Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-07 / 6. szám

165 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 166 viszszaélésre — s a protestantismus romjainak szaporítására! És e jó alkalom ép ugy meg van ma is, a vallásügyi miniszter rendelete után is. Hogyan ? Hát imigyen! Midőn vegyes vallású — róm. kath. és prot. mátkapár jelentkezik nálunk házassági iratkozás végett (a néposztályról van szó, ez a zöm !) a rendesen róm. kath. násznagy eként jelenti be a jegyeseket: ^iratkozni hoztam egy félkeresztyén párt.* Tetszik-e érteni, mit jelent ez a félkeresztyén jelző az egyedül üdvözítő egyházhoz tartozó buzgó násznagy szerint? Hát azt tetszik-e képzelni, hogy mennyire kilett készítve az a szegény mátkapár, mire irat kozás végett a prot. paphoz is elvezettetett? Jól van, mi előveszszük a vaskos törvénykönyvet s lelkiismeretesen polgári hűséggel felolvassuk s megmagyarázzuk a boldog — de immár akarat nélküli jegyesek — no meg a buzgó násznagy előtt a ^vegyes házasságra* vonatkozó §§-kat s elbocsátjuk őket jó békességgel, lelkükre kötvén, hogy mint keresztyének, egy Istennek gyermekei, imádói, az egy Jézus Krisztusnak hivei s megváltottai, kölcsönösen tiszteljétek egymás vallását s az országos törvényeknek engedelmeskedni kés zkedj etek. Elmennek azután a plébániára, ha ugyan előbb nem ott voltak s jól kitanítva jöttek hozzánk. Hogy a plébános, vagy a hol van : rendesen a mindenható ^öreg káplán* miként egyezteti őket az Ur Jézus nevében : gondolom ez nagyrészt mindnyájunk előtt eléggé ismeretes; tudjuk melyek a szokásos, biztos hatással alkalmazott kapacitáló argumentumok, ha a vőlegény, s melyek, ha a menyasszony róm. katholikus. Éti ez alkalommal csak ama legfőbb, sarkalatos argumentumot emelem ki, amelyet átalában minden vegyes vallású mátkapárnál alkalmaznak, s a melylyel legbiztosabban szaporítják a protestantismus romjait, s ez az: v

csak ugy áldhatom meg házasságtokat, ha a katli. sz. egyház által követelt feltételeknek eleget tesztek", azaz: „ha tanuk előtt Ígéritek, hogy minden gyermeketek róm. kath, leendő Micsoda feltételek megtartását követeli tehát a vatikán szolgája a vegyes vallású mátkapártól ? , Azokat — igy irta K. J. r. k. plébános — a melyek meg vannak már határozva századok óta s olvashatók minden kathol , Egyházi jogban.* Nem is fog belőlük engedni az egyház soha!!u

tehát épen azokat, melyeket az 1868. 53. t.-c. 12. §-a tilt! Melyik hát a törvény? Igaz, hogy a plébánián követelt törvénytelen feltétel elől minden vegyes vallású mátkapár kitérhet s menekülhet — mint ezt az urirend teszi is — a fentebbi országos törvény 11-ik §-ának védve alá. Hja, de épen itt a bökkenő! Itt biztos már Róma vitézeinek számítása a nagy tömeggel, a néppel szemben; mert bizony ezek vegyes házasságánál alig van tiz esetből egy-kettő, hogy a róm. kath. menyasszony elbirja azt a papi anathémát: >hogy ha pedig gyermeket szülsz, és eretneknek engeded. mint olyan, ki a sz. egyház ellen vétkeztél, az Úr sz. oltárához sem avatóra, sem gyónásra nem jöhetsz soha...* stb. A buzgó kath. menyasszony s ennek még buzgóbb segítői körülkapják most a védtelen szerelmes prot. vőlegényt, ki — ha gyenge legény — megszánja szerelmesét, no meg talán félti is a jó partit — ^eh! mit én bánom, hát hiszen úgyis az anyja tanitja gyermekeit imádkozni, az vezeti őket a templomba, hát legyen — beleegyezem.* S különös, hogy ezeket, a róm kath. pap előtt tett beleegyezési igéreleket, mint becsületszót, mint esküt, átalán a leghűségesebben megtartják a mi prot. hitfeleink! Igy leszen aztán az ilyen vegyes házasságokból származó mindkét nembeli gyermekek nagyrésze rendszerint róm. kath. ma is, ott kereszteltetnek, anyakönyveztetnek és bérmáltatnak; sőt gyakori az eset, hogy az ilyen eltántorított prot. szülő anya avatóra is a róm. kath. pap elé vezettetik, nehogy a prot. pap az illetéktelenül elkeresztelt és anyakönyvezett gyermekről értesüljön! És ki képes ezt megakadályozni, főként nagy területű, népességű s külső tanyai lakossággal biró városokban, hol az ilyen vegyes pár talán évekig sem került a prot. pap elé? Igy történik aztán — mint velem e napokban is — hogy ha valamely véletlen elénk hozza az atyafit vagy menyecskét, ugy kell kivallatni: hány fiu- és leánygyermeked van, hol lettek keresztelve, beirva? s kisül, hogy mind a róm. kath. parochián! Rögtön írunk át a plebánushoz s a csak egy családban illetéktelenül elkeresztelt és anyakönyvezett 4— 5 gyermeket az orsz. törvény és miniszt. rendelet értelmében visszaköveteljük. Meg is kapjuk a sorszámmal ellátott rendes anyakönyvi kivonatot! Hogy aztán az ilyen hozzánk átkövetelt anyakönyvi kivonatok eredetijei ott kitöröltetnelc-e... ezt nem tudom, de annyit tapasztalásból tudok, hogy az ilyen prot. gyermekek, bármit tegyünk is, legtöbbnyire lesznek s maradnak római katholikusok, a protestantizmusnak romjai! No de ha még az ilyeneket meg tudnók is menteni egyházunknak, de hát az a tömérdek, melyről tudomással nem bírhatunk, csak talán évek, hosszú idők után jöhetünk nyomukra, mikor már késő?! Itteni ref. paptársamnak már vaskos pótanyakönyve van a csak pár év alatt visszakövetelt elkereszteltekről, pedig mindez bizonynyal csak csekély százaléka az évek folytán odalevőknek! Hát még széles e hazában! ii»