Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-17 / 42. szám

1333 juk; de annyi bizonyos, hogy templomból kijövet, a presbyteriummal tartott értekezés közben, ennek tagjai nemcsak hallgatag türelemmel, hanem készséges nyilatkozatokkal is bizonyították engedelmességöket azok iránt, melyekre őket a főpásztor figye'meztette és utasította. Belátták a vagyon kezelésbeli rendetlenségeket, a háborgásokból származó rosz következéseket s maguk is kimondták, hogy az naptól kezdve minden dolgaikról hűségesen gondot fognak viselni. Ezen igérkezés, felében a hiba beismerésének, fele részében pedig lelketlen s magukat lejárt vezetőik elitélésének is vehető. — Az iskola jobb lehetne s jobbnak kellene lennie. Dél volt, mire püspök úr Szaporczdra indulhatott s néhány perc múlva megérkezett. Ott is Morvái lelkész úr által fogadtatott a Feketevíz partján épült lelkészlak kapujában. A gyülekezet törekvéseit említő rövidebb beszéd s arra adott válasz után ebéd várt püspök úrra és a nagyobb számú kíséretre. Délután idejében megszólal a harang s megnyíltak a felső-baranyai egyházmegye egyetlen szalmafedelű templpmának ajtai. A templom nem telt meg. A kiséret pótolta a távol maradt szaporcai híveket. De mégis jelen voltak egyen kívül a presbyterek s a férfiak és asszonyok közül annyian, a mennyiből bőven kitelt a hírmondó a templomban hallottakról. Különben a távolmaradottak bűnvallásának ez is bizonyos jele. Erezték, hogy róluk még a szerető főpásztor sem igen mondhat olyat, a mit orcapirulás nélkül hallgathatnának 1 . . . Fajtalankodás, rosz házasélet, vadházasságok, az édes másénak semmi tekintetben nem tisztelése, a világ javain való túlságos kapkodás, ünneptörés és a többi, mind tárgya volt a püspöki hatalmas beszédnek, de legkivált a házaséleti rendetlenségek. Ennek gonosz szelleme részesült oly megcsapdostatásban, a milyenben még sehol, mert seholsem volt rá több szükség. Bárcsak azzal a nem sokára lebontandó templommal együtt megújulna e gyülekezet erkölcse s abban az új templomban, melynek kövei jó részben összehordva várják az alap letételének óráját, összegyűlne s más erkölcscsel, indulattal gyűlne össze a szaporcai nép, mely tudta és akarta s most is akarja építeni legalább a külső templomot. Iskolája már készen áll s becsületére válik ; a tehetséges és többre is hivatott tanító szorgalmasan igyekszik kipótolni a tanításbeli nagy fogyatkozást, a mi rövid ottléte alatt még eddig nem sikerülhetett. A régi és mostani lelkészt és presbyteriumokat egyiránt elismerés illeti azért a gondos gazdálkodásért, melylyel az új templom építési alapját megvetették és növelik, a buzgólkodásért, melyet a gyülekezet anyagi jóléte és virágzása érdekében elkövettek s kifejtenek. Ez is a lélek munkája, de mégis az a lélek és igazság, melyben az Istent tiszteljük, mintha szunnyadozni látszanék a szaporcai hívek keblében. Nem halt meg, csak aluszik. Ébresztgessétek s igazságnak áldozatjával áldozzatok az Istennek! Alkonyodni kezdett, midőn püspök úr Szaporcáról elindult s egészen besötétedett mire Kórósra érkezett. A házak ablakai ki voltak világítva, az egész falu népe talpon s egyszerre a lelkészlak előtt termett, hol nagyt. Alföldi Sándor lelkész s volt esperes lelkesült beszéddel fogadta várva várt főpásztorát. A főpásztor régi barátság hangján válaszolt egykori esperestársa meleg üdvözlésére, örömét jelentvén ki a felett, hogy nála pihenhet egy éjszakán át s a virradó reggellel ott kezdheti újra nem oly terhes mint gyönörűséges munkáját. A nép lassan oszlott el s a batátságos lelkész-család körében püspök úr kedélyesen töltötte az estét s nyugodalmasan az éjszakát. 28-án reggel számos lelkésztárs érkezett meg többnyire családjával, hogy részt vehessenek az istentiszteletben. Zsúfolásig telt meg a templom s feszült figyelem közt szólalt meg a főpásztor. A szorgalmas vallásos, mind anyagilag, mind lélekszám szerint egyre szépen gyarapodó egészséges népből álló gyülekezet több jó tulajdonságával érdemiette ki főpapjának dicséretét s kevesebb fogyatkozásával szolgáltatott okot a panaszra. Ezek közt volt olyan is, mint a gyülekezetnek a közalappal szemben foglalt álláspontja, mely csak hajdaniképen említtetett, mert ma már ez a hiba is helyre van hozva. Buzgó imádság, melyet a gyülekezet, püspöke után imádkozva együtt mondott s áldás fejezte be az istentiszteletet. A templom és iskolaépület díszes és tágasnak mondható, de azért maholnap mindkettő szűk lesz ez egyre szaporodó gyülekezet számára. Az ifjú segéd-tanító elég értelmesen és sikeresen vezeti népes iskoláját és ha igyekezete nem lankad, az egyházmegye legjobb tanítói sorába küzdheti fel magát. A rendes tanítói állomás felállításának kérdése képezte a presbyteriummal tartott értekezlet főtárgyát s remélhető, hogy ezt nem is soká fogja halasztani a derék kórósi gyülekezet. Elmúlt a dél, mire a püspöki látogatás mindezen részletei véget értek, s nagyra nőtt az érkezett vendégek száma, kik közt Trixler és Antal főszolgabíró urak is megjelentek. Hosszú asztal terült az egyetlen tőkéből felfutó páratlan lúgos alatt s vidáman költötte el a gazdag ebédet a harmincra menő társaság. Azonban meg kellett válni a kedves helytől s hosszú kocsisor kisérte át a főpásztort Aderjdsra, hol már várakozott a főpapját fogadni óhajtó kisded gyülekezet. Kovács Bálint, a szerénységében kedves aderjási lelkész, hívei közepette fogádta s üdvözölte püspökét. A szíves válasz után azonnal templomba mentünk s hallottuk a főpásztor fáradhatlan buzgóságának s testi, lelki erejének csudával határos újabb nyilatkozatát. Negyedik hetet tölté már folytonosan munkában, dé'előtt mint délután három-három órát szentelve hivatásának nagy és kis gyülekezet között különbséget nem téve, egyenlő hévvel s kitartással végezte itt is szolgálatát. Templomban és templomon kívül az iskola képezte főfő gondját, erre irányozta a híveknek figyelmét a templomi beszéd jó része ís. De egyekben sem kímélte a szükséges intést, mit a hívek áhítattal hallgattak. Nehéz a sorsa egy-egy ily csekély lélekszámú gyülekezetnek s nem csuda, ha olykor maga is kételkedni kezd jövőjében. Talán a bátorító szóközül sem mindenik teszi rá azt a hatást, a mi kívánatos volna, de ha nem kíméljük a szót, még az ily fáradni kezdő népnek is meg lehet találni a szívéhez s értelméhez vezető utat. A harmatozó püspöki beszéd hatása alatt is éledni fog az aderjási hívek munka- és teherbíró ereje, s jóakaratú lelkészök, valamint ennek tiszteletreméltó szülei segítségével reá fognak boldogulni, hogy alkalmas iskolát építhessenek s jobban díjazott tanítót tarthassanak. Most az erős Öreg, a 75 éves Dús tanítja a néhány iskolás gyermeket. Neki, a kinek — mint mondá — sokan hullottak már el jobb és bal keze mellől, — a ki még vissza tud emlékezni a 69 év előtt látogatást végzett Báthory püspökre, — most is oly erőt egészséget adott Isten, hogy a maga régi módja szerint, egyre teljesítheti kötelességét. — Az estét a Kórósról jött kiséret nagy része együtt tölté püspök úrral, mígnem kiki nyugovóra ment, hogy másnap 29-én reggel Sámodra kisérhesse a főpásztort.