Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-07-25 / 30. szám

937 928 száma, melyekben a lelkészi fizetés 300, 200 sőt 150 forintból áll. És mégis ha segélyért kiáltanak, O. P. lelkész úr jónak látja e nyomorgó tiszttársait kigúnyolni, és »vén asszonyos panaszolkodóknak« nevezni! És miért? azért, mert szegények mernek lenni az aranyhegy várában lakó gesztelyi lelkészszel szemben. Tessék csak O. P. lelkész útnak a tullapon 5. pont alatt felemlített lelkészek öszszes jövedelmeit felszámítani, váljon felülhaladja-e csak egy fillérrel is a gesztelyi fényes papi jövedelmet ? Pedig azok a szegény papok sem nézik a napot összetett kézzel, és bizony ők is túrják a földet, ők is arcájuk verejtékével keresik kenyeröket; de mihaszna, ha munkájok eredménye mégis csak kavics, a mi a gesztelyi határban aranynak állíttatik. Bizony, sehogy sem keresztyéni munka, a szűkölködőt kigúnyolni és a koldust saját mankójával megverni. Az ilyet csak könyörtelen szív teheti. Az mindenesetre szép volt O. P. úrtól, hogy azon lelkészeket, a kik még nem tudták volna abbeli kötelességüket, hogy az egyház javáért élni, munkálkodni, sőt áldozatot hozni miként lehet és kell, lelkesítő szavaival megtanította. De gondolja meg O. P. úr, hogy egyházunk azon néhány száz lelkészét, kiket az élet nyomorúsága oly kegyetlenül megviselt, puszta szóval, üres beszédekkel fölemelni és lelkesedésre bírni, bizony-bizony nem lehetséges. Mi, a régebbi nemzedék, kik szerényebb viszonyok között nevekedve, kevesebb igényekkel léptünk is ki az élet kiizdterére, még csak végig húzzuk az élet terhes igáját, mert hajlott korral, megviselt erővel hova ís mennénk új pályát nyitni, új életet kezdeni ? De mi lesz az újabb és a jövő kor papságával, melyet nagyobb igényekkel növel az iskola, s még több követelésekkel fogad a haladó kor s a fejlődő egyházi élet ? Vájjon nem helyesebb, bölcsebb és áldásosabb munka volna az O. P.-féle jobb helyzetű kartársaknak vállvetve és egyenként azon igyekezniök, hogy nyomorgó kollegáikat anyagi elesett helyzetükből kiemeljék s ez által életkedvüket és teltvágyukat fokozzák ? Valóban nagy szerencse s reánk szerény jövedelmen tengődőknek megnyugtató, hogy azon konventi méltóságos egyének, kik hivatva vannak a domesztikai segélyért folyamodók sorsa felett határozni, az Olajos Pál lelkész úr különös felfogásától eltérőleg, higgadt bölcsességgel s keresztyénibb komoly megfontolással szoktak eljárni, és kenyér helyett, nem dobnak táskánkba maró kígyót. Ily módon mi is reményijük, hogy : Deus omnia bona dabit nobis. Dudás Lajos, kazsui reform, lelkész. ISKOLAÜGY. Trefort miniszter a klasszikus nyelvek tanításáról. Frary könyvének magyarra fordítása élénk vitát keltett a klasszikus nyelvek tanítása vagy nem tanítása felett. E vita alkalmából a »Budapesti Szemle« legújabb számában »Néhány szó középiskoláinkról« cím alatt nagyérdekű cikk jelent meg Trefort miniszternek tollából, a ki tudvalevőleg maga fordíttatá le Frary könyvét. Trefort cikke következőleg hangzik : Minél nagyobb körben fog meghonosodni az a hit — öntudatosan élek e kifejezéssel — hogy a tudomány a gyakorlati életben is hatalom, annál nagyobb jelentőséget fognak tulajdonítani a középiskolának, azaz azon iskolának, mely a tudományos pályákra előkészít. Örvendetes jelentőségnek tekintem, hogy e kérdés, mely egész Európában napirenden van, nálunk is napirendre került. Tulajdonképen évek óta a napi renden van — új impulzust azonban Frary munkája fordításának megjelenésével nyert. E jelentőségből már is különböző következtetések vonattak. A középiskolákról alkotott törvény revidiáltatni fog — a görög nyelv tanítása meg fog szüntettetni — klasszikus filologok állás és kenyér nélkül fognak maradni. Valóban gyermekes felfogások ! »De habár mindez nem fog megtörténni, Frary könyvének már azért, mert szellemes s mindenütt olvastatik, meg van a maga jelentősége s jó hatása is lesz. De a ki állást akar foglalni nálunk e könyvvel szemben: tisztában kell lenni magával az iránt, mi volt a régi klaszszikus világ, mi a klasszikus műveltségnek értéke, mit kell nekünk magyaroknak ez irányban tenni ? »Ha mi mostani kulturánkat elemezzük, látnunk kell, hogy Görögország s Róma nélkül a kultura nem léteznék — meglehet valami egészen más civilizáció fejlődött volna ki, — de az, a mi ma vagyunk, az a görög s római nyelv, irodalom, tudomány és művészet műve. A renaissance szellemi életéből fejlődtek az új irodalmak, a tudomány és új művészet. De a legfényesebb oldala a régi világ kulturjának a képzőművészet, különösen a szobrászat és építészet, az irodalomban pedig a formák tökélye. — A tudomány, a szociális és politikai institúciók, a közgazdaság gyermekkorban voltak; a humanitás pedig, mi az urbanitástól lényegesen különbözik — a régi világban csak ritka példákban fordul elő. Összehasonlítva tehát a régi kulturát az ujjal, az új kultura a dolgok természete szerint magasabb és intenzivebb, mint a régi, valamint a harminc éves férfi érettebb s fejlődöttebb s a szellemi s kedélyi műveltség magasabb szinvonalán áll, mint a tizenöt éves ifjú — hasonló viszonyokat és diszpozíciókat szemmel tartva. »Mi tehát tanulhatunk a régi kulturától, de nem föladatunk oda visszajutni, hol a görögök s rómaiak álltak ; a régieket, kiket méltán lehet dicsőíteni, az újak rovására dicsőíteni, csakis tudatlanság vagy romlott iskolamesteri fantázia szüleménye. »Ha most kérdezzük, a mi a klasszikus műveltségnek értéke s haszna reánk nézve : a ki latinul tud, bizonyosan tapasztalta önmagán, hogy az minden művelődési törekvéseit nagyon elősegítette — íőleg a nyugati nyelvek tanulása tekintetében — s megengedem, hogy a a görög nyelv és irodalomnak is nagy hatása van, habár e tekinetben saját tapasztalásomból nem szólhatok — mert, noha görögül tanultam, ma nem tudok semmit. »De nem élég éveket a klasszikus tanulmányokkal tölteni, azoknak birtokában is kell lenni — e tekintetben nagyon sajnos tapasztalásaink vannak — s ennél fogva én egészen elfogadom Du Bois-Reymond nézetét, hogy ilyen tanulmány nélkül is lehet haladni az egyetemi pályán. Korlatolt iskolai fölfogás azt hinni s hirdetni, hogy a klasszikus nyelvek nélkül, az új irodalmak segítségével, a műveltség magasabb fokát elérni ne lehessen. »Ezek után az a nagy kérdés: mit kell nekünk tennünk ? »Nem új dolog, ha ismét állítom, mit már számtalanszor mondottam, hogy nálunk legalább egy kérdés el van döntve, mely másutt függőben van, tudniillik, hogy a reáliskolákat végzett s ott érettségi vizsgálatot tett ifjak az egyetemek minden fakultására átmehetnek, ha utólagosan a latin nyelvből a vizsgálatot leteszik. A kiknek