Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-24 / 4. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 90 103 és saját vagyonukat feláldozni vonakodnak, — hogy ott jobb jövő vár övéikre, nem kell parancsolni, kényszeríteni, maguk is sürgetve fogják kérni a bebocsáttatást. Ha valamely tervet keresztül akarunk vinni, mindenekelőtt szükséges megnyerni a közönség kedvező véleményét, azaz: meggyőzni affelől, hogy a mit akarunk, az üdvös és hasznos. A kezünk alatt levő tervezet minden commentár nélkül kidobatott a közönség közé, hogy rágódjék rajta. Úgy tetszik, mintha mostoha gyermeke volna a szerzőnek, mivel arra sem tartja méltónak, hogy szót emeljen mellette, s pártfogást kérjen számára, mintha ez a tervkészítés valami kényszer munka lett volna, a melyhez magának sem volt kedve. Ugyan, hogy lenne hát másnak kedve hozzá! Nem ilyen tervet várok én onnan, a honnan ez ered; hanem olyat, a melynek a fundamentomát is láthatom. Mutatta volna meg, hogy mily alapra építi terveit. Számokkal kellett volna kimutatni, hány lelkész és hány tanár van összesen, hány esik az első, hány a második, és a többi osztályokba ? Menynyire lehet tenni az évenkint befolyó összeget ? Mennyi lehet, tiz évi átlagban, hozzávetőleg a hivatalfoglalás, vagy előléptetés utján évenként befizetendő tőke-szaporulat ? Mit várhatunk a domestikából? Hány személyt kell évente segélyezni? Mennyire lehet tenni a kiosztandó összeget és igy mi fog jutni egy személyre? Ha a kiosztandó hányad, szigorú és alapos számítással is, kedvezőbb lesz, mint a mennyit a most fennálló gyámintézetek adnak: akkor a közönség kedvező véleménye meg lesz nyerve s csak egy lépés kell még ahhoz, hogy az ige testté legyen azaz: a harmadik kunyhó is felépüljön. Papp Károly. ISKOLAÜGY. A protestáns ifjak érdekében. E nagy becsű lapok hasábjain huszonnyolc év alatt sok üdvös eszme fölhangzott a protestáns érdekek támogatása céljából. Néha nagy tekintélyben álló, sokszor azonban csak egyszerű indítványozók hívták fel az érdeklődők figyelmét bizonyos eszköz iránt, melyeknek hatásától áldásos eredményeket vártak, s átalánossá tételéhez a legbiztatóbb reményeket fűzték. És örvendezve kell kinyilvánítanunk, hogy a jelentékeny javaslatok, a lelkesedéssel irt felhívó közlemények közül a legtöbb ténynyé vált, s több-kevesebb idő után majd mindenik beváltotta az előlegezett bizodalmat. Az egyéni erők egyesülése lankadatlan köztevékenység által csodaszerű dolgokat vitt véghez. A protestáns szellemnek eme kimerülhetetlen visszatermő képességgel megáldott erejében bízva, intézem igénytelen szavaimat a mélyen tisztelt olvasókhoz, kiválóan pedig budapesti egyházaink nagyérdemű elöljáróihoz ifjainknak, kiknek kezében nyugszik a jövő, méltányolandó érdekében! Tapasztalat késztet, hogy irjak. Tizenöt év óta kísérem már figyelemmel a protestáns szellemi munkás ifjak életét itt a fővárosban. Es ugy találtam, hogy főbb jellegeiben az mindig egyforma. Esetleges, többé-kevésbbé felügyelet nélkül álló magára hagyott, sorsára bizott, sőt nem ritkán kínlódással teljes, s csupán a véletlen által idomított élet. Elziillötté is válik nem egy ; mert hiszen senki által sem ellenőriztetik, s a protestáns érdekek szempontjaiból megfigyelés, istápolás és vezetés alá nem jut. Pedig évenkint tekintélyes számmal lesznek a protestáns ifjak fővárosi lakosokká. Ide vonzza őket szellemök kiképzése, avagy életpályáiknak egyébként való biztosítása Jönnek a haza különböző vidékeiről. Hoznak magokkal buzgalmat, jóakaratot, munkavágyat, ragaszkodást az élet, haza, egyház és hivatásuk iránt; vannak közöttük áldozatkész nagy vagyonú ifjak is, és mégis nem ritkán mindezekből kiforga'ja őket az a hatás, mely alá szerencsétlenségükre jutnak, s a mely a felsorolt nemes és előnyös tulajdonságokat megtámadja, sőt fokról-fokra csökkenti. Ifjaink fővárosi életét tehát szeretőbb figyelemben kellene részesítenünk s célosabbá változtatnunk! Vonatkoznak pedig szavaim azokra az ifjakra, kik egyetemünk szakosztályaira, vagy az állatorvosi, kereskedelmi tanfolyamokra idesereglenek, avagy ügyvédi, bírói, stb. vizsgálatok tevése céljából, sokszor éveken át, időznek fővárosunkban. Mindezeket az ifjakat theologusainkkal együtt ifjúsági egyesületté kellene tömöritenünk; ily módon kapcsolatot létesítenünk azon egyének között, a kik egyébként vajmi ritka esetben érintkeznek egymással és azokkal, kikkel megismerkedniük , kiszámíthatatlan előnyükre szolgálhatna. De bármennyire óhajtom és szükségesnek vélem protestáns ifjaink célzatos tömörülését, távol van lelkemtől minden túlzás. Idea gyanánt oly egyesületi élet lebeg szemeim előtt, melynek jellege nemcsak a legnemesebb buzgalom, hanem egyszersmind a legóvatosabb körültekintés, s minden hazai meg nemzeti érdeknek illő figyelemben részesítése. Egyedül arra törekszik, hogy a protestáns ifjak életét, míg körülményeik őket a fővároshoz kötik, erkölcsileg és anyagilag biztosabbá, szebbé, jobbá s szellemi ismeretek dolgában is gyümölcsözőbbé tegye. Felügyelő és vezető szerepet gyakorol. Bármely protestáns ifjúnak, ki fővárosunkban akar megállapodni, utasítással szolgál, s mihelyt az ifjú fölérkezik, azonnal gondozásai alá veszi. Törekszik őt szeretettel ellenőrizni s alkalmat nyújtani neki, hogy szellemi foglalkozása minden tekintetben célarányos, ideje helyes beosztása szerint eltöltölt legyen. Idejében figyelmébe ajánlja mindazon eszközök megszerzését, a melyek őt nemcsak teljesen qualifikálitá képezik ; hanem egyszersmind abban a társadalmi körben, melyben majdan mozognia kell, s azon vidéken, hol letelepedni fog, szükséges társadalmi tényezővé avatják. — Mert hát elmondjam e, hogy fővárosunkban a protestáns ifjak alig vesznek részt a tornászaiban, csónakázó és más o'y egyesületekben, melyeknek látogatása ingert keltene bennök, hogy idővel azon nélkülözhetetlen intézményeknek apostolai legyenek? Az istenitisztelet együttes gyakorlását szintén feladatai közé sorozná a protest. ifjak egyesülete. Még pedig az ifjúkort megillető tevékenységgel vennének azokban részt. Hatalmas éneklőkart szervezve, melynek létesítéséhez kitűnő karnagyot bírnánk egyházaink egyik énekvezetőjében.