Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-08-22 / 34. szám

Huszonkilencedik évfolyam, 34 sz. Budapest, 1886. augusztus 22. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐElőfizetési dij: Hirdetések dija: és Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért KIADÓ-HIVATAL : félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij IX. kar. Kinizsy-utca 29. SZ. I. em. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. külön 30 kr. gjÖET Teljes száirr^-a. jpéldLÁici-yo^zIzeil m-I^d-ig- szolgrá^llxa-t-uinls--^® Budavár visszafoglalásának emlékünnepén. Szokott lelkesedéssel, nemzeti fölbuzdulással nyitottuk meg a történelmi kiállítást, melyet ős Buda visszahódításának 200 éves emlékére rendezett a hazafias kegyelet. Szokott buzgóságával és élénk tudvágyával látogat el a szép tárlatba a főváros lakója s a Pesten megforduló vidéki ember, hogy megbámulja az Európát foglalkoztatott ostrom kiállított tárgyait, szereplőit, maradványait. Magas önérzettel mutogatja fiának a lelkes apa a letűnt századok diadalmas hőseit, hogy hazaszeretetre gyulassza a fogékony kebelt. Nemzeti büszkeséggel követel részt az elmúlt dicsőségből az idegen : német, francia és bajor, midőn népe hőseit együtt látja küzdeni a hazájuk szivéért vérzett magyarokkal. Fürkésző szemekkel kutat a tudós a tárlat tárgyai között, hogy tanuljon népszokásokat, hadászati viszonyokat s talán eddig nem látott alakokat. Még a ypogány török*nek, e vergődő oroszlánnak is ki jut a rokonszenves tiszteletből, mert az ő nagyjai is hősök valának, ha ellenségként álltak is szemben mivelünk. A nemzeti dicsőség ünnepén nemzeti öröm ül az arcokon. Nemzeti kegyelet és öröm érzetével merengek én is a képben és képzeletben feltámasztott hősök és hőstettek e szép csarnokában. Szemeim előtt megújul a diadalmas ostrom képe: hallani vélem az ágyudörejt, a puskaropogást, a haldoklók nyögését, a győzők riadóját; érezni gondolom a várába jutott magyar harcfi s az otthonába viszszatért magyar honfi boldogító örömét. Hiszen Buda várán újra magyar zászló lobog ! De ugyakkor ^néma borongással* gondolok ős Budavárra s a visszafoglalást követő eseményekre. A magyar zászló nem sokáig lengett a büszke vár bástyáin. A kiűzött törökkel kiszorult a magyar szó és magyar szellem is az ős városból. A ypogányság* leveretését a protestáns ,eretnekség* kiirtása követte. A külsőleg visszahódított város még idegenebbé és magyarellenesebbé tétetett. A diadalmas győzők nyomán a magyar nemzeti uralom helyett az idegen soldatesca és hazafiatlan catholicismus nyomult be az ősi falak közé. Néma borongással tölti el ez lelkemet, a magyarét is, a protestánsét is, mert gyászos következményei lőnek. A visszafoglalt Budavár sírásója lett a pestbudai s a közel környékbeli magyarságnak. Az ostrom is megfogyasztotta őket, de még inkább és tervszerűleg nyomta-üldözte a beköltözött idegen szellem. A magyart üldözte, mert yrebellis*nek vélte; a protestánst sanyargatta, mert yeretnek* -nek tartotta. Pest és Buda német fészkek lettek, a kipusztított szomszéd helységek: Budakeszi, Ó-Buda, Kaláz, Szt.-Endre, Soroksár, Taksony, Csepel, Tököl, Torbágy stb. >megbízható* sváb, tót és rác lakosokkal telepíttettek be. A visszahódított Budavár így lőn a germanizálás tűzhelye. Még szomorúbbak az egyházi emlékek. A melyeknek nevét ott találhatod Lampénál, vagy más historicusnál vagy a dunamelléki levéltár Simándianumában: Pest, Buda, Ó-Buda, Kaláz, Budakesz, Kerepes, Csepel, Tököl, Török-Bálint stb. ezen addig református egyházak a visszafoglalás idejében vagy után sorban elpusztulnak. A budai pap, a hagyomány szerint, a döntő ostrom alatt vérzik el, de széke soha többé be nem töltetik, templomát (állítólag a mai helyőrségi helyén a Várban) feldúlja az ellenség, hívei elszóródnak; pedig a budai papság előkelő volt, volt közülök nem egy, ki seniorságot is (esperes) viselt. Pestnek virágzó gyülekezete szétzüllik, papja nincs a foglalás után, hívei később az ó-budai hitsorsosokhoz lopva járnak templomba. Ó-Buda, 67