Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1886-09-19 / 38. szám
1189 PROTESTÁNS történt, mint a mennyi a viszonyok és kezdet minden nehézségeinek számításba vétele mellett is történhetett volna. Tisztelettel kérdjük: meg van-e már téve az ügy rendezéséhez a szükséges előkészület ? Kész a missziói statisztika ? Meg van csinálva a missziói hálózat P Ki vannak-e jelölve a misszió körök és azok főpontjai? Fájdalom, hogy nincs és nincsenek, annyira nincsenek, hogy maga a konvent, egyik kiváló tagjának indítványára külön jegyzőkönyvi pontban, mindjárt a misszióügyről szóló végzéssel kapcsolatban oly határozatot hoz, mely implicite semmi egyébb, mint annak beismerése, hogy a fontos ügyben a legelső előmunkálatok sincsenek megtéve. Olvastatott Kerkapoly Károly konventi tagnak következő indítványa: jelenlegi konvent utolsó életévét éli. Ne engedjük azt elmúlni a nélkül, hogy a magyar ref. egyház egyetemének hő képét meg ne szerezzük. Hadd lássuk nemcsak azt, mennyien vagyunk a lelkek, a gyülekezetek, az egyházmegyék és kerületek száma s vagyoni állapota szerint, hanem azt is, mennyire sikerült vagy nem sikerült biztosítani, hogy az egyházi gondozás a hívek mindegyikére kellőleg kihasson. Az így nyerendő tájékozódás többek közt arra is alkalmas lesz, hogy irányt adjon úgy a végrehajtó bizottságnak, mint a konventnek magának arra nézve, hogy a közalapnak mily felhasználásával lehet legtöbb hasznot tenni nem egyeseknek, hanem az egyház közállományának. Ennek folytán indítványozom, kérje fel a konvent a püspök urakat, adjanak illető kerületükről lehetőleg részletes és teljesen pontos kimutatást arról, mennyiben és miként van gondoskodva arról, hogy területükön minden reform, egyén részesülhessen az egyház malasztjaiban még azon esetre is, ha időközben oly községbe települne, mely eddig református gyülekezethez nem tartozik/ . . . ^Az indítvány elfogadtatván, annak alapján és értelmében eljárásra és jelentéstételre püspök urak felkéretnek/ Az itt szó szerint közölt indítvány és határozat rövid értelme ismét csak az, hogy az egyházi gondozás teljesebbé tétele, tehát a misszió szervezése céljából püspök urak a jelenlegi helyzetről kimutatást készítsenek. A misszióügynek ebben az örökös vajúdó helyzetben nem szabad tovább maradnia. Az egyháznak nagy és vitális érdeke, hogy az anyatest vérkeringésén kívül eső tagok minél előbb vért és életet nyerjenek. A közalapot fenntartó egyháztagok méltán megvárják, hogy filléreik és forintjaik a törvény által rendelt missziói célra is bölcs körültekintéssel is a legsürgetőbb helyekre fordíttassanak. Az új konvent október hónapban megkezdi munkáját, átveszi elődje missziói örökségét is: hisszük, kérjük, elvárjuk tőle, hogy a megfeneklett ügyet erős kézzel járható útra tereli 7-I ÉS ISKOLAI LAP. 1190 s az előkészítés és ^tanulmányozás stádiumából az effectuálás stadiumába^ viszi át. Milyen módon gondoljuk és szeretnők miszsziónkat szerveztetni, arról egyet-mást a jövő számban. Szöts Farkas. Az ev. papság míveltsége és hazafisága. »A lutheránus papság míveltsége« cím alatt ír Bierbrunner testvérünk e lap 36. számában. (Különös : nem elég, hogy a napi lapok, még maguk az evang. pipok is lutheránust írnak már ! Mióta vagyunk mi a Lutheréi és nem a Krisztuséi ?) Nevezett cikkíró többnyire a szeg fejére szokott ütni cikkeivel s nem cikkez, hogy csak cikkezzen. Most azonban teljesen felesleges munkát végzett jelen cikkével, annyival inkább, mert az idén már egyszer szintén e lapban jól megdicsérte papjainkat és püspökeinket. Szinte hízhatott bele, a ki a dicséretektől hízni szokott. Nem értem, hogy az év elején szellőztetett thémát a mi Bierbrunnerünk miért rántja elő az év vége felé. Azon időben magam is megütköztem a »Budapesti Hírlap* »Hanyatlás*, cikkén s szerencsés voltam ugyanazon lapban a » Visszhangot« megírni. Mint akkor, most ís nemes büszkeséggel állítom, hogy ev. papságunk míveltség és tudomány tekintetében épen nem hanyatlott odáig, mint azt a Bp. Hírlap az időben gondolta; de másrészről valamint akkor, úgy még most is orcapirulással ev. papjaink egy részének hazaellenes eljárása miatt állítom, hogy az ev. papság körében lábrakapott törvénytipró, hazagyilkos, bűnös iizelmeknek szigorú in véget kell vetnünk. Csodálkozom, hogy Bierbrunner társam oly enyhén, mondhatnám, lanyhán ítél ez iizelmekről, midőn így ir : »Midőn a róm. kath. és a ref. pap akadály nélkül működik a haza nyelvén, t. i. magyarúl egyházában, a lu:h. papnak, hogy állásának kötelességeit teljesíthesse, három nyelvet, a magyart, németet és tótot kell bírnia, (azaz, hogy értenie), minek folytán csak igen nagy erőmegfeszítés mellett érheti el a magyar nyelv korrekt tudását. És a mi a fő nehézség a lutheránus papságnál a hazai cultura előmozdítása körül, az azon kellemetlen körülmény, hogy sokaknál azon nyelvvel, melyen kiválóan szolgál, igen könnyen fejlődnek ki oly ábrándok, melyek a honfiúi kötelességgel ellenkezésbe jönnek és az ág. hitv. ev. papságra azt a vádat hozzák, miszerint hazaellenes törekvésekkel bíbelődik.« Nem áll az, hogy a magyar nyelven kívül minden evang. papnak kell tudnia tótul is, hisz p. o. a mi dunántúli kerületünkben alig van egy-két tót gyülekezet. Nem is tudunk mi dunántúliak, hogy az Isten bocsássa meg a bűnünket, tótul; pedig bár tudnánk, itt hagynók ezeket a magyar érzelmű jó németjeinket és tősgyökeres magyarjainkat s elmennénk tót papoknak, megmagyarázván annak a tót népnek, hogy magyar levegőt szí, magyar kenyeret eszik, Magyarországon lakik, itt magyarnak kell lennie Isten és állam törvénye szerint egyiránt s tartsa szerencséjének, ha magyar lehet. Azoknak a német és tót papoknak pedig csak tessék megtanulni a magyar nyelvet tökéletesen, bár mekkora erőfeszítésükbe kerül is az. S kérem szépen nem vád az, hogy az evang. papság egy része hazaellenes törekvésekkel bíbelődik, hanem fájdalom, a legszégyelletesebb valóság. Ott van ez a szégyelletes valósag épen ugyanezen lapnak ugyanazon