Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-28 / 9. szám

253 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 281 2. Szándékozik-e, és minő intézkedéseket tenni arra nézve, hogy a megtámadott törvény szentségének kellő érvény és tisztelet szereztessék és ezáltal a különböző vallású polgárok békéje és nyugalma biztosittassék ? Az interpelláció közöltetett a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel. * A pesti evang. magyar egyház f. hó 22-iki osztályos gyűlésén Sárkány József elnök tudatta a megejtett választás eredményét s tudomására adja az osztályos közgyűlésnek, hogy a meghívó már ki van állítva, azonban a közgyűlés dilemmába jutott, a mennyiben a bányakerületi hatóság rendelete szerint az újonnan választott lelkész köteles a kerület lelkész özv.- és árva-nyugdijintézetébe belépni, mert addig az esperesség részéről a meghivó alá nem irható. Horváth Sándor pedig régibb kerületében már tagja lett e nyugdíjintézetnek, kérdés tehát, tartozik-e ez ujabb kerületében újra belépni? E pontnak megvitatására és a próbaszónoklatot tartó lelkészek megjutalmazásának megállapítására a közgyűlés egy bizottságot küld ki. Az eddigi adminisztrátort, Korbély Géza segédlelkészt illetőleg, a közgyűlés elhangulag elhatározta, hogy állomásában az újonnan megválasztott lelkész mellett is meghagyja. Hogy Horváth Sándor mielőbb elfoglalhassa uj állomását, a közgyűlés Zsigmondy Pál indítványára elhatározza, hogy azzal a kérelemmel fog Karsay Sándor dunántúli püspök úrhoz fordulni, hogy Horváth Sándornak mostani állomásáról mielőbbi elbocsátása iránt közbenjárjon. A gyűlés utolsó pontja a Győry-emlék felállítása iránti javaslat volt, minthogy a szükséges pénz országos gyűjtés utján már beérkezett. Minthogy azonban az annak idején alakult — nem egyházi — bizottság még fennáll, a közgyűlés kikiildendő bizottsága ezzel egyesülten fog ez ügyben eljárni. * Pázmán Péter művei. A cultus miniszteri tárca felett ez előtt pár héttel folyt képviselőházi vitából erősen megütődve értesültünk azon hánytorgatott javaslat felől, hogy Pázmán P. összes müveinek ujabb kiadására az ország pénztárából egy bizonyos összeg sz.avaztassék meg. Ezen méltán botrányosnak mondható javaslat és ennek első, állítólag protestáns — indítványozói ellen ki is fejeztük lapunk mult számában botránkozásunkat s azt hiszszük, hogy lapunk legtöbb o'vasójának érzelmeit tolmácsoltuk. A közelebbi napokban azonban volt alkalmunk ezen javaslattal közelebbről megismerkednünk, és örömmel győződtünk meg, hogy a képviselőház ellenzéki szónokai tévesen emlegették Pázmán összes müveit, és kivált a protestánsokat gúnyoló és vagdaló munkákat. Nem ezekről volt szó a képviselőházban, s nem ezek ajánltattak az általunk megrótt »némely túlhajlékony protestánsok által« a miniszternek, hanem három eddig kiadatlan s legkevésbé polémikus taitalmu s latinnyelvű mű , jelesen: Dialectica, In octo libros Physicarum Aristotelis commentaria s Theologia Scholastica. Ezekre nézve tétetik a budapesti m. kir. egyetemi tanácshoz a következő indítvány: »Méltóztassék az egyetem hittani karát utasitni, hogy ezen munlcák kiadására készítsen javaslatot, magával a kiadássala kebeléhen levő szakemberek egyikét bizza meg. € Az egyetemtanács ezt, birtokaban levén egy nyomdának, költség nélkül eszközölheti, a felhatalmazást rá a vallás és közokt. miniszter ur kétségtelenül megfogja adni, s miután számitni lehet rá, hogy e munkanak az európai piacon épen ugy, mint a tudományos magyar clerus körében lesz kereslete, az utólagos . 11 adandó tiszteletdíj is kétségtelenül fedezve lesz.« Ez már egészen másként hangzik, mint a hogy ezen ügy a képviselőházi vitában fel volt tüntetve. Hogy Pázmánnak, a mindenki által elismert nagy tudósnak eddig ismeretlenül heveit művei kiadassanak, ez ellen nincs semmi ellenvetésünk, csakhogy adassanak ki ezek ne országos pénzen, hanem a kathol. egyházén, vagy papságén. Ezt kívánja az osztó igazság 1 * Bod Péter művére közelebb a következő előfizetéseket vettük: Makay Dániel az ungi ref. egyházmegye részére ; Schneller István theol tanár a pozsonyi theol. akadémia részéről; Kerecséni János ref. lelkész Körmenden ; Breznyik János a selmeci ev. lyceum részéről, Pákh Karoly tanár az iglói ev. főgymnasiumi könyvtár részére ; Zs linszky Mihály Budapest; Pap Gábor ev ref. pü>pok utján László József kocsi ref. lelkész ; Apáthi Károly bikácsi evangel. lelkész a sióvidéki ev. papi kör részére ; Hörk József coll. igazgató az eperjesi ev. kerületi collegium könyvtára részére. Peterdy Károly ev. ref. esperes az egyházmegyei gyűlés utólagos jóváhagyása reményében a beregi egyházmegye könyvtára részére. Kunhegyesről f. hó 19-ikéről a következő értesítést kaptuk : Egyháztanácsunk a mai napon tartott ülésében Széke'y Károly esperes ur lelkes körlevelének buzdító hatása alatt egyhangúlag elhatároztatott, hogy egyházunk Bod Péter egyháztörténelmi művét iskolánk részéi e megrendeli és az előfizetés összeg 18 frt Révész B. pü-pök uihoz már el is küldetett. Ugyanezen gyűlés a sályi egyházközség részére 10 frlot utalványozott és a híveket is adakozasra felhívni — elrendelte. NECROLOG. Borsodi József. (807—1886.) A legmélyebb megilletődés, őszinte nagyrabecsülés és hálás kegyelet érzelmei adják kezembe a tollat, midőn az Ur öreg szolgájának, a simoni-i ref. egyház nagyérdemű lelkipásztorának, tisztelendő Borsodi József umak halalát köztudomásra hozom e becses lapok hasábjain. Igen, a hü pásztor, a szerető férj, a legjobb indulatu atya nincs többé 1 Folyó hó 14-én hosszas gyengélkedés s szenvedés után csendesen kimúlt a 78 éves kitűnő pap. Halála gyászba borítja nemcsak kedves övéit, nemcsak egyházát s megyéjét, de az egész magyar ref. világot. Hisz Borsodi neve — főkép mint ima-iróé — széles e hazában ismeretes va'a. Született 1807-ben ALsó-Szuhán, (Gömörmegye) egyszerű földmíves szüléktől, kik észrevévén benne a kiváló tehetséget, mindent elkövettek, hogy gyermekök magasabb iskolai nevelésben részesüljön. Elemi tanulmányainak elvégzése után Miskolcra s innen egy év múlva Sárospatakra adták, hol 15 évet töltött, teljesen elvégezvén a theologiai tanfolyamot. Mint hires Kántort és kitűnő Cria-irót ma is emlegeti a tudós Dapsy Pál. 1834-ben kilépett az élet nagy mezejére. Bódvára (Borsod) ment három éves tanítónak. 1837-ben segédlelkészszé lett Rimaszombatban — a mint ő maga mondja rövid önéletrajzában, — »az örökké vídam kedélyű s éberlelkű Terhes Sámuelnél, ama régi, de ma sem feledett dal szerzőjénél : Nem úgy van már mint volt régen, nem az a nap süt az égen, nem illatozik a virág, kétszínűvé lett a világ. < 12 évet töltött Rimaszombatban, kettőt mint káplán, kettőt mint helyettes s nyolcat mint rendes lelkész. Ekkor vajúdott az egyház azon kérdéssel : fenntartsa-e tovább is a két papságot, vagy a nagyon csekély jövedelmű második papsagot káplánnal töltse be ? Maradt a két papság. Borsodi egyhangúlag i második lelkészül választatott! »Kenyerem — úgymond