Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-09-19 / 38. szám

1191 1192 számában: »A pánszlávolc Pozsonyban«;

a »Bp. H.« után közölve. Ha nem bízhatnánk a derék Prónayban, Karsayban, Czékusban, hazafias papjaink- és világi urainkban, bizony-bizony kétségbe kellene esnünk hazai evang. egyházunk jövője felett. Kérjük is, sokan kérjük, azokat a hazaáruló pánszlávokat kivéve ev. pspok és nem papok mindnyájan kérjük egyházunk oszlop-embereit : csináljanak rendet, szabjanak törvényt és szigorú büntetést, szemben ez aljas üzelmekkel 1 Részemről tisztelem a kath. atyfnkat, szívem szerint szeretem ev. ref. testvéreinket, de lelkemből ragaszkodom evang. egyházamhoz. Ám ily bűnös üzelmek láttára pirulnia kell minden igazi magyarérzelmű ev. papnak és világinak s tartanunk lehet, hogy az amúgy is laza kötelékek, melyek a híveket egyházunkhoz csatolják, nem lesznek-e ily üzelmek miatt még lazábbakká ? Még az állam nem teszi — főfelügyeleti jogánál fogva megteheti — csapja ki maga az egyház azokat a papokat azon hivatalból, melynek viselésére mind a vallás mind az állam törvényeinél fogva méltatlanok. De hallgatok. Jeleseink bölcsesége, egyháziassága, hazafiassága és erélye fel fog szólalni a küszöbön álló egyetemes gyülésünkön. Csak annak akartam kifejezést adni, hogy evang. egyházunknak zöme határozottan elitéli a pánszláv papok piszkos viselkedését; másfelől pedig annak, hogy legjobb tudomásom szerint hazai ev. egyházunknak hívei éber szemmel kisérik az idei egyetemes gyűlés magatartását. Sokat várunk tőle. Határozott föllépést. Gyökeres orvoslást. A rákfene kimetszését 1 Ne csalódjunk 1 Sántha Károly. ISKOLAÜGY. A magyar protestáns néptanító missziója. (Elnöki megnyitó.) A magyar protestáns pádagogus csakis akkor tölti be valóban hivatását, ha a rábízott növendékekből igazi Icelcesztyéneket és hü honpolgárokat nevel. E szerint két fő dolgot kell folyvást szem előtt tartania, t. i. a keresztyéni és a hazafias jellemképzés vezérelveit. II. A hazafias jellem képzése lényegesen összefügg a magyar protestáns nevelés lényegével s büszke önérzettel emlékezhetünk a múltra, hogy egyházunk veteményes kertjeiben, iskoláinkban mindig hazafias szellem honolt s honol a jelenben is. Protestánsnak kivált pedig reformátusnak lenni s magát igazi magyarnak érezni: mindig egy és ugyanazon tény volt s kell hogy az is maradjon örökre. E tekintetben ha valaha, úgy épen a jelen idők válságos körülményei közepett legtöbbet vár a haza a néptanítóktól és népnevelőktől, kik a csa'ádi kör után, sőt sok esetben még azt megelőzve és felülmúlva, legelső sorban vannak hivatva arra, hogy a hazának szeretetét, az iránta való hűséget és rendíthetlen ragaszkodást a fogékony gyermeki szivbe beoltsák, ápolják és megszilárdítsák. A kik a nagy magyar Alföld iskoláiban működnek, sokkal szerencsésebb helyzetben vannak e nagy fontosságú feladat megoldását illetőleg is, mint mi itt az áldott haza bácskai részén, vagy mint azon szlavóniai munkatársaink, kik velünk együtt ugyanazon hivatást nyerték az egyháztól, t. i. hogy erősítsük a magyar nemzeti egység érzetét, terjesszük államunk egységének észméjét, s vegyes nyelvű honfitársaink között tetteinkkel és példáinkkal bebizonyítsuk, hogy e hazának hű fiakat nevelünk, kik félik Istent, áldva szeretik szüleiket, tisztelik a királyi felséget és valódi jellemek 1 E mi missziónk betöltésében nemesen kell versenyeznünk a más keresztyén és közvetlen az állami tanügyi fenhatóság alatt álló munkatársainkkal s bármily pádagogiai nézeteltérések legyenek is közöttünk, egyben egyeknek kell lennünk, a hazaszeretetben. Itt tehát mint amott, valódi jellemekre van szükség, kik a hazának sorsát, történetét a vallás fényénél vizsgálják s a történelmi igazságot és hűséget meg ne hazudtolják. E szempontból is őrködnie kell a magyar protestáns egyház egyetemének, hogy a mult ősi dicsősége és a protestáns magyar hazaszeretet nemzedékről nemzedékre örökségül szálljon s időről-időre gyarapodjék 1 Elmondani mindazt, a mi a népiskolában a hazafias jellemképzés sikerére vezethet és szolgálhat, hoszadalmas is, nehéz is volna. De mert álláspontunkat a protestáns keresztyén jellemképzést illetőleg jeleztük, indíttatva vagyunk tárgyunk ezen másik felére vonatkozólag is egyetmást elmondani, Ha hazánk ezredéves történeti múltját, a lehetőség szerint, csak főbb kimagasló vonásaiban is elbeszéljük a növendékeknek: rendkívül sok alkalmat találunk sőt nyomról-nyomra indíttatva vagyunk arra, hogy e haza iránti szeretetet ébresztve, a gyermekek jellemét hazafias irányban fejlesszük. A protestáns néptanító természetesen sohasem tagadhatja meg önmagát s nem maradhat érzéketlen oly események elbeszélése közben, melyek az ő drága anyaszentegyházát igen közelről érintik. A hit és vallás a történelem világító szervei, s Goethe szerint: »Der Kampf des Glaubens mit dem Unglauben ist das grösste Problem der Weltgeschichte.« És így, midőn az alkotmányos magyar királyság megalapításával kapcsolatban a keresztyénség alapjának megvetését az igazi lelkesedés melegével eleveníti meg növendékei előtt, bizonyára nem fogja a keresztyénségnek a pogánysággal való harcait puszta embermészárlásnak tekinteni — mint a hogy ilyennek tekintené azt, hanem keresztyén alapon állana; — hanem ama magas ideál lebeg szeme előtt, melyért a keresztyénség vért, életet áldozott és ez : a Krisztus tudományának igazsága ! Viszont a 16. és 17. századbeli történelem eseményeit, a Bocskaiak, Bethlenek és Rakócziak korát (1598—1647) vagy azon gyászos emlékű időket, midőn a protestáns egyház e hazában üldöztetést és elnyomatást szenvedett (1647—1790), mind azon igazságtól áthatva irja be a növendékek emlékezetébe, hogy Isten az ő népét nem hagyja el s az igaz ügy diadalmaskodik, ha a pokol minden hata'ma is felkelne ellene ! E jellemzés nélkül színtelenné válnék hazánk e korszakbeli története s hiányoznék a protestantismus élet-halál küzdelmeinek azon örök erkölcsi alapja és indoka, mely úgy e hazában, mint a világon mindenütt, az igazságért küzdő anyaszentegyházat ama szent harcokra késztette. Itt ismét kimagaslik a magyar haza iránti állhatatos hűség, melyet minden protestánsnak drága örökség gyanánt őriznie kell. A történelem tanítását mélyreható indokokból tartja kezében a felekezet s jaj annak, ki a történelmi igazságot meghazudtolja. A hazafias jellemképzés egyik eszköze bizonyára a történelem, karöltve a földrajzzal, különösen a magyar haza területének egyetemes és különös ismertetésével; s közvetlen kapcsolatban a hazai alkotmány főbb elemeinek megmagyarázásával, hogy lássa és érezze már a zsenge gyermeki szív, hogy őt e haza szülte, ápolja és neveli és e nagy világon e kívül, nincsen számára hely, itt fedi be majd porait is a hant: ennélfogva kötelessé-75*