beosztását s illetve e tekintetben szorosan kívánunk ragaszkodni a massoreticus szöveg beosztásához. Elég lesz változtatásnak, ha ennek beosztását követendjük, mert így is — főleg a prótétai iratokban — jelentékeny eltérések vannak a magyar biblia és a héber szöveg között. Végül mi nem kívánunk a magyar átdolgozásban marginalis jegyzeteket tenni, mert míg ezek egyfelől tetemesen költségesebbé tennék a nyomtatást, addig másfelől könnyen kételyeket támaszthatnak a bibliában kevésbbé jártas olvasóban. Az esetleges változtatásoknál azonban, kívánatos, hogy az átdolgozok tegyenek saját munkáikban széljegyzeteket, hogy ezekkel indokolják a tett változtatásokat s hogy így a két revisió munkáját ezzel könnyebbé tegyék. A revisiót illetőleg természetesen, nem járhatunk el akkora apparatussal, mint az angolok, már csak a munkatársak nagy szétszórtsága sem engedi ezt meg. Az idevonatkozó módozatokat már a fentemlített dunamelléki püspök levele jelezte s viszonyaink között azok mások nem is lehetnek. Az ott elmondottakhoz csak még annyit tehetünk, hogy az átdolgozott s az első revisión átment részek kefe lenyomató példányokban majd közöltetni fognak esetleges tanácsolás végett felekezeti tekintet nélkül egyes szak férfiakkal, hogy így mintegy az egész nemzet nagy közönsége is bele vonattassék s belevonatván érdeklődjék a nagy mű iránt. A munka közben előjöhető esetleges controvers kérdéseknél forduljanak a munkatársak a központi bizottsághoz, melynek még csak az az egy kérése van, hogy a papir csak egyik oldalára s annak is csak felére Írassék a szöveg, hogy a revisorok a másik félen megtehessék megjegyzéseiket. Most már szívünkből óhajtjuk, hogy az Istennek Szent Lelke adjon erőt a kezdethez s gyámolítást a kivitelhez. O ihlesse meg a munkásokat, kik a szent és örök igéket tolmácsolni akarják, hogy csepegjen, mint az eső, az ő tudományuk, folyjon, mint a harmat, az ő beszédjök, mint az esőnek csepjei a pázsiton és mint a zápor a füvön (V. Móz: 32 : 2), hogy hadd legyen