Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-09-05 / 36. szám

1145 többé szó. Igazság és világosság mindenekfelett, s a békesség aztán majd magától is beáll 1 de amazok nélkül uraim, bizony mondom, nem lészen a szivekben őszinte, tartós békesség •— Békésben! Ezzel van szerencsém magamat nagyt'szteletű szerkesztő úr szíves hajlamaiba továbbra is ajánlani. B.-Gyulán, 1886. jul. 13. Homály a István. KÜLFÖLD. A pápa a magyar kath. püspökökhöz. XIII. Leo pápa Budavára visszafoglalásának kétszázados emlékünnepe alkalmából Magyarország kath. püspökeihez, latin nyelven Simor János bíboros hercegprímás útján nagyterjedelmű encyclikát küldött azzal az utasítással, hogy az a prímás személyes felügyelete alatt fordíttassák le magyarra és csak ez a fordítás közöltessék a nagy közönséggel. Az encyclika bevezető szavai ezek: »Amit hőn s régen ohajtottunk, hogy hozzátok, miként néhány más nemzet püspökeihez, alkalmasan intézhessük apostoli szózatunkat s pedig azzal a szándékkal, hogy veletek közöljük nézeteinket mindarról, a mi a keresztyénség fölvirágoztatására s a magyarok üdvére válnék, arra épen e napokban legjobb alkalom nyilt, midőn Magyarország Buda visszavételének kétszázados emlékét örömujjongással üli meg. — A magyarok nemzeti dicsőségében örökké kiválóan fog ragyogni a tény, hogy őseiteknek jutott osztályrészül, hogy az ellenség által másfélszázadon át megszállva tartott fővárost hősies kitartással visszafoglalták. Kiemeli ezután, hogy mily nagy érdemei voltak a pápáknak a törökök el/en vívott küzdelmekben és dicsérettel emlékezik meg, hogy a magyarok őseinek »dicső e ényei az utódokban sem haltak ki.« Ez alkalmat nyújt a körlevélnek szólni a szociálizmusból folyó veszedelmekről, melyektől eddig Magyarország még meg volt kiméivé. A szociálizmus veszedelme arra int, hogy »mindinkább őrködjünk és törekedjünk, hogy Magyarországon virágozzék, uralkodjék a vallás s a keresztyén intézmények tiszteletben tartassanak. Azért óhajtandó mindenekelőtt, hogy az egyház egész Magyarországon teljes és sértetlen szabadságot élvezzen, ama szabadságot, melynek máskor örvendett s melyet csakis a közjó szokott használni. Ugyanis leghőbb vágyunk, hogy a törvényből eltávolíttassák mindaz, a mi az egyház jogaival nem all öszhangzásban, cselekvési képességét csökkenti s a katholikus hitvallással ellenkezik.* Áttér ezután az encyclika a házasság, az ifjúság-és a papság nevelésének kérdéseire s így folytatja : »A mi a házassági frigyet illeti, azon legyetek tisztelendő testvérek, hogy mély gyökeret verjen az emberek szivében a házasság szentsége, egysége és folbonthatatlanságáról szóló katkolikus tan, gyakran emlékeztessétek a hivőket, hogy a keresztyén házasság természeténél fogva egyedül az egyházi hatalomnak van alá vetve ; mit tanít az egyház a polgári házasságról, mily szándékkal és lelkülettel engedelmeskedjék a katholikus ember e törvényeknek ; hogy a katholikus embernek tilos és pedig a legfontosabb okoknál fogva tilos a katholikus hitvalláson nem lévő keresztyénekkel házasságra lépni, s hogy a ki ezt az egyház meghatalmazása és engedélye nélkül tenné, az az isten és egyháza ellen vétkezik. Az annyira -szükséges mennyei segélytől megfosztott házassági frigy, melyben hiányzik még az életközösség is az ember legfőbb érdekében a vallásban — e házassági frigy a család és az államok végromlására szükségkép a legkeserűbb gyümölcsöket hozza. Azért kétség kívül nemcsak a vallás, hanem a haza körül is nagy érdemeket szereztek maguknak azok a kik két évvel ezelőtt egy lélekkel, nyílt s bátor szavazatukkal visszavetették a magyar országyűlés elé terjesztett, a keresztyének és zsidók közt kötendő hásasságról szóló törvényjavaslatot s keresztül vitték, hogy a régi házassági törvény érvényben maradjon. Ily egyetértés ily állhatatosság uralkodjék közöttetek mindannyiszor, valahányszor a katholikus ügyért küzdeni kell s megjön a győzelem. Nem kisebb haszon háramlik az államra, ha az ifjúság helyes és bölcs nevelésére már a gyermekkortól fogva kellő gond fordíttatik. Korunkat és erkölcseit jellemzi az, hogy nagyon sokan vajmi nagy törekvéssel azon vannak, hogy a tanuló ifjúság az egyház őrködése s a vallás legüdvosebb befolyásától távol tartassék. Kedvelik és sürgetik mindenfelé az úgynevezett felekezet nélküli vegyes és laikus iskolákat ama szándékkal ugyanis, hogy a tanulók a legszentebb dolgokat illetőleg a legnagyobb tudatlanságban és teljes vallásközönyben nőjenek föl. S mivel a baj terjedtebb és nagyobb is, mint az alkalmazott orvosság, látjuk, mint szaporodik a lelki javakkal mit se törödő, vallástalan s gyakran istentelen ifjú nemzedék. E nagy csapást, tisztelendő testvérek, minden tőletek telhető gonddal és törekvéssel tartsátok távol a ti magyar hazátoktól. Hogy az itjúság már gyermekkorától kezdve a keresztyén erkölcs és keresztyén bölcseségben neveltessék, az manap nemcsak az egyháznak, de az államnak is lehető legnagyobb érdekében áll. S ezt nemcsak az elemi, hanem a közép- és felsőiskolákról is akarjuk értetni. Őseiteknek s leginkább királyaitoknak és püspökeiteknek kegyeletes bőkezűsége és jótékonysága számosés jeles tudományintézetet létesített. Élénk emlékezetben él nálatok a hálás utókor által dicsőitett Pázmány bíboros, esztergomi érsek, a ki a budapesti katholikus nagy egyetemet alkotá s bő alapítványnyal ellátá. Valóban jól esik visszaemlékeznünk, hogy e nagy művet, azzal a tiszta és őszinte szándékkal létesíté, hogy a kath. hit terjesztessék, s II. Ferdinánd ezt az intézetet megerősíté, hogy a kath. vallás ott, ahol uralkodott, rendíthetlenűl fennálljon, ahol megingattatott, ismét helyre álljon s az istenitisztelet mindenütt terjedjen. Azonban ha egyáltalában a közjónak annyira érdekében áll az ifjúság neveltetése, úgy még inkább érdekében áll azoknak neveltetése, kik a papi pályára készülnek. Erre tisztelendő testvérek, legjobban kell törekednetek, erre legfőbb gondot és fáradságot fordítanotok, mert a növendék-pap a papnak reménye és megkezdett képe; s mennyire függ a papoktól az egyház dísze s egyszersmind a népek örök üdve, azt ti jól tudjátok. A növendék-papok nevelésében okvetlenül kettő a szükséges : a tudomány az ész müvelésére, az erény a lélek tökélyesbiilésére. Oly tanárokat s lelki vezéreket válasszatok, a kik okosság-, bölcsesség-, s tapasztalatban a többiek közül kiválnak; a belszervezetet pedig akként intézzétek, hogy a növendékek ne csak ne láthassanak soha semmit, a mi az áhítattal ellenkezik, hanem bővelkedjenek mindazon segédeszközökben, a melyek az áhítatot ápolják, s alkalmas gyakorlatokkal serkentessenek, hogy a papi erényekben napról-napra előmenetelt tegyenek. A papság nevelésére fordított gond és szorgalmatok a legkívánatosabb gyümölcsöt fogja Nektek teremni, s érezni fogjátok, hogy püspöki hivataltokat sokkal könnyeben és sokkal nagyobb haszonnal viselhetitek. Szükséges azonban, hogy még továbbra terjedjenek ki atyai gondjaitok, arra t. i., hogy papjaitokat kötelességeik teljesíti-