Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-31 / 44. szám

1029 ' PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 560 mert a 7 presbyter (a presbyterium 12 tagból állott) indokolt lemondása a presbyterium határozata folytán a kögyülés elé terjesztetett s ez fogadta el a lemondást, nem pedig a h. lelkész. A helyettes lelkész csak végrehajtotta — kötelessége szerint — a presb. és közgyűlési határozatokat, és pedig a nélkül, hogy esperes úrnál akár előlegesen akár utólagosan jelentést tett volna ez ügyben. Nekem ugyanis az volt s most is az a meggyőződésem, hogy mivel az indokolt lemondásnak kö/gyűlésileg elfogadása s az ennek folytán megejtett új választás törvénybe és rendszabályba nem ütköztek, s mivel akár egy, akár több presbyteri állás megüresedésének az egyházmegyén leendő bejelentése törvényben és rendszabályban kimondva nincs: az egész ügy helyben intézedő el. Tudtam ugyan azt, hogy a presbyterek 12 évre választatnak; de arról is meg valék győződve, hogy hivataloskodási idejök a 12 év letelte előtt is megszűnhet. A törvény 27. §-a épen ezen esetekről intézkedvén, ilyenül meg is nevezi a presbyteri képesség elvesztését s azt mondja, hogy »az ilyennek helyére s bármi okok miat támadt üres helyekre is az egyházközség választ presbytert.« Hogy mik lehetnek ezek a »bármi okok«, e tekintetben a magasabb egyházi tisztviselőkről szóló §-ok adnak felvilágosítást, melyek között ki van mondva, hogy ezen hivatal »üresedésbe jő végleges lemondás, halál vagy törvényszéki elmozdítás által.« A lemondást e szerint nem láthattam az üresedés okai közül kizáratnak. Ha pedig így tettem fel a kérdést magamnak: hátha azért nem iktatott a törvényhozás a presbyterekről szóló §-ok közé oly §-t, mely az üresedés okait megnevezné, hogy így a lemondást teljesen lehetetlenné tegye ? akkor is megnyugtató feleletet találtam, így gondolkozva : igaz, hogy itt nem találjuk fel, világosan, kifejezetten, az üresedés ezen három okát: lemondás, halál, törvényszéki elmozdítás; de mivel a két utóbbi okot, ki nem mondva is, bizony megengedi a törvény; azért az első okot is kétségtelenül oda értette a »bármi okok« közé ; mert különben azt, mint a többi okok közül egyenes kivételt, egy külön §-ban okvetlenül világosan megtiltotta volna. De ezt nem is akarhatta; mert hiszen a bizodalmí állást elfoglaló presbyter nem egyszer jöhet a gyülekezettel szemben oly viszonyba, hogy tovább hivataloskodnia erkölcsi lehetetlenség, a minek általában a lemondás indokainak magbirálására első fokon a választó egyházközségi közgyűlést ismerem illetékesnek, s az egyházmegyei közgyűlést csak másod fokon, ha t. i. az egyházközségi közgyűlés a lemondást visszautasítván, a határozattal meg nem elégedő presbyterek felebbeznekvagy pedig akkor is, ha a lemondást a közgyűlés ugyan elfogadja s ujakat is választ, de ezek nem fogadják el a választást. Mivel pedig Piskón a volt és új presbyterek a közgyűlési határozatokban megnyugodva nem felebbeztek s azokban törvénybeütközőt én sem láttam: azért ezen esetről jelentést tenni nem láttam szükségesnek másként, mint ugy, hogy az új választás után pár hétre megjelent kanonika visitatió jegyzőkönyvébe a megelőző évi jegyzőkönyvben előfordult nevek helyére már az új előjárók neveit diktáltam be. A tagok */4

-ed részének 3 évenkénti megújítása tekintetéből sem láttam semmi nehézséget; mert a megmaradt egyetlen régibb presbyter az egyházkerületi rendszabály értelmében még egy sorshúzás útján kijelölendő új presbyterrel a legközelebbi részleges választáskor kiléphet s így tovább. Eltekintve most már a törvénybe ütközés kérdésétől, véleményem szerint nem állhat meg azon elllenészrevétel, melyet valahol hallottam, hogy valamint a lelkész lemondása úgy a presbytereké is bejelentendő az esperesnél. Igenis szükség van a lelkészi, esperesi és egyházmegyei gononoki állások megüresedése és betöltésénél arra, hogy a felsőbb egyházi hatósághoz hivatalos jelentés kü'dessék azon okoknál fogva, mert ezen egyházi tisztviselőket a felsőbb hatóság erősíti meg; de nem kívánja a törvény e jelentést a többi összes felsőbb és alsóbb egyházi tisztviselők egyikénél sem. De bár ezek szerint egész eljárásomat helyesnek tartom, azért nem csudálkozom azon, hogy ez eset felsőbb őrállóinknál megütközést keltett s annak minden okaival megismerkedni kívánnak. Hiszen oly rendkívüli eseménynél, minő a presbyterek tömeges lemondása, nem közönséges okokat lehet sejteni s én örömmel is várom a jelzett esperesi felhivást; mert így hivatalos alkalmam nyílik az egyházmegyei felsőbb hatóság tudomására hozni azt, hogy bizonyos törvénytelen érdekek által vezérelt egyén vagy egyének által miként bujtogattatott a nép a loyalis téren állott presbyterek ellen, s ezek miként kerültek abba a kényszerhelyzetbe, hogy elkeseredve lemondjanak, miután maguknak fegyelmi vizsgálat kérésével sem szerezhettek volna elégtételt anélkül, hogy az ingerültség még feljebb ne fokoztassék ellenök. Itt csak annyit jegyzek meg, hogy nem a lelkészválasztásnál elfoglalt pártállásuk volt az ellenök támasztott , ingerültség főoka, hanem bizonyos földügy s ezen főoknak az első csak folyamánya volt. Végül bátor vagyok kijelenteni, hogy a csalatkozhatatlansag dogmáját a pápai széken ülve sem merném valiani, s igy eljárásom helyességét illető meggyőződésemről sem állítom, hogy nem lehet téves; de ma még az ellenkezőt hiszem. A piskói volt h. lelkész. RÉGISÉGEK. A hallei magyar könyvtár. (Némi illusztrátiőul Révész Kálmán barátom hasoncimű cikkéhez s az abban foglalt indítványhoz.) E becses lapok 41-ik számában R. K. barátom tollából egy ismertetés a hallei »Bibliotheca Hungarica« ritkaságait s ezek közt 5 eddig ismeretlen unikumot ír le; a hatodik: »A szikszai templom gyászesete« csak emlékként névleg existál a hallei magyar könyvtárnak a rendetlenségben mintaszerű jegyzékében, maga a mű — R. K. helyes következtetése szerint — a nemzeti muzeumban lévén keresendő. R. K. barátomnak ez adatokkal kapcsolatban az az életre való indítványa van, vajha e könyvek mielőbb megszereztethetnének hazai legelső könyvtárunk számára, annyival és inkább, mert azoknak biztos megőrzésére a hallei viszonyokban semmi biztosíték nincs. Nos én itt a hallei viszonyokat akarom röviden lefesteni, azon célból, vajha ezek látása felköltené a szükségséges lépések megtétele eloddzhatlansdgdnak tudatát. A hallei magyar könyvtár kezelése a szó teljes értelmében nyomorúságos. Az épület maga egy ódon, poros és az összedülés veszélye miatt már évek óta teljesen kiürített vércsetanya, melynek második emeletén, helyesebben padlásán penészedik, porladoz a magyar könyvtár. Valóban az épülettel együtt a jó sors őrzi. Megközelítése a hiányos és szúette lépcsők miatt nemcsak veszedelmes, de az egyetemi felügyelet miatt bajos is. Főőre ugyanis az egyetemi titkár (Bőse úr, pedáns német hivatalnok, de a magyar fiúkhoz, ha bánni tudnak vele, szives, rokon-