Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1886-09-19 / 38. szám
1204 után a presbyteriummal végezve a püspöki vizsgálatot, itt is mint mindenütt számon vette a presbyterium szervezetét s létszámát; az anya- és jegyzőkönyveket, leltár, levéltár s egyházi számadások mibenlétét, továbbá az egyházi vagyont és jövedelmeket, mely utóbbiak, a legtöbbnyíre csekély terjedelmű fekvőségek jövedelmén túl, részint a mindenütt szokásos »Isten dicsőségéré« való önkéntes adakozásokból, a legtöbb helyen a gyülekezet állal felvállalt s együtt teljesített közmunkák (pénzért teljesített aratás, fahordás vagy egyéb fuvarozás stb.) jövedelméből állanak; továbbá az egyház épületeinek állapotát, s vannak-e biztosítva (s a hol nincsenek azok bi/tosítását a egyházkerületi rendszabály értelmében azonnal elrendelte), mi a javítandó, mi az építendő, van-e az egyháznak az előbbi építkezésekből fennmaradt adóssága s mily természetű, mily kamatlábú s mikép tervezik annak törlesztését? végre a közalapra megtörtént-e az új bevallás? mi volt a járulék az e'ső három évben, s be van-e fizetve mind ? — E kérdésekre Beczefán mind megnyugtató feleleteket nyert a püspöki látogatás — kivéve az épületek biztosítását, a mit püspök úr azonnal határozottan elrendelt s a presbyterek azon igéretét, hogy azt teljesítendik, jegyzőkönyvre ís vétette. Szept. io-kén reggel Botyka következett a püspöki látogatás rendén ; a beczefdi legények bandériummal kisérték, a botykaiak hasonlóval fogadták püspöküket; Botykán az egész nép, az utcákon — s a kocsisor után tódulva, a templom előtt csoportosult, hol a lelkész Füstös János, hívei élén üdvözölte a főpásztort, ki szívélyesen válaszolt — s a háromszori harangszóra, egész kíséretével, mely lelkésztársain s polgári kíséretein kívül a szomszéd falukból is vele vagy elébe jöttekkel szaporodott, a templomba sietvén, itt (mint rendesen, s /i órát tartó beszédben) először megemlékezve ez egyház múltjáról s egykori helyéről (mert beszédeiben, a hol csak tehette, a mult emlékeiből szeretett kiindulni) méltánylással szólt az egyház nagy áldozatába került tetemes építkezésekről, de feddőleg a templomlátogatás és külső buzgóság hanyatlásáról, melylyel együtt jár az elegyháziatlanodás s meg némely erkölcsi bűnöknek is forrása: ostorozta a nők fényűzését, a szülötteknek feltűnő apadását — mely a Baranyaszerte uralkodó névtelen bűnre vall — s hatásos beszédét, mint mindenütt, buzgó imádsággal s végül a gyülekezet megáldásával fejezte be. Ezután az iskola meglátogatás következett, hol Börzöli Zoltán tanító (a bucsúztató-iró Börzöli Gábor fia) meglehetős eredményt mutat fel. A presbyteriumban, az előbb jelzett módon végzett püspöki vizsgálat után, az elöljárók a tanító családi viszonya iránt némi panaszt adtak elő, melyet azonban püspök úr azonnal, tapintatosan s megnyugtatólag intézett el. Délután a botykai anyaegyházhoz tartozó kispeterdi leány egyház részesült a püspöki látogatásban. Kisded gyülekezete élén Kecskeméti József elókönyörgő tanító (theologiát végzett, volt akad. rector) üdvözölte, kisded népe örömujjongásai közt, főpásztorát, ki a maga szeretetét nyájának legkisebb báránya iránt is, melegen fejezte ki mind az üdvözletre adott kedélyes válaszában, mind templomi beszédében, mely üdítő s felemelő hatást gyakorolt az egyszerű hallgatókra. Valóban szükség volt a lelki felfrissülésre, mert a szokatlanul forró szeptemberi nap, az egész úton zsibbasztólag s kábítólag hatott s itt a zsúfoltságig tele telt és szellőzetlen kis templomban érte el tetőpontját, úgy hogy a szónok is, hallgatói is, csak nehezen tűrhették, de azért csak leküzdötték bágyasztó hatását. Istenitisztelet után az iskolát látogatta meg a püspök, majd a presbyteriummal végzett. Az egyház csinos épületei itt sincsenek biztosítva, de biztosításuk elrendeltetett s itt is megígértetett. Barátságos vacsora s nyugalmasan töltött éj után, szept. II-kén Nagy-Peterdre (jó negyedóra) következett a látogatás. Ismételni is felesleges, hogy a járás derék s kedves főbírája Trixler Károly úr, a szomszéd lelkésztársak, községi jegyző Pintér János, számos vidéki nép, itt is folyvást kisérték, a legények előlovaglása s hosszú kocsisor kísérete mellett bevonuló püspököt, főjegyzőt és esperest, kiket a paplak előtt leszállva, a bevonuló harangszó elnémultával az egész gyülekezet nagyja s apraja élén a helybeli lelkész Farkas Emil, szívből eredt egyszerű beszéddel üdvözölt, mire a püspök szokott | szivélyességével válaszolt. Templomba sietve, az itt is nagy számmal, mondhatni teljes számmal egybegyűlt hívek előtt s az Urasztalán tartott beszédében a főpásztor méltánylással emlékezett meg a gyülekezet vallásos buzgóságáról, templom szeretetéről, valamint az erkölcsiség s családi élet örvendetes virágzásáról, mely a gyermekek szaporúságában is nyilatkozik. De épen ezzel kapcsolatban megfeddette a rossz szokást, hogy a szülők gyermekeiket elkényesztetik, elkapatják — s ezért a fiúk, a kellő fegyelem hiánya miatt, szülőik iránt engedetlenek, az öregek és elöljárók iránt tiszteletlenek lettek; megdorgálta az ifjakat s bölcs szigorra intette a szülőket, a minek látszólag meg volt a kivánt hatása. A beszéd végeztével, ima és megáldás után, püspök úr egy presbyternek újonnan született kilencedik gyermekét keresztelte meg, a szülők kívánatára Károly névre. (Előbb már Beczefán is keresztelt). A kissé alacsony teremű iskolában a tanító, Rekettye Pal, 59 számra menő tanítvanyaival középszerű sikert mutatott fel, nem képessége vagy szorgalom hiánya miatt, hanem mert a tantervtől és a helyes tanmódszertől önfejűleg eltérve, némely tantárgyban (pl. a magyar nyelvtanban is) megfordított rendszert követ, miért őt püspök úr, szelíden rendre is utasította. A presbyteriumban, a rendes kérdések s azokra adott többnyire kielégítő feleletek közt örvendetesen tűnt föl, hogy az épületek tűzkárbiztosítási díjat, t. Nagy Károly uradalmi kasznár s egyházmegyei tanácsbíró úr szíveskedik az egyház iránti buzgóságból, fizetni; továbbá, hogy a baranyai szokás ellenére (mely szerint a kurátorok rendesen csak egy évig szolgálnak s néhol arra is kötéllel kell fogni, vagy különbeni bírságolással kényszerítni az embereket) itt Gáspár József, jómódú s értelmes gazda és megyebizottsági tag, már 14 ik éve folytatja kurátori szolgálatát teljes készséggel és buzgósággal, miért püspök úrtól érdemlett dicséretet is nyert. — A lelkész lakán s családi körében, számos tiszttárs és vendég együttlétében elköltött bő ebéd után, délután 3 órakor Büdösfára következett a látogatás rende, hova a szokott előlovaglás s a hosszú kocsisor kísérete mellett megérkezve, Biczó Ferenc lelkész, gyülekezete élén, melegen üdvözölte a főpásztort, ki erre szokott módján válaszolt s a lelkészi lakban, a derék lelkészné és szép családja által fogadtatott. Itt a rendes félnap mellé még egy félnap — pihenésül — levén szánva, ugy osztatott be a püspöki látogatás, hogy az érkezés napján (szombaton délután) először az iskolalátogatás, azután a presbyteriummal az egyházvizsgálat ejtessék meg, a templomi szolgálat pedig másnapra, vasárnap reggelre hagyassék. Az iskola elég tágas, világos, jól berendezett s kellőleg fel is szerelt tanteremben, hat osztályra osztva, Tóth Pál okleveles tanitó értelmes vezetése alatt, az eddig látottak közt a legjobbnak talaltatott. Az egész tananyag felölve, értelmes feleletek, szép rend s megfelelő örvendetes haladás vívta ki a püspök és látogató társai teljes méltánylatát. Az elől-76
