Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-11-28 / 48. szám

1505 1526 azon községek, melyek felekezeti iskolát akarnak saját költségükön fenntartani, az új iskolai év kezdetéig jelent­kezzenek — még i88o-ik évi julius havában tette meg ebbeli jelentését, azonban onnan — azt is csak sürge­tésre — oly értesülést nyert 1881. évi május havában : hogy a szerémi alispáni hivatal utasítva lett, a helyszí­nén megjelenendő bizottság által új előterjesztés felkül­désére.« »Ezen bízottság megjelent, az egyházközség a fe­lekezeti iskola mellett küzdött, a válasz azonban, bár már több mint egy év telt el, ez ideig sem érkezett le. »Mindezeknél fogva, különösen a vallás és nemze­tiség érdekében, azon kérelemmel járul az egyházmegye elé : hogy ügyöket a főt. kerületi közgyűléssel megis­mertetve, hathatós közbenjárásuk által eszközöljék ki, hogy iskolájuk felekezetinek nyilváníttassák ; továbbá : hogy az esetben a községi kath. iskola terheinek viselé­sétől felmentessenek és a 20 hold föld, mely egyenesen a reform, felekezeti iskola fenntartására adatott, vissza adassék. » Az alkalommal Kelecsényi Mihály alesperes úr fel­hozza, hogy a rétfalusi reform, felekezeti iskola is a for­mák mellőzésével tétetett községivé és véleményezi, hogy az orvoslás felette szükséges volna. »Mind két iskola ügyének, illetve, azon módoza­toknak megvizsgálására, miként lettek a felekezeti isko­lákból községi iskolák, egy bizottság küldetik ki, »Cseh Ervin tanácsbíró, Kelecsényi Mihály alesperes és Kele­csényi László vukovári mérnök személyeikben, utasíttat­ván : hogy a vizsgálatot behatóan megejtvén, véleményes jelentésüket az egyházmegyei közgyűléshez beterjesszék. 1884-iJci egyházmegyei jegyzőkönyv 22. sz. a. Ol­vastatott a mult évi jegyzőkönyv 26. sz. a. a tordincei és rétfalusi felekezeti iskolák községivé történt átalakítása ügyének megvizsgálására kiküldött bizottság jelentése : »Miután a vizsgálatból kitűnt, hogy a tordincei ref. egyház presbyteriuma megkérdezése és meghallga­tása nélkül lett 1876. évben a felekezeti iskola közsé­givé nyilvánítva, ez okból az egyezség semmisnek jelen­tetik ki, és az iskolát és az annak alapvagyonát képező 20 hold föld felekezeti vagyonnak tekintetik. E határo­zatról a báni kormány értesíttetni határoztatik. »A rétfalusi felekezeti iskola a nélkül lett feleke­zeti jellegéből községivé átváltoztatva, hogy módozata és az átadási feltételek előre tudatva lettek volna az egyházi felsőbbséggel. Minden ily intézkedés ellen az egyházmegyei közgyűlés jövőre nézve tiltakozik, és az egyház eljárása rosszaltatik. Mivel az iskola községivé történt átváltoztatása bevégzett tény — ez tudomásul vétetik — úgy azonban, hogy az iskolai föld, iskola és tanítói lakás jövőre is felekezeti vagyonnak nyilvá­níttatik.« 1885-ilci egyházmegyei jegyzőkönyv 34. sz. a. »Olvastatott M.-Rétfalu egyház tanácsának folyamodvá­nya, melyben azelőtt felekezeti, utóbb községívé átalakí­tott iskoláját, mely a polit. község kezelése alatt anya­gilag és szellemileg egyaránt hanyatlik, a politikai köz­ségtől visszavenni, annak felekezeti jellegét visszaadni óhajtván, ehhez egyházi felsőbbségeinek intézkedéseért esedik. »Tekintve azt, hogy egyházunk iskolatartási joga országos törvényekkel biztosítva van ; hogy a felekeze­teknek iskolákat saját erejükből fenntartani és felállítani lehet ; ebből folyólag az iskola visszavétele sem ütköz­hetik törvényes akadályokba ; tekintve azt, hogy folya­modó egyházközség azon célt — melyet iskolájának községivé lett átalakítása által remélt — nevezetesen az iskola virágzóbb fejlődését el nem érheti; sőt a polit. község magatartása által nemcsak a nevelés hanyatlását tapasztalja, de az oktatás hazafias nemzetiségi érdekeit is megtámadva látja : az egyháztanács folyamodványa a főt. egyházkerülethez pártolólag, azon irányban rendel­tetik felterjesztetni, mikép a főt. egyházkerület a kérdé­ses iskola visszavételére nézve, a kérelmet magas befo­lyásával támogatni kegyeskedjék.* Az említett cikkben irja továbbá Nagy Ignác úr: »A szlavóniai magyar egyházak léte fenyegetve van. A jó magyar névre keresztelt gyermekektől elvették még a keresztneveiket is : István, Sándor, János, Péter stb. lett Stipa, Skender, Iván, Pero stb. A tankönyv horvát, a térképek, földgömb horvát, s kénytelenek a tanítók a községi iskolában, hol még az imákat is horvátul tanít­sák. Szóval, horvátizálnak erősen és a mit megbírtak őrizni az ősök sokkal nehezebb időkben, azt el akarják prédálni az utódok, értem a szlavóniai tanítókat, köny­nyelműen és vakmerően.* Arról az egyházmegyének van tudomása, hogy a szlavóniai iskolákban a horvát nyelv kötelezett tantárgy ; de arról eddig csakugyan tudomása nem volt, hogy a kötelezett horvát nyelven kívül erősen horvátizálnak. S ha erről senki jelentést nem tett eddig az egyházme­gyei gyűlésnek: mikép lehetett volna a bajt orvosolni ?! Végül irja az említett cikkben : »Az egyházmegyé­nek nincs arról tudomása, hogy újonnan épült iskoláink átadattak volna a horvát hatóságoknak, tehát azok a mieink. Azokat az áruló tanítókat, kit átcsempészték azért, hogy bűneiket garázdaságaikat szabadabban űzhessék, függessze fel és bocsássa el; helyeiket töltse be hazafias vallásos és erkölcsös tanítókkal s ne huzza-vonja éveken át a vizsgálatot, mely majd utóbb is kijátszódik, hanem sújtson ott a hol sújtani kell. Méltóságos püspök úr szokott gyengédséggel csak annyit jelzett, hogy a szla­vóniai egyházakban az egyházgondozás fogyatékos. Bi­zony fogyatékos, annyira fogyatékos, hogy ott rothadás kezd beállni, ott egész erélylyel kell fellépni és tisztítani kell a mi eves. Söprűt a szemétnek.« Igen szép szavak ezek s készséggel aláírom én is ezeket, de azon kis hozzáadással, miszerint a törvény határozza azt meg, hogy kinek szabad azt a söprűt for­gatni, sőt a törvény a §-okban körülírja, hogy azon söprűt mikép lehet és szabad forgatni, s ezen indokból történt, hogy midőn egy helyről az esperes fel lett szó­lítva, hogy a kórógyi tanítót csapja el, ezt teljesíthetőnek nem találta, s hogy ebbeli eljárása helyes volt, mutatja az 1886-iki egyházmegyei törvényszéknek 4. sz. a. ho­zott következő végzése : »Felvétetett a kórógyi egyházközség panasza Kopa Imre tanító ellen, az egyház lelkészének sértegetése és azon törekvés miatt, hogy a felekezeti iskolát községivé kívánja átváltoztatni. Ennek kapcsában olvastatott az ügy megvizsgálására elnökileg kiküldött megbízott jelentése a felvett jegyzőkönyvvel együtt. »Tekintve, hogy az ügyben felvett jegyzőkönyv, a kiküldött által aláírva nincs, és így hitelessége hiány­zik, de a történt kiküldetés is a zsinati törvény 268. §-nak meg nem felel: az ügynek minden irányban — az isko­lára nézve az illető hatóságokkal való érintkezés utján — leendő megvizsgálására, ezen biróság kebeléből Tóth János egyházi, Cseh Ervin világi tanácsbirák, tüzetes jelen­tésük bevárása mellett kiküldetnek.* Isten velünk 1 Kármán Pál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom