Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1886-02-07 / 6. szám
89 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 14 2 heti két órán, igy ha rendes tárgy lesz és rendes tanár kezeli, az eredmény 99%-el több lesz, mint ha mint rendkívüli tantárgy orvos-tanár által kezeitetetik, a ki sem fegyelmezési, sem paedagogiai tekintetben — nagyon kevésszer érintkezvén a tanulókkal — oly eredményre nem számithat, mint egy olyan tanár, ki több osztályon át együtt haladt tanítványaival, ismeri azok individuális természetét, az egész osztály szellemi fejlettségét, nagyon természetes, hogy sokkal könnyebben hozzá fér tanítványaihoz, mint az orvos-tanár, a kinek tantárgya még nem is rendes. Látjuk a francia nyelvvel, gyorsírással stb. hogy vagyunk. Miután a természetrajz tanára a VI. osztályban az állatbonctannal és összehasonlító bonctannal megismertette az ember fizikáját, ismeri a tanulók e tárgyban való haladását, mint folytatást nagyon könnyű a VII. osztályban, tovább fűzni az ember élettanát, a közegészségtan főbb és fontosabb fejezeteit, a káros befolyásokról való óvakodást, a táplálkozási folyamatot és az evvel kapcsolatos vegyi processusokat, az egészséges vagy egészségtelen lakás ismertetését és annak a szervezetre való jótékony vagy káros befolyását; a tisztálkodást és helyes ruházkodást stb. stb. Ha az ily tanítás nem is lesz oly tudományos és minden irányban oly terjedelmű, mint ezt az orvostanár előadná; azért nem sokat vesztünk, sőt nyerünk, mert ennyi azon tanulóknak bőven elégséges, kik az érettségi vizsga után a közéletbe lépnek, a kik pedig felsőbb intézetbe mennek, ott úgyis a miniszteri intézkedés után a magok szakjának megfelelő egészségtani előadást kell, hogy hallgassák. Mi felekezeti iskolák még most is nagyon silányul, vagy épen fel sem vagyunk szerelve, honnan vegyük a pénzt egy oly gyűjteményre, szertárra, laboratóriumra, minőt a hygiene, mint kísérleti tudomány megkíván? Maradjunk tehát jobb időkig ugy, mint régebb valánk, vegyük be újra az emberélettant a VII-ik osztályba, a fennebb felsorolt értelemben bizzuk annak tanitását a természetrajz tanárára. Egészen más kérdés az iskola-orvos rendszeresítése. Arra igen is azt mondom, hogy azonnal életbe léptetendő minden iskolában. Csodálom hogy ezt már rég el nem rendelte a miniszter. Itt mar nem szabad a költségre nézni, ez oly fontos kérdés, melynek megoldása megérdemli az áldozatot. Egy pár iskolánk: Sárospatak, Debrecen, N.-Enyed, már tizedek óta szép példával mentek előre, itt voltak és vannak külön dijazott iskolaorvosok, Sárospataknak meg épen egész szabályrendelete van az iskola-orvosra nézve, melyet ajánlok hatóságaink figyelmébe. Az iskola orvosa mindig közel levén, az iskolákban gyakran előforduló véletlen betegeskedéseknél vagy szerencsétlenségeknél gyors segélyt nyújthat; megvizsgálás után felismervén a beteg tiidejű vagy szívbajos tanulót, azok bajának elhárithatására tanácsával, gyógykezelésével hathatósan közreműködhetik. Ragályos betegségeknél gyorsan intézkedik a ragály elharapódzásának megakadályozása iránt stb. stb. Megvizsgálja a tanulók lakásait, az iskola környezetét és belsejét, a tantermeket, azok tisztítását, szellőztetését, fűtését, folytonosan figyelemmel kisérvén, itt minden az egészségre káros befolyásokat igyekszik elhárítani vagy elhárittatni. Hogy egy iskola orvosnak alkalmazása külön rendes díjazással mennyire szükséges, mennyire üdvös, azt hiszem tovább bizonyítgatnom felesleges. Addig is mig ez megvalósíttatnék, felhivom egyházi hatóságaink figyelmét, hogy hassanak oda utasításaikkal, miszerint a felügyeletük alá tartozó iskolákban azon hiányok, melyek a közegészségügyet veszélyeztetik, lassanként elhárittassanak ; utasításaik foganatosításáért felelőssé tevén az egyház és iskola bölcs vezetőit. Szakáls István. TÁRCA. Luther Wormsban. Egylwtörténelmi tanulmány. Önálló történelmi kutatás után. (Folytatás.) Midőn Luther hosszas várakozás után, ugy hogy már este felé volt az idő, végre ott a birodalom összes rendjei előtt állt, legelőször is az erbmarchall, Ulrich von Pappenheim, figyelmeztette őt, hogy semmit se beszéljen, csak ha kérdezik. Azután a császári szónok, Johann Eck, a trieri érseknek generális officialisa erős és érthető hangon e két kérdést tette Luther elébe még pedig először latinul és azután németül: »Martin Luther, a szent és győzhetlen császári felség, a szent római birodalom összes rendjeinek lanácsából, ide, saját felségének trónja elé idézett téged, hogy e két dologról megkérdezzen: először beismered-e, hogy e jelenlevő könyvek (az ő latinul és németül irt könyveinek csomójára mutat), melyek a te neved alatt vannak elterjesztve, a tiéid-e, és azokat a magadéinak ismered-e vagy nem ; azután azokat és az azokban foglaltakat visszavonni, vagy azokhoz még tovább is csökönösen ragaszkodni akarsz-eT I ) ?« Luther már készült felelet adásra, midőn Hieronimus Schurff, a jogtudós, ki mintegy segédül volt Luther mellé adva, közbe kiáltott: »Neveztessenek meg a köny-I) Illosque pro tuis agnoscas nec ne. H) An illos et eorundem contenta retractare et revocare, vei inhaerere eisdem potius et inseverare velis ?
