Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-08-08 / 32. szám

1029 ' PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1007 ISKOLAÜGY. A kun-félegyházi prot. egyházról. Annak idejében közölt cikkemből s tudósításaimból értesült e lap t. olvasóközönsége egyházunk megalakulásáról s azon önzetlen buzgalomról, melylyel nt. Czelder M. lelkész ur a protestantismus e kis pontját fejleszteni s erősíteni igyekszik. Kész örömmel registrálom hitfeleink megnyugtatására, hogy IV2

éves fennállásunk óta vallási és egyházi ügyünk lassú, de folytonos haladását előmozdító törekvés és lelkesedés nem hogy a legkisebb mértékben csökkent volna, sőt mindinkább fokozódik úgy az egyház tagjaiban, mint lelkipásztorunkban. A szakadatlan összeköttetés, mely állandó kapocscsá vált köztünk s az anyaegyház közt: a természet törvényei alapján involválja, hogy habár a kezdet sokoldalú nehézségeivel küzdve is, de az elvetett magot életerős fává növelni minden eszközt megragadjunk. Egyházunk születése óta eltöltött i */2

év nem repült el fölöttünk úgy, hogy annak, ha remélhető eredményei is biztató jövőt ne jósolnának. Egyházi és hitéletünk nem szunnyadt, sőt erősbödött s úgy szólva, rendszeres művelésben részesült nt. Czelder úr által, ki nemcsak legfőbb gondjai közé sorozta köztünk gyakran megjelenni, hanem kitűnő segédlelkészei, mint Szekér István s Fördős L. urak segítségével s mindnyájuknak a szentügy érdekében tanúsított buzgalmával, emelkedett szellemű s más vallásúak által is kiváló dicsérettel említett egyházi szolgálatukkal mindinkább nélkülözhetetlen s óhajtott szükségünkké tették köztünk a vallásos életnek egyszerű istentiszteleteink általi kitartó gyakorlását. Hitünkhöz s Istenünkhöz hű ragaszkodással jelentünk meg azokon nemcsak mi, hanem különböző hitelvű polgártársaink is, s mig nekünk ez által lelki megnyugvás s hitbeli erősbiilés jutott osztályrészül, addig az idegenek méltó becsülését s elismerését vívta ki ez ellenséges helyen a protestantismus s barátjaiul nyert meg olyanokat, kik rosszakaratú informatiók alapján ez ideig a legnagyobb ellenszenvvel viseltettek, úgy szertartásaink, mint általában vallásunk hitelvei iránt. Más oldalról egyháztanácsunk kiváló gondoskodása tárgyát képezé a minket körülvevő ellenséges tenger által teremtett helyzetet mindinkább tűrhetővé tenni s egyúttal munkálni ifjú egyházunk állandósításán, előbbre vitelén. Tudtuk és mélyen éreztük, hogy ez ügynek anyagi oldala is van s erre nem gondolni annyi lett volna, mint a mai ideiglenes állapotot a folytonos ingadozás lebegő alapján tenni ki a romlás veszélyének. Elöljáróságunk bizva a tagok lelkes készségében, áldozatra hivta fel azokat s reményében nem is csalatkozott. Czelder úr adakozásra hívó szózata nem hangzott el a pusztában. Behoztuk az önkéntes adózást. Mindnyájan, még a legszegényebb is — pedig mindenikünk az — örömmel adta s ígérte meg jövőre is évenként amúgy is nélkülözhetetlen filléreit s ma évi jövedelmünk — mint egyházi alap — 150 tagtól körülbelül ugyan annyi forintot tesz. Azonban hamar átláttuk, hogy ez még számbavehető porszemet sem tesz azon vár felépítéséhez, melynek falai közt véljük egyházunkat megvédeni s fennmaradását biztosítani. Nekünk magunkat kell oly szellemben nevelni, minőt egyházi életünk föltétlenül megkövetel. Az ifjú nemzedéké a jövő ; ezt kell tehát megóvnunk s biztosítanunk magunk javára. S mi volna ennek leghathatósabb faktora mint egy iskola ? Igen, ez lehet csak ama fundamentom, melyre megdönthetetlenül építhetünk, s melyre a szebb jövő reményében támaszkodhatunk. De mi, csekély fizetésű államhivatalnokok, s szegény iparosok és földmívelők gyülekezete, ezt magunk megteremteni képesek nem vagyunk. Elhatároztuk tehát hitsorsosaink egyetemére, az egyházkerületre, konventre i hivatkozni, azokhoz fordulni. Mielőtt azonban illetékes helyre folyamodványunkat beadtuk volna, előbb az ügyek vezetőit óhajtottuk megnyerni. Ezen okból, de különösen azért is, hogy egyetemes egyházunk s annak elöljárói iránti hűségünknek s ragaszkodásunknak régen óhajtott kifejezést adjunk: f. évi junius 24-kén készséggel sietett egyházunk a Kecskeméten időző főtisztei. Szász Karoly püspök úrnál Gáli Pongrác s. telekkönyvvezető, Szőke Antal s Felméri Albert állami t. képezdei tanárokból álló küldöttség" képviseletében megjelenni s lépéseket tenni a felsőbb helyről remélt segély kieszközlése tárgyában. A kü'döttséget Czelder M. úr mutatta be püspök úrnak, kihez Felméri Albert körülbelül a következő szavakat intézte : »Főtiszteletű s méltóságos püspök úr ! A k.-félegyházi egyesült prot. egyház örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy általunk főtiszt, püspök úr előtt megjelenve, személye iránti tisztelettel s szeretettel magát életben is bemutassa Mióta kecskeméti anyaegyházunk buzgó lelkipásztora minket felfedezett s alkalmat adott azon üdvözítő hit külső gyakorlására is, mely meggyőződésünk s keblünk egyedüli sajátja : mi így élni megszerettük, mi így élni akarunk. Igen, mi élni akarunk mint egyház hitbeli erősbülésünkre, Istenünk imádására s azért, hogy prot. egyházunknak méltó fiai lehessünk. De a megélhetés feltételei nálunk igen terhesek s az ezek betöltésére szükséges anyagi képességünk nem elegendő arra, hogy magunkat még kitartó küzdelemmel is fenntarthassuk. Dacára, hogy egyházközségünk szerény viszonyok közt élő hivatalnokokból s kézművesekből áll, mi készséggel tesszük le ugyan alig megmenthetett adományainkat egyházunk oltárára, de magunkra hagyatva nem küzdhetünk sikerrel amaz ellenséges áradattal, melyben tengünk s melyben mi csak oly csepp vagyunk, melyet a vészes hullámok minden percben elsodorhatnak. Átérezve e végcsapással fenyegető helyzetet : bizalommal s alázattal kérjük méltóságodat s általa egyházkerületünket, fordítsák felénk életet sugárzó, istápoló figyelmüket. Adjanak módot s alapot megélhetésünkre, hogy zivatarteljes viszonyaink dacára, mint kicsiny, de megdönthetetlen szikla állhassunk fenn protest. vallásunk dicsőségére. Juttassanak nekünk is filléreikből; tegyék lehetővé kérendő segélyünk megadásával egy oly prot. iskola felállítását, melynek intelligens s hivatása magaslatán álló tanitója méltó képviselője legyen egyházunk vallás-erkölcsös irányú nevelőinek, ki necsak buzgó paedagog, hanem egyúttal az Isten igéinek köztünk magyarázója is legyen. Kérjük méltóságodat, méltóztassék szent ügyünket az egyházkerületi s konventi gyűlésen ismert atyai szeretetével pártolni s annak diadalra jutását kieszközölni. Hogy pedig ellenlábasaink e'őtt bebizonyíthassuk, miszerint mi egyetemes egyházunknak elismert s nem mostoha gyermekei vagyunk — főtisztei, püspök urat, mint a hatósága alatti egyházak buzgó s azokat atyai szeretetének melegével átkaroló elöljárót kérjük: kegyeskedjék a kecskeméti egyházmegye remélhető beutazása alkalmával kis egyházunkat is nagybecsű látogatásával megtisztelni s egyházunk tagjainak lelki épülésére vallásos érzületének megszilárdítására nálunk istentiszteletet tartani. — Végül mint főpásztorunk fogadja szívesen egyházunk ama határozott