Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-19 / 51. szám

1607 1 608 az elhintésre való magvakat, az Üdvözítő által | ígért gazdag termés semmi körülmények közt el nem marad. Annál sajnosabb, hogy reformált egyházunk nem igyekezett ezen ma már legsikeresebb eszközt kellőkép felhasználni s a vallásoktatás ügyét országosan rendezni. Pedig főként azóta, hogy az állam és a községek is állítottak fel iskolákat, rendkívül szükségessé vált a valláserkölcsi oktatásnak minden fokozaton és minden irányban való gyökeres rendezése. A debreceni zsinat a kerületek feladatává tette a hitoktatás ügyében való intézkedést. A kerületek hoztak is némi határozatokat és statutumokat a saját vezetésük, illetve főhatóságuk alatt álló iskolákra nézve, sőt egy-kettő tankönyveket is készíttetett az elemi- és középiskolák számára; a konvent is elkészíttette a középiskolai vallásoktatás tantervét. De az állami és községi iskolákban járó növendékek valláserkölcsi képzése tekintetében máig sem tettek kielégítő intézkedést. Innen van, hogy egész légiója támad leikeinkben a kérdéseknek, melyekre útbaigazító feleletet sem a konvent, sem a kerületek határozataiban nem találhatunk. Ilyenek: 1. Ki vagy kik tartoznak a vallásoktatást teljesíteni: a papok és segéd-papok-e? vagy a tanárok és a tanítók ? vagy egyetemlegesen mindnyájan ? Hol, mely iskolákban ezek és melyekben amazok ? 2. Mik a vallásoktatás tárgyai a különböző iskolákban ? S különösen a templomi énekek tanítása helyet foglalhat-e a hitoktatási tárgyak között, főként az állami és a községi iskolákban r Hát az ismétlő-, ipar- és kereskedelmi-iskolák növendékeinek miféle vallási tárgyak és mely kézikönyvek szerint tanítandók ? 3. Kötelezhetők-e az állami és községi iskolák elöljáróságai, hogy reform, vallású növendékeiket a tanárok vagy a tanítók felügyelete alatt minden vasár- és ünnepnapon templomainkba küldjék ? Van-e joga a hitoktatónak tiltakozni az ellen, hogy hitsorsos gyermekeinket némely, u. n. állami vagy nemzeti ünnepen a kath. templomba misére vigyék? 4. Mi módon hozandó kapcsolatba az iskolai vallásoktatás a konfirmációi tanítással ? 5. Kötelezhető-e törvényeink alapján a lelkész, hogy a gyülekezete, illetve helysége területén levő összes iskolákban vallásoktatást teljesítsen? Kivált, ahol 5 — 6 külömböző iskola van? és akkor, amidőn egyébb functióinak teljesítése miatt erre rá nem érkezik ? És kötelezhető-e díj| levele alapján, minden honorárium nélkül ? S ha ; nem: ki tartozik őt ezért honorálni ? A gyülekezet-e, az egyházmegye-e, vagy a kerület ? sőt talán a konvent ? Es a nem felekezeti iskolákban: a község-e vagy pedig az állam? És ha ezek nem tudják vagy nem akarják e terhet magukra vállalni: ki, vagy mely hatóság tiszte az illendő honoráriumot megadni? Az állam, illetve a közoktatási miniszter nagyon különös eljárást tanúsít a vallásoktatás díjazása tekintetében. Pl. a tanítóképezdéknél ad honoráriumot, de a gymnasiumok- és reáliskoláknál nem. Az állami elemi iskolákban ujabban igen, a községiekben nem. Azt mondja, hogy a középiskolákban a vallásoktatásról törvény szerint a hitfelekezetek tartoznak gondoskodni. De hát ha ez így van: miért nem bízza rájok a gondoskodást a tanítóképezdékben és az elemi iskolákban is? Hiszen azokat is az állam tartja fenn s azokban is ugyanazon hitfelekezetek gyermekei tanulnak!! Eléggé nem sajnálható téves felfogás. Mert az államnak nem áll ugyan érdekében, hogy hivei katholikus, protestáns vagy görög keleti vallásban neveltessenek, de az már nagyon is érdekében fekszik, hogy leendő polgárai vallásosak és erkölcsösek legyenek. S ha ez érdekében fekszik, akkor gondoskodnia is kell róla, hogy a vallásoktatóknak adott tiszteletdíj által a valláserkölcsi nevelés mindennemű iskoláiban biztosítva legyen. Ezekből látható, hogy sok, felettébb sok még a vallásoktatás terén a rendezni való. És ezt a rendezést könnyebben és célirányosabban eszközölhetné a konvent, mint teszik és tehetik azt a kerületek. Mert ha valamiben, úgy a valláserkölcsi nevelésben, igazán szükséges az egyöntetűség. De hogy lehetséges ez, ha mind az öt kerület más-másképen állapítja meg a vallás-erkölcsi oktatás tananyagát, tantervét és módszerét s ha csaknem minden iskolában más-más tankönyvet használnak katekhizáló lelkészeink és tanáraink? Napjainkban a közlekedés könnyűségénél fogva folytonos hullámzás van a tanulók között: ma itt s holnap már a másik kerületben talál iskolát. Mennyi fogalom-zavar, sőt mennyi kételkedés támad növendékeink lelkében, ha ugyanazon hitcikkről és erkölcsi igazságról 2—3-féle nézetet hall tanítóitól és olvas a kezébe adott tankönyvekből. Bizony ideje már, hogy a főt. konvent a vallásoktatás országos rendezésére is kiterjessze figyelmét. Mert ez, mint fenntebb kimutatára, alapja és éltető forrása egyházunk összes intézményeinek. És égető szükség van reá. Katholikus testvéreink ugyancsak kizsákmányolják a helyzetet IOI*