Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-07 / 6. szám

86 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 14 2 A protestantismus romjai. E lapok f. é. 3-dik számának vezércikkében a derék Szlávik az evangéliomi igazság fegyverét emeli fel s ajánlja, hogy azzal küzdjünk a loyoli­ták Kadaver-csapata által kormányzott vatikáni katholicismus ellen, melynek főcélja a protestantis­mus romjain keresztül vezető uton alávetni a vi­lágot a római viceisten hatalmának, Szlávik éles szemekkel látja a szög fejét s midőn erre ^sem a lutheri sem a református egy­házfelekezetnek* hanem átalán az örök erős és változhatlan evangyelmi igazságnak, az igének pőrölyét akarja sújtani : számítása alapos, mert kétségtelen igaz, hogy e pőrölynek ellenállhatlan súlya alatt, mint a 16-dik században, ugy ma — vagy bár idővel, de bizonynyal újból meg keüend rendülnie Róma falainak! A míg azonban ez bekövetkezik, az erős szel­lemi tusa mellett sok és fontos egyéb teendőink is vannak. Nem szabad elfelednünk, látnunk s éreznünk kell, hogy lényeges különbség van a jelen idők és a Luther, Zvvingli s Kálvin kora között! A dicsőült reformátorok az evangéliomi igaz­ságnak — az igének erejével nemcsak Róma fa­lain ütöttek réseket, hanem egyszersmind erös várakat is emeltek a felújult ev. hitéletnek, még pedig akkor a róm. katholicismusnak romjain! Ma meg már — fájdalom — a prot est antismusnak is vannak romjai. S hogy e drága romokat vissza­szerezhessük, újból erődeinkké emelhessük, vagy legalább hogy azoknak szaporodását meggátol­hassuk : manapság az ev. igazság mellett bizony valami más hatalmas fegyverzetre is van szük­ségünk. Hiszen hirdetjük az evangéliom elévülhetlen igazságait mi is, forgatjuk az örök igének velők megoszlásáig ható fegyverét manapság is, de azért erődeink sokfelé düledeznek, a protestantismus romjai szaporodnak 1 Míg mi a tudományok mezején s kathedrán nagy apparatussal küzdünk a vatikáni katholicis­mus ellen, míg mi az ev. igazság és világosság fényes fegyvereit olykor a müveit osztály applau­susai mellett diadallal sujtjuk a sötétség harco­saira, mig mi puritán, csupasz templomaink egy­szerű szószékeiről a csekély számú értelmes hívek előtt szent lelkesedéssel prédikáljuk Istennek lé­lekben és igazságban való imádását: addig a ró­mai fényes oltárok sz. áldozárjainak csengetésére fejedelmek s népek ezrei vak engedelmességgel s áhítattal hajtják meg fejüket és térdeiket; mig mi felekezeti erős váraink védfalain, fényes nappal diadalmasan lobogtatjuk evangéliumi hitelveink zászlóit; addig az ellenfél eljön éjjelen s megke­rülve főhadállásainkat, mint a lopó reátör védetlen seregünkre. Elhurcolja népünket! Ez elhurcolt lelkehuk nagy sokasága a protes­tantismusnak legújabb romjai, melyekből a vatikáni katholicismus magának ujabb erődöket épit; mert ne feledjük, hogy Rómának kiváltkép két osztály kell: a vagyonos, fényes és hatalmas aristokratia és a nép zöme, az értelmi középosztálylyal és a tudósokkal nem sokat törődik. Az aristokratiával paroláz, barátkozik s egymás tekintélyét kölcsönö­sen védik s emelik, — a népet pedig vakító fény­nyel, ígéretekkel, vagy ha kell, ijesztéssel vonzza magához. Annak az ingatag elcsábítható népnek bizton megőrzésére s az immár elcsábitottaknak nem csak anyakönyvi kivonatokon, hanem teljes visszaszerezhe­tésére ma már valami egyéb hatalom is szüksé­ges, nem csupán az evang. igazságnak és igének ereje ! j,Törvény, a hitfelekezetek viszonosságát prae> cise szabályozó, a jogokat és kölcsönös kötelességek teljesítését szigorú megtorlással biztosító, félremagya­rázhatlan s ki nem játszható országos törvény — és ennek Jcérlelhetlen szigorú alkalmazása kell ne­künk/* Amig ilyen törvény nincs : a protestantismus őrállóinak, első helyen a lelkipásztoroknak éber figyelemmel, kitartó hűséggel s vissza nem ret­tenő bátorsággal és buzgósággal kell a sötétben működők ellen védeni, őrizni a meglevő híveket, azokat pedig, akiket főként vegyes házasság ut­ján 1868 óta — épen ezen romokra akarok mu­tatni — Róma vitézei a vatikán szolgái elhará­csoltak, minden áron visszaszerezni! * * * Ám lássuk tehát, miként szaporodtak és sza­porodnak szigorú törvények hiányában a protes­tantismusnak gyéiszos romjai? Erősen hangsúlyozom, sőt a házak tetejéről is kiálthatjuk, hogy nem kicsinylendő, nagyon fon­tos ügy ez! Az 1868. 53. t. c. rendelkezik a vegyes há­zasságokból származó gyermekek vallása iránt, s midőn kimondja, hogy ^a törvénynyel ellenkező bármely szerződés. . . érvénytelen.* Ez mint el­méleti intézkedés igen szép! De jól tudjuk, hogy a gyakorlatban azonnal mily ügyesen játszották ki e törvényt a vatikán szolgái s csakhamar mennyi panasza, sérelme halmozódott fel ez ügy­ben a prot. papikarnak. A panaszokat és sérel­meket végre hosszú idők után meghallgatta s méltányolta az államhatalom és azoknak némi eny­hitéseül megjelent az 1884. julius 1. 24727. sz. alatt kelt miniszteri rendelet. A törvény hozatala után 16 évre! Mennyi időköz, alkalom volt ez a

Next

/
Oldalképek
Tartalom