Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-05 / 49. szám

1541 egyházpolitikai kérdések is többé-kevésbbé hidegen hagyják. Külföldön pedig sajátságosan épen a különben teljesen realistikus foglalkozású kereskedő népeknél: az angoloknál s hollandusoknál a társadalom minden rétegeiben ott él a keresztyénség, meleg érdeklődés hatja át az egyházi dolgok iránt, mozog, tesz ezek érdekeiben, magyaráz, tanít, prédikál házak tetejéről s utcák szegeletein, szerte jár s jót tesz, mint tett isteni alapítója s csodákat mivel ; a művelt közönségnek felolvasásokat tart, hogy bevezesse a theologia tudományába és értelmét ez irányban is felvilágosítván, ezt öntudatosan fűzze magához, hogy feltárja előtte azt a világot, melyet az iskola nem ért rá megmutatni; a népnek vallásos iratokat ad kezébe az erkölcsrontó ponyvairodalom Bogár Imréi helyett. Az egyház szolgája ott van mindenütt: a családban, az iskolában, a gyűléseken, társas összejöveteleken s nem is gyűlés, melynek megnyitója nem az ima, a mi nagyhangú elnöki megnyitóink helyett. Óh még ma is az emlékezés oly jótékony melegséggel tölti be szívemet s úgy vágynám, úgy szeretnék abból a buzgóságból csak egy kicsit is erjesztő kovászul hozzánk áthozni! Valami csodálatos, hogy az a comptoirjában ülő, hajóin barangoló vagy gyáraiban a gépek zakatolása között élő nép vallásosabb, buzgóbb, mint ez a mi folytonosan az Isten szabad ege alatt dolgozó népünk, melynek az istenség vezető kezét mindég éreznie kellene s szemlélnie hatalmát: ez még inkább közönyös. Vagy talán nálunk még nem oly erős a létért való küzdelem, hogy folyton szüksége volna a gyarló embernek egy felsőbb segítségre, gyámolra? vagy hogy épen mert annyit látja, annyit érzi Isten jelenlétét, azért nincs szükség arra, hogy az egyház, mint üdvintézmény vezesse őt Istenhez s ezért közönyös ez iránt?! Avagy pedig egy circulus vitiosusban kerengünk folyton: az egyház elete teng, mert nem érdeklődik értté a közönség s a közönség azért közönyös, mert az egyház alig tesz valamit arra nézve, hogy a társadalmi életben befolyásos szerepet játszék s felrázza félszendergéséből a közönyt?! Az Ítéletet nem mondom ki ; csak annyit kívánok kifejezni, hogy tennünk kell valamit és pedig tennünk azokkal az eszközökkel, melyekkel a modern társadalomban hatni s gyarapítni lehet. Midőn amaz eszközökről gondolkoznám, hogy miként lehetne közönségünkben némi érdeklődést kelteni nemcsak az egyházi dolgok, de közelebbről a theologiai tudományok iránt is s ez érdeklődés felkeltésével szorosabban csatolni az egyház testéhez : egyik, bár nem mondom csalhatatlan s kétségtelenül célra vezető eszközül ötlik fel, a sok más közül, egyes a theol. tudományok köréből vett népszerű felolvasások tartása. Minden tudomány az által igyekszik épen napjainkban terjeszkedni s mind több és több érdeklődőt a maga körébe bevonni és mind általánosabbá válni, hogy egyes érdekesebb tárgyak felett a nagy közönségnek szánt felolvasásokat tart épen a téli évszakban, a mikor az időjárás is inkább előmozdítja a társulást. Ott van népszerű felolvasásaival a természettudományi társulat, ott a történelmi- s régészeti és a földrajzi társaság. A felolvasásokat mindég nagy közönség hallgatja s a sok közül mégis bizonyára mindég akad elég, ki a szerzett ismereteket s benyomásokat magával viszi, megtartja és alkalom adtán újakkal gyarapítja. Vájjon e tudományoknál kevésbbé becses és érdekes a theologiai tudomány, mely az emberiség legmagasabb szellemi érdekeivel foglalkozik s vájjon annyira kihalt volna minden szellemi iránt való fogékonyság közönségünkből, hogy ezt nem lehetne megnyerni, ha próbálnók, egy-egy e tudomány köréből vett tárgyról szóló felolvasásra ? Erősen kétlem! Csak a tárgy legyen vonzó s az előadás valóban népszerű, hogy a közönyt megtudja törni. Eddig ezt meg sem kisérlette egyházunk soha, tehát ítéletet sem mondhatunk a felett, vájjon a kisérletnek mi lenne eredménye. Természetesen a kezdetet a budapesti egyháznak kellene megtennie, nemcsak azért, mert ez ^hegyen épített város hanem ezért is, mert efféle felolvasások tartására a legtöbb erővel is rendelkezik. Élén áll a nagynevű püspök: Szász Károly, azután ott van második lelkésze, ott vannak a testvér ev. egyház papjai, ott a theol. akadémia tanárai, hallgatóságnak ott vannak az ország legintelligensebb presbyteriumai, gyülekezetei s ezeknek ismerősei. S ha a főváros mégkisérlené ezt, példáját bizonyára követnék vidéki városaink is, melyek az e félére szintén jelentékeny erőkkel birnak : egy Debrecen, Pozsony, Pápa, Sárospatak, Eperjes, Nagy-Enyed, Kolozsvár, Soprony stb. A mustármagot csak el kell vetni s ha az idő igazolja termő képességét, majd nő az terebélyes fává magától is, a minthogy külföldön már azzá is nőtt. Jól tudom, sokan azt mondják a most felvetett gondolatra, hogy ^ime újra egy külföldieskedő rajongó ifjú ember, a ki nem ismeri a mi viszonyainkat s szeretne minket is olyan kegyeskedőkké tenni, mint a skót vagy a hollandust Nem, édes atyafiai! nem kegyeskedőkké óhajtanám én közönségünket tenni, hanem csak szeretném minden eszközzel az egyházhoz csatol\V\, tudván azt, hogy minden más hiábavalóság és a léleknek gyötrelme és csak az Úr félelmében vagyon a bölcsesség. A 19. század felvilágosodottá tette az embereket; de a felvilágosodott embert J vallástalanná is tette és én e népszerű felolvasá-