Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-07 / 6. szám

174 A másik kérdésre, váljon azok közül némelyiket tévesnek ismered-e el, vagy pedig mindeniket, ugy amint azokat nyilvánosságra hoztad,1

) fenn tartod, gondolkozási időt kértél; aminek most vége van, bárha jogosan nem nyerhettél volna további gondolkozási időt, minthogy oly rég óta tudtad, miért hivatok És a hit dolga annyira tisztán áll minden ember előtt, hogy bárki, bármikor megkérdeztetve, azonnal biztosan és habozás nélkül számot adhat róla,H

)

nem hogy te olyan és annyira gyakorlott theologiai professor. Rajta tehát felelj meg végre a császár kivánságának, kinek jóságát a gondolkozási idő megnyerésében is érezted: véded-e ismert könyveidet mind ? vagy pedig azok közül némelyiket visszavonod e.?I

)

') (Folyt, köv.) Rdlcosi György. KÜLFÖLD. Az angol-amerikai bibliafordítás ügye. iii. Az előbbiekben közöltem az uj fordítás történetét, most már lássuk mit mond a kritika a fordításról. A revideálok, kik ismerték a biblia-fordítások sorsát Jeromos Vulgatájától Jakab király fordításáig, elvoltak készülve a nagy oppositióra. A mű létrehozatalánál sokszor felkellett aldozniok egyéniségüket a többség akaratának, mert egy munka, mely oly sok agy szülötte és annyira különböző egyházak számára készül, nem lehet más, mint compromissum. Sohasem volt talán könyv, mely oly rövid idő alatt annyira meg lett volna vitatva, a sajtó által ugy a politikai-, mint az egyházi lapokban és folyóiratokban anynyira kárhoztatva és magasztalva, mint a »revised version^ Ezenkívül szószékeken, nyilvános gyűléseken és magán-összejöveteleken, mindenütt volt tárgyalva az uj forditás. A mint egy kiváló angol theologus mondja : *) >Sohasem volt idő, midőn a ki ünően qualiűkált kritikusoknak oly igen különböző kritikája lett volna concen trálva ama probléma megoldására, minő a viszony a biblia eredeti szövege s legújabb angol fordítása között.« Némelyek abban a reményben voltak, hogy a »revised version« minden nehézséget eloszlat, minden kommentárt feleslegessé tesz. E helyett sok nehézséget találtak most is és hozzá nagyszámú marginalis jegyzeteket, melyek igen különböző kérdéseket, általában pedig gyanút keltenek az olvasóban. A modernek nagyobb eltérést vártak a régi forditástól, az orthodox kisebbet ; amazok szerették volna, hogy a nyelvezet modernebb legyen, emezek pedig, hogy ósdiabb, hogy »ördög és boszorkány* is legyen benne. Némelyek szerint az iro dalmi szempont igen előtérbe nyomul ; mások szerint a költészet és rythmus fel van áldozva a pedáns hűségnek. Az orthodoxok általában egyetértenek abban, hogy a forditás igen modern. Mennyi sok szép beszédjük kárba veszett, a textusok annyira megváltozván! Még az »uri Quae profiteris. H> Rationem ejus certam et constantem reddere possit. Acta Reverendi stb. Aleander április 19-ről kelt levele szerint a kérdések letlek volna : először, visszavonja-e a mit a szentegyház eredete, a zsinatok, pápai rendeletek, törvények és szertartások felett : másodszor a jelenlegi pápa által elitélt tételeket visszavonja-e ? Azonban előttünk a szövegben közlött valószínűbbnek látszik. Lehet, hogy Aleander levelében a kérdésnek tartalmát vagy hordereiét akaita itt némi kibővített elmagyarázás által érthetőbbé tenni. Visne libros tuos agnitos omnes tueri? an vero quidquam retractare ? *) >Church quarterly review* London 1883. jan. ima« is egészen más lett, mint volt ! Az inspirált szöveg megváltoztattatott, a nép hite az Isten igéjében aláaknáztatott, segítség és vigasz adatott a vallás mindennemű ellenségeinek 1 Ekképpen jajgatnak az orthodoxok. De egyáltalában nem lephetnek meg azok a beszédek, tudván azt, hogy az angolok nagy részére, annyival inkább a skótok közül igen sokra nézve az az inspirált »Isten igéje* Jakab király fordítása mindennemű fordítási hibáival együtt ép ugy, mint a Vulgata a katholikusokra nézve. A vallásos előítélet legmélyebb valamennyi előitélet között és a vallásos conservativismus legconservativebb valamennyi conservativismus között! Mindezen oppositióknál azonban nem szabad elfelednünk, hogy azoknak erőteljessége és heves volta erős ragaszkodást mutat a bibliához. Kétségtelen, hogy az uj fordításban rendkívül sok változtatás, javitás tapasztalható, különösen az ujtestamentomban s talán épen ez az oka, hogy ez nem olyan népszerű, mint az ó-testamentom. Türelmes angolok kiszámították, hogy az egész ujtestamentomban, kerekszámban 36 e/er helyen történt eltérés a régi forditás angol-szövegétől és 6 ezer helyen a régi forditás görögszövegétől. Ez utóbbi locusokat pontosan összehasonlították a görög ujtestamentom különböző kritikai kiadásaiban és szöveg-forrásaiban előforduló circa 150 ezer variatióval. E tény nagyon értékessé teszi a művet és képessé tette a fordítókat, hogy az eredeti szöveget minél tökéletesebben felderítsék. A fordítók által elfogadott görög szöveg külön kiadásban jelent meg Londonban és Édinburgban. Szakemberekre nézve igen értékes mű. Általában kimondhatjuk, hogy a fordítók nem a traditionalis, hanem a »Vaticanus«, »Sinaiticus«, »Alexandrinus* és codexek és általában a legrégibb manuseriptumok által támogatott kritikai görög szöveget íogadták el a forditás alapjául. Az uj fordításban előforduló változtatásokat — a régi fordítással összehasonlítva — általánosságban igy jellemezhetjük: 1. Egy régibb és tisztább szöveg állíttatott a traditionalis helyére. 2. A régi forditás elismert hibái kijavíttattak. 3. Eltöröltettek az olyan mesterséges megkülönböztetések, melyek a szavak szükségtelen variálása által keletkeztek. 4. Visszaállíttattak a valódi megkülönböztetések, melyek el voltak törölve azáltal, hogy két vagy több határozottan különböző kifejezést ugyanazon szóval fordítottak. 5. Érthető szavak és kifejezések tétettek a félrevezető vagy elavult szavak és kifejezések helyett. 6. Kijavíttatott a pontozás, fejezetek és egyes szakaszok felosztása. 7. Elhagyattak egyes szavak, kifejezések, sőt egész versek régi hiteles codexek alapján. 8. Alternatív marginalis jegyzetek készíttettek oly esetekben, midőn az érv és világosság csaknem fedezik egymást. Ezen változtatások és illetve javítások előfordulnak minden fejezetben és csaknem minden versben. Elhagyatott a fejezetek rövid tartalma, azon okoskodás alapján, hogy az igen sok direct és indírect magyarázatra adna alkalmat. Ez az a változtatás, mely az uj íorditásnál azonnal szembe tűnik és ama másik, mely szerint az egyes versek nem nyomattak külön, mint a régi fordításban volt, hanem annyi vers egy szakaszba — sokszor pont, sőt némelykor vessző nélkül az egyes í versek után — a mennyi együvé tartozik az értelem-