Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-19 / 51. szám

1617 1618 BELFÖLD. Néhány igénytelen szó a budapesti theologiai intézetről/') (Ajánlva a nagyt. tanári karnak.) Negyedik esztendeje, hogy a budapesti theologiai intézetnek növendéke vagyok s maholnap immár Isten segítségével a tanulói pályának végén, az életnek küszöbén állok. Hogy budapesti theol. intézetünk mily színvonalon áll, annak a megítélésére, ha nem is a leghivatottabbnak, de illetékesnek érzem magamat; mert valamint a mester az ő tanítványát, a pásztor az ő nyáját leginkább ismeri -s első sorban hivatott annak megítélésére : viszont áll az is, hogy a tanítvány is az ő mestere és iskolája felett, a gyülekezet is az ő pásztora felett ítéletet tud mondani. A négy évi idő alatt volt alkalmam eléggé megfigyelni iskolánk beléletét s külső viszonyait s legyen szabad minden kérkedés nélkül igénytelen, de a négy évi megfigyelésnek mindenesetre örvendetes azon következtetését levonnom, hogy főiskolánk méltán sorakozhatik hasonló hazai .tanintézeteink mellé. Tanáraink méltó büszkeségei tanintézetünknek, előadásaikra örömmel sereglik az ifjúság s élvezettel hallgatja őket. A benső, szeretetteljes viszony, mely tanár és tanítvány között van, egész életünkre kiható kapocs. A négy év, mit iskolánk fa1

ai között töltöttem, életemnek legszebb, legemlékezetesebb szaka marad mindig; nemcsak azért, mei;t testi és szellemi kenyerével táplált; nem is azért, mert ifjúságomnak zenith pontja az, melyet itt éltem át : hanem különösebben azért, mert itt tanultam megismerni, szeretni az Istent, a világot, az embereket ; s hogy- van az embernek egy szentebb, fensőbb hivatása, melyet munkálni, megvalósítani lételének célja, t. i. Isten országának építése önmagában és önmagán kí vül. Négy évi itt létem alatt is sok üdvös és magasztos reform vitetett keresztül iskolánk külső és belső életén : bármerre tekintek, mindenütt fejlődést, gyarapodást látok. Nagy különbség van a négy év eleje és jelene között. Hogy mik ezek az üdvös gyarapodások : nem célom ezeket itt elősorolni: tudja, érzi ezeket igazán az, a ki benne élt. Az én igénytelen felszólalásomnak sokkal inkább az a célja : kimutatni, mik azok, a melyek még nincsenek meg s a melyeket megvalósítani szintén szükséges és íidvös dolog lenne. S ezek elmondására engem az a szeretet és az a hála ösztönöz, mely iskolánkhoz köt és fog kötni mindig. Mint mindenütt a világon, .úgy itt is a viszonyok sajátos helyzetet teremtettek, melyen segíteni kell. Miként a fejlődő gyermek életében: kezdetben inkább a testi, a külső növekedést szemléljük, tapasztaljuk, s a lelki, az értelmi fejlődés csak később, a test megizmosulásával kezd fellépni: megvallom kezdetben nálam is inkább a külső mozgalmak ragadták meg figyelmemet. Először is, mindjárt a mint idejöttem, feltűnt nekem, hogy nincs az ifjúságnak torna-terme, hol testét megedzve, képesebb lenne a lelki benyomások befogadására. Pedig erre oly nagy szükségünk lenne. Mikor idejöttem a jó falusi levegőről, erős, egészséges, ruganyos kedélyű voltam. Hogy beteg volnék, azt most sem mondhatom ; de érzem, hogy testemnek nincs meg az a *) Közöljük e felszólalást, mint figyelemreméltó hangot az ifjúság körébó'l. Egyes pontjait külön megjegyzésekkel is kisérjük. Sz. F. ruganyossága, mely akkor volt ; érzek bizonyos hiányt, a mit pótolni kellene: a kellő mozgásnak, a tornázásnak hiányát. Méltóztassék csak elképzelni: naponként 5 óra előadást hallgatni négy órát néha többet is tanulni, mennyire kimeríti, elpusztítja e mozgás nélküli életmód a testi szervezetet s mennyire akadályozza a szabad, erőteljes fejlődést épen abban a korban, melyben erre a legnagyobb szükség van. A naponkénti sétálás pótolja-e ezt? Határozottan nem. Tapasztalásból tudom. S mi ennek a következménye: az, hogy az ifjúságnak nagy része tÖhbe-kevésbe gyomor bajos, vérszegény, sápadt arcú. Pedig tudjuk, hogy a viszonyok is mennyire kedvezőtlenek : a levegő nem a legjobb, a viz nem a legegészségesebb, melyek mind gátolják az erőteljes fejlődést, melyeken tehát mind segíteni kell, melyeket pótolni elengedhetetlenül szükséges. — Azt mondhatná erre. valaki, hogy ott van a tornacsarnok, járhat abba a ki akar ! Jár is abba vagy három ember, a jobb módúak közül, de többen nem. Költséges, anyagi erőnk nem bírja ; meglehet ideje sem lehetne rá legtöbbnek, mert ép olyan időben van az óra, midőn legtöbben el vagyunk foglalva. Én azonban ránk nézve ezt célszerűnek nem tartom ; bár tagadhatlan, ha mód nyújtatnék arra nézve, hogy mindenki járhatna ide, ez ís nagy hiányt pótolna. Ellenben, ha itt az iskolában, vagy közelben számunkra egy külön kis terem rendeztetnék be, sokkal célszerűbb lenne. Itt szabadon tornázhatnék mindenki, nemcsak egy meghatározott időben, hanem máskor is, kinek mikor kedve és ideje lenne rá. »Ep testben, ép lélek«, sokat hangoztatott mondás 1 A kinek ép a teste, épületesebbé lehet s teheti lelkét ; jobban szereti embertársait, jobban az Istent. Azt hiszem, hogy a jövőben építendő gymnasiumnál a a hivatottak tekintettel lesznek arra is, hogy ott egy külön tornaterem állíttassék fel s az részünkre is megnyíljék s akkor e bajon tökéletesen segítve leend.*) A második, a mit mondani akarok az, hogy nincs az ifjúságnak egy rendes olvasó- és társalgó-terme, hol az ifjak üres óráikban olvashatnának, nézeteiket, tapasztalaikat megbeszélgethetnék, megvitathatnák. Pedig erre is szükség volna, legalább találna egy helyet, hol üres óráiban szórakozzék, s nem kellene magának keresni az ilyen helyet, mely pedig sokszor épen nem ajánlatos rá nézve. A társadalmi élettől úgy is egészen el vagyunk szigetelve, ezt némileg legalább pótolná az ilyen helyiség, hol az ifjúság mindig kartársai, barátai között érzi, tudja magát. Hogy a lakó-szobák e célra nem alkalmasak, bizonyítani is felesleges. *•*) Nagyon célszerűnek és üdvösnek találnám, ha a drága pénzen megvett, s talán ma már rendezett Bádayféle könyvtár is megnyittatnék az ifjúság számára ; leg*) A felszólalás lényeges pontjait, úgy látszik, az intézeti helyiségek szűk és hiányos voltának tapasztalata sugallta, sebben cikkírónak igaza van. Mi is nagyon érezzük, többször ki is fejeztük e hiányt, legutoljára a tervezett közös építés alkalmából, most egy éve, midőn az új épület terve ellen épen a miatt voltak alapos kifogásaink, hogy a theol. ifjúság elhelyezésének nevelési és egészségi tekinteteivel nem vetett kellően számot. Most már az együttes építkezés elmaradván, egyelőre az adott viszonyokhoz kell alkalmazkodnunk s a külön torna-terem berendezéséről hely szűke miatt le kell mondanunk. De belátva a tornázás rendkívüli fontosságát, mi hisszük, hogy a tanárikar, illetőleg az illetékes Theol. Választmány talál módot rá, hogy ifjaink a testedzést gyakorolhassák. Sz. F. **) Mi is jól tudjuk, hogy a külön olvasó- és társalgó-terem elengedhetlenül szükséges egy papnövelő-intézetben, említett felszólalásunkban is hangsúlyoztuk ezt; de míg ily sz.űk helyiségben szorongunk, addig bizony be kell érnünk a mostani gyakorlattal, hogy egyik tanterem használtatik olvasó helyül. Iía az épületnek most más célra használt termei felszabadulnak, akkor e hiányt bizonyosan pótolni fogják az intézők. » Sz. F. „jíjanlá