Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-07 / 6. szám

167 168 Bizony bizony fájdalommal gondolhatunk a pro­testantismusnak ezen romjaira. „Törvényt, ki nem játszható országos törvényt vénünk tehát, s ha nem jön, követeljünk; törvényt, mely mondja ki: vegyes vallású mátkapárt csábítással vagy ijesztésstl vallásos hitében megrendíteni s jogaiban megcsoibitani, ve­gyes házasságból származott gyermeket illetéktelen anyakönyvbe bejegyezni, s azt az illetéktelen hitfeleke­zet tanköt elesei közé hitoktatásra felvenni, bérmálni... büntetés terhe alatt tilos.1 1 Ilyen segédfegyverzetre van még nekünk szükségünk manapság Magyarországon, Róma vitézeivel szemben, hogy addig is, mig az evan­géliom igazságának s az isteni igének ereje Ró­mát romba dönti: a protestantismus romjai népünk zömében a sötétség szolgái által titkon ne szapoiit­tassanah! Laukó Károly, ev. pap. Az egészségtan tanítása prot. iskoláinkban. (Vége). De vegyük csak magát az iskolát! Vájjon a mi felekezeti iskoláink megfelelnek-e a hygiene­tanitás követelményeinek ? Mert, jegyezzük meg, hogy sem a miniszteri rendelet, sem pedig dr. Fo dor épen nem reflektáltak felekezeti iskoláinkra. A legtöbb állami iskola épülete, bútorzata és be­rendezése, az még közel áll ezen követelmények­hez, sőt sok annak meg is felel, de hát a mi is­koláink ? Valjuk be őszintén, hogy egy párnak a ki vételével, ha a hygiene követelményeit veszsziik, a többi mind bezárható. Sajnos, de igaz! Mert van oly iskolánk, melynek tantermei kicsinyek, alacsonyak, rosszul vannak világitva, sötétek, nedvesek és még e mellett vagy földe­sek vagy csak kövesek, a bútorzatról nem is szólva; van olyan is, melyben a tantermek tága­sak, magosak, de egy becsületes jó ajtónak, egy tisztességes ablaknak valamire való bútorzatnak hire hamva sincs; a fiatalság olvasó-terme egy penészes, nedves, kémény nélkül ékeskedő lyuk ; az árnyékhelyiség mind morális, mind egészségi tekintetben minden kritikán alól álló. S mit tesz ezek elhárítására a fenntartó testület ? Várja, hogy az állam segítsen e hiányokon; ha nem segit, tőle történhetik az iskolával bén mi. Lassanként igy szű­nik meg az iskola édes gyermeke lenni az egyház­nak. Boldog idők, dicső nndiak! ha ilyenek lettetek volna ti is?... De akármit beszélünk is, bármint kesereg­jünk, ezzel e dolgon nem sokat lendítünk, itt most már ténynyel állunk szemben. A miniszter a hy­giene tanárokat már kiképeztette és a mint ille­tékes körökből hallszik, rendeletében kiadott ter­vét már a jövő iskolai évben életbe fogja a maga iskoláiban léptetni. Hát a mi egyházi hatóságaink mit tettek már erre nézve ? Eddig elé a miniszteri rendelet értelmében még csak a tiszántúli egyházkerület mondotta ki, hogy a theologusoknak és jogászoknak együtt egy féléven át fogja tanittatni a közegészségtant és utasította a sárospataki irodalmi kört, hogy a népiskolai tantervbe ossza be az egészségtant és gondoskodjék alkalmas tankönyvről. A többiek a kérdést még tanácskozásuk tárgyává sem tették *) Sárospataknak, Debrecennek és Nagy-Enyednek megvan a rendes iskolaorvosa, a ki az iskolai tanszemélyzethez tartozik és az iskolai alapból kapja a maga rendes díját, de a többi iskolák még a maguk egynehány tanárját is alig birják fizetni. Ezek nem versenyeznek az cdiami iskolákkal. Ila meg volna a hajdani lelkesültség és áldozatkész­ség, mondhatom a veiseny könnyű volna; de az lá­lialt, a versenyt csak rosszul díjazott tanárjaitól várja, a kik iránt nem tisztelettel és bizalommal vi­seltetik, hanem gyűlöli és szolga-személyzetnek tartja. Vannak még ma is, kik a világosságtól félnek, vannak kik az iskolát szükségtelennek tartják és fájdalom! az ilyenek autonomikus egyház-szervezetünk értelmé­ben még az iskola ügyek intézésében is, mint egy­luizi tisztviselők befolyással bírnak. Az ilyenektől jó­akaratot, az iskolaügy előbbre vitelét, hiába várjuk; az ilyenek nem eddoznak, az ilyeneknek nem kell közegészségtan, nem kell iskolaorvos, ha csak az egy­házi felsőbb hatóság szigorú intézkedésével rájok nem parancsol. Mit tegyen hát egyházi főhatóságunk az egész­ségtan tanításával. > y A legközelebbi gyűlései alkal­mával tegye tanácskozása tárgyává és mondja ki igenis ugy népiskoláiban, középiskoláiban, mint fel­sőbb collegiumaiban azt, mint rendes tantárgyat tanitatni kívánja; utasítsa tanügyi bizottságát ezen emiitett iskolák tananyagának megállapitására és annak értelmében már a jövő iskolai évben kez­desse meg az egészségtan tanítását.* Hogy a középiskolában ki tanítsa az egész­ségtant? arra véleményem a Paszlavszkyéval és Búzáéval megegyez. Igen is tanitsa az intézet ter­mészetrajz tanára, tanitsa az állami középiskolák­ban is a természetrajz tanára; ha azok képzett­ségében Fodor és a miniszter ur nem bíznak, tart­sanak számukra cursust; a mostani természetrajzi tanárjelölteknek pedig oszszák be az egészségtant mint rendes tantárgyat, kitelik az öt éves cursus­ból, tétessenek abból is képesítő vizsgát és akkor minden kételye eloszolhatik mind a miniszternek, mind Fodornak. Osztassék be rendes tárgyul a VII. osztályba *) A folyó iskolaiév kezdetétől a budapesti ref. theologiai aka­démiában is előadatik az egészségtan, az intézet orvosa dr. Puky Ákos ur által. Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom