Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-11-28 / 48. szám

1527 1528 RÉGISÉGEK. A czúni ev. ref. egyház kül- és beléletéből. (1795—1885-ig.) (Vége.) IV. A gyülekezet vallásos és erkölcsi élete. Egy kis gyülekezetben, milyen egyházközségünk, a lelkész gyakori, csaknem minden napi érintkezésben lévén hallgatóival, módja és alkalma van azoknak nemcsak egyéniségét, lelkületét, gondolkodás módját, társadalmi életét, hanem még házi viszonyaikat, családi életüket, az abban uralkodó szellemet is figyelemmel kisérni, megismerni; módja és alkalma van a nép közt uralkodó balitéleteket, rosz szokásokat, babonákat, bűnöket nemcsak megismerni, hanem azokat egyszersmind oszlatni, gyomlálni, irtogatni: szóval az egyéni, családi, vallásos és erkölcsi élet nemesítésére hatni, munkálni, szent hivatásának a templomon kívül is megfelelni. Es már ezen a téren szerzett észleletei, tapaszta'atai, a lelki élet külső nyilvánulásainak megfigyelése után, birtokában van azon szellemi hőmérőnek, mely a gyülekezet vallásos és erkölcsi életének fokát, mozzanatait, emelkedését vagy hanyatlását mindenkor hiven feltünteti. Ha Jakab apostol szavai szerint »a cselekedetekből ismertetik meg az ember igaznak lenni, nemcsak a hitből« ; ha e szerint, a hit életének külső nyilvánulásaiból, a kegyelmi eszközök használatából, az úr háza szeretetéből, mikor ezek egyszersmind tettel, a vallásos és közművelődési célokra hozott áldozatokkal is hitelesítve vannak, következtetést vonhatunk a belső emberre : úgy gyülekezetünk vallásos és erkölcsi élete általánosságban tekintve, az igaz hit gyümölcseit nem nélkülözi. Egyházközségünkben, túlnyomó számban vannak még hitbuzgó vallásos családok, családfők, egyháztagok, kik szeretik Isten házát, azt hiven gyakorolják; az egyházi adót idejében és pedig a zsinati törvény által megszabott módon beszolgáltatják; az egyházi közterhek viselésében, az egyház javára időnként vállalt közmunkában szívesen részt vesznek. Az egyházmegyei, egyházkerületi járulékokat egyházunk mindenkor pontosan befizeti, hátralékban azokkal soha sem maradt; idegenséget ezek fizetése iránt, csak azok részéről tapasztalhatni, kik annak célja felől tisztában nincsenek. Csak az országos egyházi közalaprai adózás volt az, a mi népünk határozott ellenszenvével találkozott; és bár annak célja, rendeltetése, s a messze jövőbe kiható áldásairól kellő felvilágosítást nyertek is : a presbyterium kijelenté, hogy ő annak intentiója felől kételkedik, megvárja, hogy ez ügyben a tekintélyesebb egyházak mint járnak el; midőn végre a presbyterium felhivatott a bevallási ív elkészítésére, 3 szavazat ellenében 7 szavazattal megtagadta annak kivetését és behajtását. Ezen ellenszenv most már enyészőben van, miután több egyházmegyénkbeli egyházak segélyezéséből meggyőződhettek, miszerint a közalap egyetemes ref. egyházunk oly áldásos intézete, mely által hitfelekezetünkre, egyházainkra egy szebb és boldogabb jövő fog derülni. Jelenleg már annak kivetését és behajtását a presbyterium eszközli, a mult 3 évről egyházunknak hátraléka nincsen. Fájdalommal kell azonban bevallanunk azt is, hogy vannak oly atyánkfiai is, különösen a szegény sorsúak közt, kikre alkalmazható Urunk azon vádló figyelmeztetése, Mát. 12 : 30. »a ki velem nincsen, én ellenem van az.« Nem nazarénus rajongókat értek ezek alatt, mert ilyenek községünkben még eddig nincsenek, hanem hogy korunk vallási közönyösségének, hitetlenségének és erkölcsi romlottságának ragálya mindinkább kezd terjedni közöttünk is; hogy sokan vannak, kiket a hideg közönyösség elszakasztott a szentek egyezségétől, kiknek lelkében megingott a hit s szívében haldoklik az erkölcsi érzet: és hogy ezen ragály, a tapasztalás szerint főként a szegény sorsú atyánkfiai közt van elterjedve, nyilván mutatja azt, hogy a vagyoni helyzet, az anyagi jólét mily befolyással van az ember lelki világának alakulására, és hogy a létérti küzdelemben többnyire az állatiság nyer túlsúlyt az emberben. És már ezek azok, kikben hiányzik a nemes vágy Isten igéjének élvezése és szomjuhozására, hogy annak hallgatása által, szűken szerzett vallásos ismereteiket bővítsék és azáltal az igazság ismeretére, a hitre és lelki életre eljussanak; ezek azok, kik az egyházi közterheket elhordozhatatlanoknak mondják, azok viselése alól magokat a hol csak lehet kihúzzák, az egyház javára célzó intézkedések útjába akadályokat gördítenek; ezek közt van főként elterjedve a káromkodás, a nemi élet kicsapongása, titkos házasságtörések, a vadházasság, a tulajdon iránti tiszteletlenség. A vadházasságra nézve — mely vidékünkön mindenfelé el van terjedve — vannak némi észrevételeim. Nézetem szerint, az erkölcsiség meglazulásán kívül annak még más tényezői is vannak: ilyen a védtörvény azon intézkedése, mely a szabad nősülést a katonakötelezettekre nézve megszorította és a sok utánjárás és költségbe kerülő nősülési engedélytől tette függővé; a honnan egyházközségünkben, főként a szegény sorsúak közt, a védtörvény életbe léptével kezdett az lábra kapni és a példa ragadósságánál fogva tovább terjedni. — Ide járul még az is, hogy az állami törvényhozás, ezen erkölcsi ragály terjedését — mely az állam vitális érdekeit is veszélyezteti — figyelmére nem méltatja; minél fogva a járási szolgabirák, a törvénytelen összeállók ellenében nem járnak el kellő szigorral és a bejelentés ódiuma mindig a lelkészre hárul vissza. Végre meg kell említenem a vasárnapok megszentségtelenítését is, mely leginkább őszi takarodás alkalmával történik ; de akkor oly nagy mérvben, hogy az Úr háza csak nem üresen marad. Népünk ugyanis, mely elég szorgalmas, munkás és takarékos, mivel kevés kivétellel V4

telkes kis birtokosokból áll, évről-évre a szomszédos pusztákon szokott, az uradalomtól és nagyobb bérlőktől —- kik rendesen zsidók — földet vállalni feles megmívelésre: s mikor késő őszszel a kukoricatörést megkezdik, a gazdatisztek és bérlők rendesen a vasárnapi napot tűzik ki a felezésre — bár ez ellen sokaknak vallásos érzülete tiltakozzék is — foly a munka s takarodás vasárnap is. Igaz, hogy a vasárnap megszentségtelenítése ellen meg van hozva a törvény; csak az a baj, hogy annak ellenőrzéséről a törvényhozás nem gondoskodott, az elöljáróság pedig nem bír elegendő erkölcsi bátorsággal, úgy az egyes ünneptörők, mint a bűnszerző erőszakoskodók ellenében a feljelentést megtenni. — Ha a gazdatisztek és a bérlők így járnak el feleseik irányában: könnyen elképzelhető, milyen lehet akkor az ő béres cselédeik sorsa, kik még nagyobb ünnepeinket sem szentelhetik lelkük javára. íme ezek a rajzolt kép sötét vonásai, melyeknek látása ha fájdalmas érzetet kelt a kegyes lélekben, másrészről megnyugtatást ébreszt azon tudatban, hogy korunk hitetlenségének és erkölcsi romlottságának ezen áramlata 96*