Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1886-07-11 / 28. szám
801. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 802 BELFÖLD. Püspöki egyház-látogatás. Körmöcbánya városa a közelebbi napokban érdekes s valóban lélekemelő ünnepélyeknek volt szinhelye. Szeberényi Gusztáv bányakerületi ev. püspök tartotta hivatalos látogatását. Ily eset itt már 1862. óta nem fordult elő, mikor boldogult Székács ejtette hivatalos útjába az egyházat, az érdeklődést hát maga a rendkivüliség is fokozta. De különösen Chabada József polgármester s egyházközségi felügyelő fáradhatatlan buzgósággal mindent megtett, hogy a várva-várt vendéget protestáns egyszerűséggel fogadjuk ugyan, mégis örömünk, ünnepélyes érzelmünk ne csak a szívekben melegítsen, hanem külsőleg is kifejezést nyerjen. Jul. i-én a felügyelő és Privicky Ede pénzverői íő-aranyválasztó s egyházközségi presbyter Garam-Berzencéig a magas látogató elé mentek. A presbyterium pedig 14 kocsival a vasúti állomáson várakozott. 6 órakor megérkezett a püspök Hándel Vilmos és Hrencsik Károly Selmecbányái lelkészek, Zezsovics Károly lyceumi tanár, Bernhard városi számvevő és dr. Medveczky Fiigyes budapesti egyetemi tanár kíséretében, ki mint minis téri biztos a lyceum érettségi vizsgálatainál jelen volt. A váróteremben előbb Bodó Lipót esperességi felügyelő (Nagy-Szelezsényről), aztán dr. Kubacska Hugó bánya-tanácsos, egyházközségi presbyter üdvözölte a főpásztort, ki mindkét üdvözletre melegen és hazafias szellemben válaszolt. A menet a városba ér! ezve. zászlókkal díszített utcákon jutott a paplak elé, hol már nagyszámú közönség szorongott. Fehérbe öltözött lánykák szép virágbokrétát nyújtottak át, s Raab Károly esperes és helybeli lelkész üdvözölte, mire a püspök ur válaszolt. A vendégek közt voltak még : Kosztolányi Aurél aranyos-maróthi ügyvéd s esperességi világi jegyző, később Moczkovcsák János zólyomi espe es, besztercebányai lelkész, Bakai esperességi jegyző, Tomka ügyvéd, Raab főerdész Zólyomból s Brózik Titus háji lelkész. Julius 2-kán a püspök ur meghallgatta a szünetek alatt helyben maradt elemi és reáliskolai tanulók rögtönzött hittani vizsgálatát, örömének adva kifejezést a hallottakon. Érdeklődéssel járta sorra a két iskola helyiségeit, muzeumait Majd a városi hatóság, a főreáliskola tanári kara s az elemi és polgári iskola tanítótestületének tisztelgéseit fogadta. Délután presbyteriális gyűlés volt s a főpásztor részletes informátiókat szerzett az egyház minden külső-belső dolgairól s szeretettel teljes útbaigazításokat adott. Julius 3-án a vendégek megtekintették a város nevezetességeit szíves kalauzolás mellett. Este az egyházközség javára szépen sikerült hangverseny volt. Julius 4-én istenitisztelet, melyen a püspök felszentelte a templom szép új orgonáját, melyet a hívek áldozatkészsége s erzett. A püspök és esperes német, magyar, tót imát és beszédet mondottak emelkedett szellemben, vallásos ihlettől és mély hazafiúi szeretettől áthatottan. Majd az esperes jegyzőkönyv alakban felolvasta az egyház történetét, megismertette az egyház kincseit, a hívek áldozatkészségét s az erkölcsi állapotokat. Kitűnt, hogy a kicsiny, körülbelől ezer lelket számláló egyház sok viszontagságon ment keresztül, de minden bajjal SZÍVÓS erővel, Istenbe vetett bizodalommal küzdött meg s ma minden tekintetben izmosodik s halad előre. Az ünnepély a püspök áldásával ért véget. Délben közebéd és tósztok árjával, melyek mindenikéből azonban a püspök iránt való tisztelet és szeretet, a valláshoz és hazához hű ragaszkodás tűnt ki. Az esti vonattal kedves vendégeink 60 egyháztag kíséretében Stubnyafürdőre rándultak, honnan a püspök ur tovább folytatja hivatalos körútját. Szeberényi püspök kellemes emléket hagyott maga után Körmöc városában. Apostoli szelídsége és szerénysége, tudománya és fennkölt gondolkozása felekezeti és nemzetiségi kü'önbség nélkül minden szívet meghódított. Vajha mentül tovább vezethetné még egyházkerületünk ügyeit 1 Isten áldása legyen rajta és munkáján I —t—y. Az országos közalap ügye Belső-Somogyban. (Vége.) Eddig a konvent elnökségének leirata. Alólirott pedig, miként a közalap ügyének bevezetésekor 83-ban és annak érvényesítési stádiumán 84-ben, ugy a visontai circulare előtt és után tartott egyházlátogatási körutam alkalmával is tudva, hogy »ami fegyvereink nem testiek*, minden egyházban külön-külön, újra és újra, minden oldalról és lehető indokból szivükre lelkükre igyekeztem kötni a presbyteriumoknak, a közalap jövőnket megszilárdítani, sok helytt megmenteni hivatott jelentőségét, rámutatva, az egyházmegye által 84. őszére elrendelt s a renitensekkel szemben foganatosított végrehajtásra is, mint döntő és >ultima ratióc-ra, úgy hogy a f. évi áprilisi egyházmegyei közgyűlésre már e jelentést terjeszthettem be : Egyházmegyénk mult évi tavaszi közgyűlési jegyzőkönyve 4. p. a. az országos közalap ügyében tett jelentésemre hozott határozata értelmében az egyházmegyei elnökség kötelességszerűen eljárván, úgy a közalapi járulékok 1883. és 84-re, mint az ellenszegülő egyházakba kiküldött bizottságok felszámított fuvar és napidijaik, minden egyházból befizettetvén, vagy hatóságilag behajtatván ; a 85-re esedékes összegeket is, most már, még oly egyházak is, melyek nemcsak bevárták a polgári hatóság végrehajtását, de az ellenszegülést is többé-kevésbbé megkísértették, látva, hogy a közalapi törvény oly joghatályból bír, a mi a polgári törvények és hatóságoknak s O Felsége a koronás királynak is legfőbb védhatósága alatt áll, a mi alól nincs kibúvója annak sem, a ki nem tud önként meghódolni a magyar ev. ref. egyház körjava és érdekében létesített törvénynek, lassankint fizetgetik, s bizom abban, hogy egyházaink mindinkább be fogják látni, hogy a közalap a magyar ev. ref. egyház számos gyülekezete és pregnáns közérdekeire nézve egy mentő eszme, mindinkább meg fognak hódolni annak, akkép, hogy önként is szívesen hozzák meg áldozataikat, tudván, hogy az egyháziasság nem az »Uram-Uram !«-féle szavakban nyilatkozhatik csupán, hanem cselekedet és áldozatokban. Minthogy azonban a hatóságok közreműködése, a fennt idézett jegyzőkönyvi határozat szerint, csak a 83 és 84-iki járulékokra terjedhetett ki, már csak azért is, mert a főtisztei, és méltóságos konvent mult évi novemberi gyűlésében alkotott »Közalap-kezelési szabályzat* a 85-iki járulékok befizetésének véghatáridejéül 86. márc. 31-dikét — a folyó évinek pedig 86. dec. 31-ikét állapította meg (15. §) — kérdést kell intéznem a nt. közgyűléshez, hogy a 85-iki járulék befizetésével még most is tartozásban, tehát most már hátralékban levőkkel szemben mi történjék? a netán szükségessé váló végrehajtás mikor foganatosíttassák ? Az 1886. év eredményéről van szerencsém a következőkben beszámolni :
