Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-08-08 / 32. szám

1006 élő egybeköttetést egyházunk és theologia irodalmunk érdekében annyira szükségesnek tartjuk — inkább sze­retnők azon időre halasztani, midőn az akademizálók vala­melyik hazai theol. akadémián a négy évet már telje­sen befejezték. Akkor nagyobb öntudatossággal, magukra s egyházunkra nagyobb haszonnal és eredménynyel fog­ják a külföldi egyetemi előadásokat hallgathatni. 8. Az első képesítő vizsgálat után a második leg­alabb egy év múlva következzék: mely egy évet az il­lető lehetőleg segédlelkészi működésben vagy külföldi egyetemeken tanulmányozásban vagy olyan foglalkozás­ban töltsön, mely mellett egyházi szolgálatok teljesítésé­ben is gyakorolta magát. Nagyon indokolva van az, hogy a kit teljes mértékben föl akar az egyház hatal­mazni a lelkészi teendőknek majdan önálló teljesítésére, már előbb gyakorlatilag foglalkozott légyen a lelkészi szolgálattal. Egy évet ezen gyakorlati képesség és ügyes­ség elsajátítására elegendőnek tartunk. A kibocsátás és felhatalmazás, melyet a képesítő vizsgálat letétele után nyer az illető, tervezetünk szerint átalános jellemű, tehát az egyetemes magyar ref. egy­házra szól; de az természetesen távolról sem foglalja azt magában, hogy tehát valaki esperesi vagy püspöki jóváhagyás és engedély nélkül alkalmaztatást talalhatna; ily értelemben nem vehető a kibocsátás, annyival inkább, mert egyházi törvényeink értelmében még a rendes lelkipásztor sincs arra feljogosítva, hogy más egyházban az illetékes lelkész engedélye nélkül egyházi szolgálato­kat teljesíthessen. Az eddigi rend és szabatos eljárás tehát ezzel távolról sincs érintve. 9. A képesítő vizsgálatok elfogadására s vezetésére állandó bizottság szervezését indítványozzuk. Nagy tisztelettel és elismeréssel vagyunk azon el­járás iránt, mely eddig legtöbb egyházkerületben gya­korlatban volt, hogy t. i. a lelkészi vizsgálatok az egy­házkerületi közgyűlések alkalmával az esperesi kar, világi gondnokok és egyházmegyei küldöttek jelenlétében folyt le s mintegy maga az egyház volt képviselve alkotó elemeiben a vizsgálatoknál. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni ezen vizsgálatok célszerűbb berendezésénél többféle körülményt és indokokat. Ugyanis : Egyházkerületi közgyűlések alkalmával más szintén igen fontos teendőkkel vannak elfoglalva, sőt túlhalmozva a közgyűlés tagjai. Az állandó bizottság már az által is, hogy nem az egyházkerületi gyűlések idején intézi a vizsgálatot, na­gyobb biztosítékot nyújt arra nézve, hogy teljes után­járás, kellő idő s gond fordíttathatik a vizsgálat-tevők alapos megvizsgálására. Ennélfogva az osztályozás mértéke is biztosabb, magukra az illető vizsgálattevőkre megnyugtatóbb lehet, ha állandó tagok intézik a vizsgálatokat, nem lesznek azok annyi ingadozásnak alávetve, mintha egy számos — de változó — tagokból álló küldöttség intézésére bízatnak. Az állandó kevés számból álló bizottságnál nagyobb lesz a felelősség érzete s súlya, hogy az érdem kellő méltánylásban részesüljön s a hívatlanok és érde­metlenek visszautasíttassanak. 10. A tantárgyak úgy az alap, mint a képesítő vizsgálatoknál csak átalánosan vannak megnevezve; rész letekbe, — hogy a vizsgálaton mindenik tudománynál micsoda fő szempontok legyenek az irányadók — nem kívánt bizottságunk bocsátkozni. Mindenik egyházkerület­ben a theolqgiai tanárok az állandó vizsgáló bizottsággal egyetértőleg fogják ezen részleteket legcélszerűbben kö­rülirhatni és meghatározni. 11. Végül tisztelettel felkérjük az egyetemes konvent figyelmét, hogy nagyon kívánatos lenne, ha az egyes kerületekben a theologiai akadémiák hallgatóinak lecke­könyveiben, az alap- és képesítő vizsgálatok letételeit igazoló bizonyítványokban egyenlő s ugyanazon osztály­jegyek használtatnának; nemkülönben a tudományok cí­mezésénél is a már konventileg megállapított elnevezések vétessenek fel és követtessenek. Igen sok félreértésnek veendi ez elejét, midőn egyik tanintézetből a másikba lépnek át theologus itjaink. Eszerint a leckekönyvön, az alap- és képesítő vizs­gálatokról szóló bizonyítványokon kívül más bizonyítvá­nyok felvételét és használatát nem tartjuk szükségesnek. Ez a négy okmány teljes mértékben feltünteti a hittan­hallgatóknak és a lelkipásztori pályára lépőknek tanpá­lyájuk miként végzését, tanulási s erkölcsi magukvise­letét és előmenetelüket. 12. A theologiai magán-tanárság ügyében és a theologiai tanárok képesítése tárgyában szintén előterjesz­tettük nézetünket. Úgy hiszszük bővebb indokolásra nincs szükség, hogy miért kell e téren is egyházunk és a theologiai tudomány fejlesztésének érdekeit tartva sze­münk előtt — határozott irányt jelölni meg, mely kö­vettessék lehetőleg a theologiai tanárok választásánál és alkalmazásánál. A föltételek és kellékek között, melyek alapján választható valaki theologiai rendes tanárrá, föl van em­lítve a hazai theologiai tudori oklevél. Jól tudjuk ugyan, hogy a doctori cím adása rendesen a teljes egyetemek jogkörébe tartozik ; de miután van rá példa a külföldön, miszerint maga egy theologiai intézet mint facultás, föl van hatalmazva s jogosítva a theologiai doctoratusnak tudományos érdemek alapján honoris causa megadására, indítványozzuk, hogy ezen jognak megnyeréseért intéz­zen megkeresést és kérelmet egyetemes egyházunk az államkormányhoz, hogy öt theologiai akadémiánknak is­mertessék el azon joga, miszerint egynek ajánlatára, a többinek hozzájárulásával a theologiai doctori oklevél protestáns theologiai irodalmunk terén kiváló érdemeket szerzett egyéneknek kiadható legyen. Theologiai intézeteink emelesére, azokban a tan­erők művelésére, ujabb időkben minden áldozatot meg­hoztak egyházkerületeink; a szoros értelemben vett 4—5 rendes theologiai tanáron kívül bölcsészetnek, némely akadémiánál a neveléstannak magyar irodalomnak törté­nelemnek stb. is önálló rendes tanára van. Annyi áldo­zatkészség és buzgóság, melyet egyetemes egyházunk a hazai nevelés és tanitás szent ügyében kifejtett: méltán igényelheti, hogy ezen joggal felruháztassék. Az öt theologiai akadémiának eddigi történeti múltja, tanár­karainak a theologiai tudományok tekintélye s méltósága iránt táplált élénk érzete és erős tudata; s a komoly tö­rekvés, hogy protestáns theologiai irodalmunk buzgó és hivatott munkásokra találjon : teljes biztosítékul szolgál­hatnak arra, hogy csakis az érdem lesz elismerve, s mél­tatva ezen theologiai doctori cím adományozhatása által. Budapest, 1886. julius 8. A theologiai szakvizsgák tárgyában véleményadásra fölhívott bizottság: TótH Sámuel, Szász ZECároly, a bizottság jegyzője. a bizottság elnöke. |pg§T Tárca-rovatunkat, hogy a theol. szakbizott­ság e fontos javaslatalt indokolásaikkal együtt egy­szerre közölhessük, kénytelenek voltunk egeszen ki­hagyni, miért t. olvasóink elnézését kérjük. QC

Next

/
Oldalképek
Tartalom