Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1886-02-07 / 6. szám
90 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 14 2 vek!«1 ) Miután a trieri officialis e kérdésnek eleget telt, válaszolt Luther: »A császári felség által elémbe tett két kérdésre, először, hogy ezen a nevem alatti összes könyveket magaméinak ismerem-e ? másodszor, hogy azokat védni, vagy pedig azokból valamit visszavonni akarok-e, a mit én eddig irtam és kiadtam ? röviden a mint csak tehetem és őszintén felelem. Először, kénytelen vagyok a már nevezett könyveket magaméinak ismerni, és azok közül soha egyet sem fogok eltagadni.T ) A mi a másik kérdést illeti,n ) hogy nyilatkozzam, váljon mindeniket egyformán védni vagy visszavonni akarom-e ? mivel a hitről és a lelki üdvösségről van a kérdés, és mivel Isten igéjére vonatkozik,IU ) a melynél semmi sem nagyobb sem a földön sem az égben, a melyet méltólag tisztelni illik mindenkinek,IV ) vakmerő és a mellett veszélyes lenne, ha én valami meggondo'atlant mondanék, ha vagy kevesebbet mint a mennyi a dologra, vagy többet mint a menynyi az igazságra tartozik, ejtenék ki előleges meggondolás nélkül,V ) melyek közül bármelyik engem azon Ítéletnek tenne ki, melyet Jézus hozott midőn mondja : »a ki engem eltagad az emberek előtt, azt én is eltagadom az én mennyei atyám előtt.« Ez okból tehát a császári felségtől alázatosan gondolkozási időt kérek, hogy Isten igéjének megsértése és lelki üdvösségem veszélyeztetése nélkül a kérdésnek eleget tehessek.* Luthernek e válasza, mint Für.-tenberger tudósit, csaknem szelíd, s annyira halk hangon, hogy még a közelben is csak nehezen lehetett őtet érteni, és mintha megijedt vagy levert lett volna, először németül és azután latinul adatott. A történetírók általában elfogadják azon véleményt, hogy Luther, kihallgattatásának ez első napján, a fényes gyülekezet láttára megijedt s nem merte véleményét rögtön nyíltan kimondani, hanem halasztást kért. Azonban mi nem tudjuk osztani e véleményt. Sokkal valószínűbb, hogy a hideg és ugyszólva megvető bánásmód, melyben őt részesítették, az egyszerűn elébe vetett két kérdés ügyének méltányos megvizsgáltatása helyett, melyekre ő a szépen fogalmazott császári meghivó után egyáltalában nem volt előkészülve, s a mit épen nem várt, meglepte és zavarba hozta őt. A gondolkozási időre különben nem volt neki szüksége a visszavonás tekintetében, mert ő már 1521-ik március 19-én megirta volt Spalatinnak, válaszolva neki, hogy a tételeket, melyeket ő neki Wormsban vissza kellene vonni, megkapta, hogy őt azért hiába hivják, mert ő semmit vissza nem von, de, ha halni kell, megy.2 ) Az is bizonyos, hogy mint ő kifejezte, »minthogy az Isten Ígérete és a lelki üdvösségre« vonatkozott a dolog, a lelkismeretes Luther előtt, a viszszavonhatlan lépés előtt, szükségesnek látszott még egyszer magát és tételeit szigorúan megvizsgálni. Luther e felelete után a császár és rendek tanácsko') Ugyancsak Acta Rever. V Primum, libros jam nominatos non possum non amplecti pro meis, et eorum quidem nihil unquam negabo. n) Ceterum quod sequitur. m) Divinum verbum concernit. IV ) Quod nos merito revereri convenit omnes. % ' Cum et minus quam pro re, et maius quam pro vero, non praemeditus asserere possim. 2) A levél található de Wette stb. I. köt. 573-ik old. A tételek, melyeket Luthernek vissza kellett volna vonni, találhatók Förstemann stb. 1. köt. 44-ik oldal Jatinul és 46-ik oldal németül, főbbek : nem 7 sakramentum, hanem csak három, keresztség, bűnbánat és kenyér: minden megkeresztelt egyúttal pap és egyenlő : az utolsó kenet nem sakramentum : a constanci zsinat tévedett: gyilkosok a kik Hust megölték : Hus tana evangyeliomi és keresztyén, a pápáé ördögi : a szabad akarat költött dolog s csupa cím alap nélkül stb. zás végett visszavonultak.1 ) A tanácskozás eredményét aztán Johann Eck, a trieri Officialis (kit nem szabad összetévesztenünk az ingolstadti professorral), a következő szavakban tolmácsolta : »Martin Luther! jóllehet te már a császári megidézésből eléggé megérthetted, miért vagy megidézve, és már ez okból is méltatlan vagy a még további gondolkozási időre, mégis a császári felség veleszületett kegyelmességnél fogva, enged neked még egy napot gondolkozásra, hogy holnap ugyanezen órában előtte megjelenjél, azon feltétellel, hogy ne irott véleménynyel állj elő, hanem élő szóval.1 ) Aleander tudósítása szerint2 ) a fennebbi szavakhoz még egy intést is csatolt a trieri officialis a császár nevében, mely szerint Luthernek meg kell gondolnia azt, hogy ő a pápa és az apostoli szék ellen irt, és sok eretnek állítást szórt ki, melyekből könnyen akkora baj származhatik, ha a bajt meg nem előzik, hogy később sem az ő visszavonása, sem a császár hatalma nem tudja a tüzet kioltani. Hogy e?en intés valóban megtörtént, előttünk nagyon valószínűnek látszik (dacára, hogy a többi források hallgatnak arról), mert az mint egy ujjmutatásnak látszik Luther számára, az ő másnapi magaviseletére nézve, és mert Luther másnap tartott nagy beszédében erre felelni látszik. A trieri ofticialis e beszéde után Luthert egyszerűn visszaküldték a herold kíséretében, a nélkül, hogy még valamit mondhatott volna.3 ) E bánásmód ugylátszik feltünőleg lehangolta Luthert. Aleander ki is gúnyolja őt ezért, irva: S A bolond nevetve lépettbe; midőn elment, nem látszott olyan vidámnak. «4 ) Ez a Luther első napi kihallgattatásának története. Egészben véve győzedelmeskedtek a pápai követek, mert Lutherrel szemben egészen az ő utasítások szerint jártak el, és még meg volt azon reményök is, Luther e napi magaviseletéből Ítélve, hogy Luther másnap mindent visszavon. A siker reményét még növelte nalok az is, hogy a császár, kire Luther nem nagy hatást tett, mert megvetőleg kiáltott fel: »a barát nem fog engem eretnekké tenni«, megparancsolta gyóntató atyjának Glapionak, és a trieri officialisnak, hogy másnap kora reggel beszéljék meg Aleanderrel a további teendőket.5 ) És felvirradta nagy nap, április 18-dika, csütörtök. E nap délután négy órakor ismét a birodalmi herold vezette Luthert a kihallgatásra. Azonban a rendek elfoglaltatása miatt egész hat óráig kellett künn, a tolongó sokaság közt állania.6 ) Mint Luther maga elbeszéli, már este volt, midőn ő a terembe lépett »és sok égő fáklya volt ott benn«.7 ) A terem zsúfolásig telve volt, mint Fürstenberger tudósít, ugy hogy maga a császár és a választó fejedelmek is alig kaptak ülőhelyet. Luther épen a választó fejedelmek ülő székei előtt állott meg. Legelőször is a trieri ofticialis vette fel a szót, következőleg nyitva meg a tárgyalást :8 ) »Luther Márton! tegnap vercsernyekor ezen órát tűzte ki neked a császári fenség, miután te a könyveket, melyeket tegnap felszámláltunk, nyiltan magadéinak vallottad. ') Aleander levele 1521 ápr. 17. Ne scriptam sententiam tuam proponas, sed verbis ex«equaris. 2) Aleander levele 1521 április 17-ikéről. 3) Acta Reverendi stb. 4) Aleander levele ápr. 17. 5) Ugyanaz. G) Acta Reverendi. 7) Luther asztali beszédje halála előtt Eisenachban. 8) A birodalmi gyűlésen tartott beszédet mint már közöltük, az »Acta Reverendi stb.« után közöljük.
