Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-19 / 51. szám

1025 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 811 Midőn kezem fohászra tetted, Feslő koromnak reggelén, S a nap delelőn állt feletted, S mosolygva intett a remény: Te plántálgattad e termő szívet, S az ég virágját benne: a hitet. E gyermekded hit — áldlak érte ! — Most is itt van szívemben, itt. Gyermekedet sok próba érte, S mi tartott fenn ? Anyám, e hit ; E hit s e hitből származó ima, Mely magasan emelt szárnyaira. Oh gyermekévek szent visszhangja, Hiu világ lármája közt, — Oh szép idők hajnal-harangja, Bűnös világ tusája közt: Ti szavatok cseng ez imákban itt — Imára most is jó anyám tanít! Megnőttek már az esti árnyak, Imádkozzunk, jer, jó anyám! Ránk kedvesink az égbe' várnak, S reám még munka vár talán : Az ima síri álmot édesít S munkát megkönnyít, edz és nemesít. Sántha Károly. Szeretet. (I. Kor. 13.) Ha szólnék nyelvökön Emberek- s angyaloknak, S bennem a szeretet Lángjai nem lobognak : Olyanná lettem én, Es ékes szózatom, Mint zengő érc csupán Es pengő cimbalom. S tudnék titkot s jövőt És minden bölcseséget, Hogy felfognám vele A kezdetet és véget, S bár volna hegyeket Mozdító nagy hitem : Szeretet, nélküled Nem volnék semmi sem. S ha minden vagyonom A szegényeknek adnám, És vértanú gyanánt Testem a tűzre dobnám, Hogy lássa a világ Jó cselekedetem: S nincs bennem szeretet — Mit használ az nekem 1 A szeretet kegyes És teljes türelemmel, Nem álnok, nem irigy És nem fuvalkodik fel. Nem tesz éktelenül, Önhasznát nem lesi, Feledve önmagát, Más üdvét keresi. Nem gondol gonoszat, Nem gyúl hamar haragra, Hamisságot ha lát, Nem örvend soha rajta. Örül, ha emeli Az igazság fejét, Es m>ndent elfedez, Jobbját nyújtván feléd. Mindeneket hiszen, Nem csügged el bizalma ; Mindeneket remél, Szünetlen, élve-halva ; Elet tusáiban Eltűr mindeneket, És el nem fogy soha Az igaz szeretet. Megszűnik tudomány, Próíéták nyelve hallgat, Leköti némaság A bölcseknél az ajkat; Mert rész szerint vagyon Bennünk az ismeret, Am Te, örök tökély, Ezt mind megszünteted. Mikor gyermek valék, Mint gyermek szóltam s tettem ; De mindezt elhagyám, Hogy férfiúvá lettem. Most tűkor által és Homályban láthatunk; De szemtül-szembe majd, Ha célhoz juthatunk. Míg odafenn leend, Dicsőbb célhoz jutásom : Szeretet, hit, remény : Megmarad ez a három ; Örökké megmarad, Bár mindent sír temet, S ezek közt legnagyobb Te vagy, óh szeretet! Szeretet Istene, Buzgón könyörögve kérlek : Szerető szívet adj, Míg odafenn dicsérlek. Igy síron innen és A síron messze túl, Áldott s boldog leszek Kimondhatatlanúl 1 Sántli a Kárólij. j \ A