Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-05 / 49. szám

Huszonkilencedik évfolyam. 49. sz. Budapest, 1886. december 5. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. kar. Kinizsy-utca 29, sz. 1. em, Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdi külön 30 kr. Jp^T" Teljes számú példányokkal mindig szolgátlih.atuinlc. "^BBf ELŐFIZETESI FELHÍVÁS a PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP 18 87. évi harmincadik folyamára. 51 U Előfizetési cLij : Egész évre 9 forint, félévre 4 forint 50 kr., negyedévre 2 forint 25 kr. Az előfizetési pénzeket lapunk kiadó-hivatalába (Kinizsy-lltca 29-dik Szám alatt) kérjük küldeni. Szőts Farkas, főmunkatárs. Dr. Ballagi Mór, laptulajdonos és felelős szerkesztő. Népszerű felolvasások a theologiai tudományok köréből. Derengő holdvilágos téli este van. Künnt dideregve siet ki-ki hajlékába ; kedélyes élet csak a jól fűtött meleg szobában van. Ablakomnál állva s a hold kétes világánál elmerengve né­zem, a mint a hideg szél meg-megrázza annak a szegény két akácfának kopasz ágait, melyeket végzetük arra kényszerített, hogy itt az átelle­nemben lévő, mindenfelől falakkal körülvett ud­varon éljék le életüket; a nap is csak akkor vethet reájuk néhány már meghűlt sugarat, ha a három emeletet előbb meg tudta mászni, törzsük izmosodását s gyökereik ágazását kőbilincsbe veti az udvar gránitja. Bizony létük csak szomorú ten­gődés! S míg itt nézem őket, lassanként mindjob­ban elkomorodom, mert önkényt juttatják eszembe egyházunk életének az övékéhez hasonló tengő­dését, mert hisz csak tengődve élés az idők jhasztalan soka/ ha hiányzik ^a vérben-érben a vidám keringés/ Egyházi életünk fáit is körülke­rítette az elvilágiasodás fala s fejlődésükben meg­gátolják a közönyösség kemény gránit kövei és a álfelvilágosodottság hideg, száraz szele rázza eléggé megkopaszodott ágait. Majd elszáll lelkem szebb vidékekre, a hol láttam a keresztyénségnek mus­tármagból nőtt most már terebélyes fáját virulva, zöldelve, gyökereit mélyre bocsátva, hatalmas törzsével dacolva mindennel és láttam, a mint felséges koronája alá sietve sereglettek az em­berek megfáradtan és megterheltetten, hogy ott enyhet, pihenést keressenek s találjanak. Nálunk a pisztoly csöve ad nyugalmat s a Duna vize hűti s csillapítja le a forró agyat és zajongó szí­vet. Kép nélkül szólva, nálunk a keresztyénség a közönségben nem él, egy-két buzgó pap tanuló szobájában van csak otthon ; a keresztyénség vallásos s legtöbbször erkölcsi theoretikus kér­dései iránt nem érdeklődnek, elég ha azokkal foglalkoznak azon a néhány theologiai akadémián, bár még ezektől is megelégednének annyival is igen sokan, ha növendékeiket csak a legközön­ségesebb mindennapi functiók elvégzésére taníta­nák meg, talán, mint az oláh pópát a liturgiára mechanice; az egyház múltja közönyös, jelene nem kell, sőt még azt a különben politizálni ször­nyen szerető magyar közönséget az egyenesen 97

Next

/
Oldalképek
Tartalom