Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-11-28 / 48. szám

1505 1526 azon községek, melyek felekezeti iskolát akarnak saját költségükön fenntartani, az új iskolai év kezdetéig jelentkezzenek — még i88o-ik évi julius havában tette meg ebbeli jelentését, azonban onnan — azt is csak sürgetésre — oly értesülést nyert 1881. évi május havában : hogy a szerémi alispáni hivatal utasítva lett, a helyszínén megjelenendő bizottság által új előterjesztés felküldésére.« »Ezen bízottság megjelent, az egyházközség a felekezeti iskola mellett küzdött, a válasz azonban, bár már több mint egy év telt el, ez ideig sem érkezett le. »Mindezeknél fogva, különösen a vallás és nemzetiség érdekében, azon kérelemmel járul az egyházmegye elé : hogy ügyöket a főt. kerületi közgyűléssel megismertetve, hathatós közbenjárásuk által eszközöljék ki, hogy iskolájuk felekezetinek nyilváníttassák ; továbbá : hogy az esetben a községi kath. iskola terheinek viselésétől felmentessenek és a 20 hold föld, mely egyenesen a reform, felekezeti iskola fenntartására adatott, vissza adassék. » Az alkalommal Kelecsényi Mihály alesperes úr felhozza, hogy a rétfalusi reform, felekezeti iskola is a formák mellőzésével tétetett községivé és véleményezi, hogy az orvoslás felette szükséges volna. »Mind két iskola ügyének, illetve, azon módozatoknak megvizsgálására, miként lettek a felekezeti iskolákból községi iskolák, egy bizottság küldetik ki, »Cseh Ervin tanácsbíró, Kelecsényi Mihály alesperes és Kelecsényi László vukovári mérnök személyeikben, utasíttatván : hogy a vizsgálatot behatóan megejtvén, véleményes jelentésüket az egyházmegyei közgyűléshez beterjesszék. 1884-iJci egyházmegyei jegyzőkönyv 22. sz. a. Olvastatott a mult évi jegyzőkönyv 26. sz. a. a tordincei és rétfalusi felekezeti iskolák községivé történt átalakítása ügyének megvizsgálására kiküldött bizottság jelentése : »Miután a vizsgálatból kitűnt, hogy a tordincei ref. egyház presbyteriuma megkérdezése és meghallgatása nélkül lett 1876. évben a felekezeti iskola községivé nyilvánítva, ez okból az egyezség semmisnek jelentetik ki, és az iskolát és az annak alapvagyonát képező 20 hold föld felekezeti vagyonnak tekintetik. E határozatról a báni kormány értesíttetni határoztatik. »A rétfalusi felekezeti iskola a nélkül lett felekezeti jellegéből községivé átváltoztatva, hogy módozata és az átadási feltételek előre tudatva lettek volna az egyházi felsőbbséggel. Minden ily intézkedés ellen az egyházmegyei közgyűlés jövőre nézve tiltakozik, és az egyház eljárása rosszaltatik. Mivel az iskola községivé történt átváltoztatása bevégzett tény — ez tudomásul vétetik — úgy azonban, hogy az iskolai föld, iskola és tanítói lakás jövőre is felekezeti vagyonnak nyilváníttatik.« 1885-ilci egyházmegyei jegyzőkönyv 34. sz. a. »Olvastatott M.-Rétfalu egyház tanácsának folyamodványa, melyben azelőtt felekezeti, utóbb községívé átalakított iskoláját, mely a polit. község kezelése alatt anyagilag és szellemileg egyaránt hanyatlik, a politikai községtől visszavenni, annak felekezeti jellegét visszaadni óhajtván, ehhez egyházi felsőbbségeinek intézkedéseért esedik. »Tekintve azt, hogy egyházunk iskolatartási joga országos törvényekkel biztosítva van ; hogy a felekezeteknek iskolákat saját erejükből fenntartani és felállítani lehet ; ebből folyólag az iskola visszavétele sem ütközhetik törvényes akadályokba ; tekintve azt, hogy folyamodó egyházközség azon célt — melyet iskolájának községivé lett átalakítása által remélt — nevezetesen az iskola virágzóbb fejlődését el nem érheti; sőt a polit. község magatartása által nemcsak a nevelés hanyatlását tapasztalja, de az oktatás hazafias nemzetiségi érdekeit is megtámadva látja : az egyháztanács folyamodványa a főt. egyházkerülethez pártolólag, azon irányban rendeltetik felterjesztetni, mikép a főt. egyházkerület a kérdéses iskola visszavételére nézve, a kérelmet magas befolyásával támogatni kegyeskedjék.* Az említett cikkben irja továbbá Nagy Ignác úr: »A szlavóniai magyar egyházak léte fenyegetve van. A jó magyar névre keresztelt gyermekektől elvették még a keresztneveiket is : István, Sándor, János, Péter stb. lett Stipa, Skender, Iván, Pero stb. A tankönyv horvát, a térképek, földgömb horvát, s kénytelenek a tanítók a községi iskolában, hol még az imákat is horvátul tanítsák. Szóval, horvátizálnak erősen és a mit megbírtak őrizni az ősök sokkal nehezebb időkben, azt el akarják prédálni az utódok, értem a szlavóniai tanítókat, könynyelműen és vakmerően.* Arról az egyházmegyének van tudomása, hogy a szlavóniai iskolákban a horvát nyelv kötelezett tantárgy ; de arról eddig csakugyan tudomása nem volt, hogy a kötelezett horvát nyelven kívül erősen horvátizálnak. S ha erről senki jelentést nem tett eddig az egyházmegyei gyűlésnek: mikép lehetett volna a bajt orvosolni ?! Végül irja az említett cikkben : »Az egyházmegyének nincs arról tudomása, hogy újonnan épült iskoláink átadattak volna a horvát hatóságoknak, tehát azok a mieink. Azokat az áruló tanítókat, kit átcsempészték azért, hogy bűneiket garázdaságaikat szabadabban űzhessék, függessze fel és bocsássa el; helyeiket töltse be hazafias vallásos és erkölcsös tanítókkal s ne huzza-vonja éveken át a vizsgálatot, mely majd utóbb is kijátszódik, hanem sújtson ott a hol sújtani kell. Méltóságos püspök úr szokott gyengédséggel csak annyit jelzett, hogy a szlavóniai egyházakban az egyházgondozás fogyatékos. Bizony fogyatékos, annyira fogyatékos, hogy ott rothadás kezd beállni, ott egész erélylyel kell fellépni és tisztítani kell a mi eves. Söprűt a szemétnek.« Igen szép szavak ezek s készséggel aláírom én is ezeket, de azon kis hozzáadással, miszerint a törvény határozza azt meg, hogy kinek szabad azt a söprűt forgatni, sőt a törvény a §-okban körülírja, hogy azon söprűt mikép lehet és szabad forgatni, s ezen indokból történt, hogy midőn egy helyről az esperes fel lett szólítva, hogy a kórógyi tanítót csapja el, ezt teljesíthetőnek nem találta, s hogy ebbeli eljárása helyes volt, mutatja az 1886-iki egyházmegyei törvényszéknek 4. sz. a. hozott következő végzése : »Felvétetett a kórógyi egyházközség panasza Kopa Imre tanító ellen, az egyház lelkészének sértegetése és azon törekvés miatt, hogy a felekezeti iskolát községivé kívánja átváltoztatni. Ennek kapcsában olvastatott az ügy megvizsgálására elnökileg kiküldött megbízott jelentése a felvett jegyzőkönyvvel együtt. »Tekintve, hogy az ügyben felvett jegyzőkönyv, a kiküldött által aláírva nincs, és így hitelessége hiányzik, de a történt kiküldetés is a zsinati törvény 268. §-nak meg nem felel: az ügynek minden irányban — az iskolára nézve az illető hatóságokkal való érintkezés utján — leendő megvizsgálására, ezen biróság kebeléből Tóth János egyházi, Cseh Ervin világi tanácsbirák, tüzetes jelentésük bevárása mellett kiküldetnek.* Isten velünk 1 Kármán Pál.