Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-09-05 / 36. szám

1143 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1144 »A mult év nyarán formailag megejtett lelkészválasztás alkalmával, Vésztőre Kun Béla nagyváradi ref. lelkész úr választatván meg 11 szavazattal rendes lelkésznek, tudomásunk szerint a vésztői ref. egyház presbyteriuma nevezett lelkész urat mindeddig meg nem hívta, és így a vésztői egyház békéje a választás óta nemcsak hogy helyre nem állott, de az elégedetlenség és ingerültség egyre növekedve mindez ideig fennáll.« »A Nagyváradon f. é. március 7-én lefolyt lelkészválasztás és annak előzményei, mint azok a »Debreceni Prot. Lap« f. é. n-ik számában közzététettek, s még eddig illetékes helyről meg nem cáfoltattak, a vésztői időtöltő lelkész Csák Máté és Kun Béla lelkész úr között a kölcsönös összejátszás és tilos érdekszövetség olyatén nyilvánulásait derítették fel, és pedig félremagyarázhatlanúl, hogy nevezetteknek az egyházi törvény 213. §-ába ütköző visszaélése folytán ellenök, illetőleg e § e) pontja szerint a választók ellen is, vizsgálatnak s fegyelmi eljárásnak van helye.« »Mély tisztelettel kérdjük azért a nt. és tek. közgyűlést, hogy az immár napfényre került s egyházi közigazgatásunkat mélyen compromittálható vésztői és nagyváradi események folytán, elérkezettnek látja-e az időt arra, hogy a vésztői elválasztott lelkész Kún Béla s időközi lelkész Csák Máté úr ellenében, törvényes jogával élve, a vizsgálatot, egyházmegyénk hitelének megóvása érdekében is, elrendelje ?« »Mi részünkről a nt. és tek. egyházmegyei közgyűlés figyelmét ez ügyre tisztelettel felhívni, komoly és semmi mellékes érdek által nem befolyásolt kötelességünknek ismerlük, s mély tisztelettel maradtunk Békés-Gyulán, 1886. ápr. 13-án, a nt. és tek. egyházmegyei közgyűlésnek alázatos szolgái : Homolya István sk. lelkészminősítésű tanár. Rácz János, sk. lelkészminősítésű tanító.« E kérvényre a közgyűlés, velem hátiratilag közölt következő határozattal felelt: >78/1886. Miután az egyházi törvény 266-dik §-a értelmében a fegyelmi panaszok a fegyelmi biróság elnökéhez írásban adandók be: ennélfogva folyamodók panaszukkal oda utasíttatnak.« »Miről első rendű folyamodó Homolya István kérvényén hát írva a b.-gyulai lelkészi hivatal útján értesíttetik.* »Kelt a békés-bánáti ev. ref. egyházmegyének Békésen, 1886. ápril hó 13-ik s következő napjain tartott közgyűléséből.« j> Kiadta: Szél Ákos sk. egyházmegyei világi főjegyző.« Idéztem ezt is szószerint, hogy lássa mindenki szinről-szinre. Ennyi az, és sem több, sem kevesebb. Hogy mikor mi t. barátomnak a nt. egyházmegyei közgyűlés figyelmét eme fontos ügyre felhívni kötelességünknek tartottuk, s rámutatva a forrásra (t. i. a Debr. Prot. Lap. » Nagyváradi lelkészválasztás« c. közle ményére H. I.) alkalmat akartunk adni a nt. közgyűlés tagjainak az érdemleges nyilatkozat, esetleg vitára, hogy mondom, ekkor az idézett hátirattal elégíttessünk ki, ezt őszintén bevallom: nem vártam volna. Hiszen, kérem, eltekintve attól, hogy a fegyelmi biróság elnöke és tagjai ugyanazon közgyűlésen szintén személyesen jelen voltak, s így a kérvény a fegyelmi bírósághoz azonnal áttétethetett, sőt, napokig tartván a gyűlés, annak ez ügyben hozandott véleménye vagy végzése is bevárható lett volna, s nem kell vala a b.-gyulai lelkészi hivatal, vagy mint a kérvény címlapján más kézzel, elég különösen hangzólag írva van: »a ref. egyházi elnökség« (!) útján, a kérvénynyel nagy kerülőt tétetni s annak csak junius 2-án kezemhez jutnia: már azon körülmény, hogy általunk tisztelette.jes hangon nyilatkozatra hivatott fel az egyházmegyei közgyűlés, elég indok lett volna arra, hogy e nyilatkozattól ne tartózkodjék s az ügy ne odáztassék el tovább, sőt a közgyűlés azonnal mondjon véleményt a kérvény felett a maga részéről is vagy jobbra, vagy balra. Áz egyházi törvény 43. §-a felsorolván az egyházmegyei gyűlés tárgyait, mindjárt az első sorban kimondja, hogy » az egyházmegyét illető minden közigazgatási ügyek« a b) pont alatt pedig, hogy »a lelkészválasztási ügyein is e tárgyak közé tartoznak. No most már, midőn a mi kérvényünkben arról van szó, hogy a vésztői presbyterium még a kérvény keltekor (ápril 13.) sem teljesítette ama törvényes kötelességét, melyszerint még a mult nyáron 11 szavazattal elválasztott lelkészét meghívja ; midőn továbbá a hírlapi úton napfényre került, tehát országvilágnak tudtára adott összejátszás és érdekszövetség következményei a nagy-váradi március 7-ki választás előtt és után, a vésztői és békési egyházak békéjét derekasan felkavarták; midőn végre e körülményre az egyházmegye közönségének figyelme már egy, egészen nyíltan beszélő kérvény utján is tiszteletteljesen felhivatik: hogyan lehetett azt a kérvényt az idézett hátirattal ellátva mintegy elutasítani, ennek célszerűségét, nyíltan kimondom, akármint méltóztassanak is érte neheztelni az általam különben igen tisztelt egyházmegyei kormányférfiak, belátni teljességgel nem vagyok képes. Mert vagy egyházi közigazgatási és lelkészválasztási ügy volt az, a melyben mi felszólaltunk vagy nem. Ha nem az volt, határozatilag tudtunkra kellett volna adni nekünk kérvényezőknek, hogy tévedésben vagyunk, mert az általunk felhozottak nem tartoznak a vésztői s nagyváradi választási ügyekhez s az egyházi közigazgatás körébe ezért, meg ezért\ mindenesetre kíváncsiak lettünk volna egy ilyes határozatra mind a ketten. De ha lelkészválasztási és egyházi közigazgatási ügy volt, a minthogy szerény nézetünk szerint, elfogulatlanál és csavarás nélkül aligha lehet azt másnak minősíteni, ez esetben a gyűlés tárgyai közé tartozván, felette, a mennyire lehető volt, "érdemlegesen határozni, a közgyűlésnek nemcsak joga, de kötessége lett volna. Igy a kérdés elodáztatott és talán végképen ; nekem legalább, a történtek után, nem sok kedvem van azt hatósági úton tovább is bolygatni. Az idő azóta nagyot haladt; az efféle ügyekben pedig semmi sem veszélyesebb, mint a halogatás. Hogy miért, a vizsgálati és fegyelmi ügyek természetével csak valamenynyire is ismerős ember előtt, azt hiszem, nem szorúl megmutatásra. Nagyon örülnék rajta, ha közelebbről ez ügyben, nem kényszerítene reá valaki, hogy én is mondjam meg hogy : miért ? Ha az érdekelt két egyházmegye hatósága rendénvalónak találja, a minthogy hallgatásuk mást nem igen bizonyít, a vésztői és nagyváradi üzelmeket; ha nem lát, vagy nem akar azokban látni sem törvénysértést, sem legalább az egyházi »jó rend« ellen elkövetett vétséget : ám legyen ; nyugodjék el csendesen a dolog! De én részemről, mig a »Bihari« közleménye akár magán, akár hivatalos oldalról alaposan meg nem cáfoltatik, s a vésztői és nagyváradi üzelmek felett az egyházi hatóság hivatalból vizsgálatot tartani, s annak alapján véleményt mondani késlekedik, állításaimat visszavonni senki kedvéért nem fogom; sőt kárhoztató véleményemet itt a nyilvánosság terén ezennel újra ismételve, felhívom az olvasó közönséget : ítélje meg, hol, melyik oldalon van itt az igazság ? Mert igenis, ez ügy jelen állásában immár a közönség elé tartozik, bármennyire perhorrescalja is K. B. úr a nyilvánosság szabad levegőjét. Itt nem ^tapintat*., ildomosság, vagy tudom is én miféle simító eszközökről van 72*