Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-07-11 / 28. szám

915 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 916 mészeténél fogva gúnyolta a szabadság ellenségeit. Rendszeres, pedáns tanítóskodása komolyabb, semhogy természetével egyeztethető vo'na, de a korszerűséghez anynyira hozzátartozik, hogy e nélkül semmi kelete sem lett volna ama didaktikus korban. A kálvinizmus légkörében igy is hamar kitelt becsülete, a puritánizmus pedig épen tűzzel-vassal fordult ellene. »Az igaz papság tíkörének* ajánlását, bízvást ama hanyatló becsület jelének tekinthetjük, mert kétségtelen az, hogy ezt az 15 59. előtt irt komédiát, Huszár Gál az 1559. évben nyomatta s ajánlotta a semneci, kremneci és besztercei bölcs tanácsosoknak. Ezekben a városokban, melyek az ágostai vallástételhez ragaszkodtak, a debreceni hitvallás megjelenése után is virágzott a szini előadás Adtak-e elő a XVI. században, német lakosságú városainkban magyar komédiát is ? oly kérdés, melyre még eddig nincs kétségtelen bizonyosságu felelet. — Ha ez Huszár Gál ajánlása dacára Szf

árai darabjával sem történt volna meg, ennek okát csak a nyelvben kell keresnünk. Nemzeti dráma irodalmunk érdekében csak sajnálhaljuk, hogy a debreceni hitvallás idézett cikke oly nagy hatással volt a magyar reformált felekezetre. Mert ha azon népies irányban, bárha egy ideig azon felekezeti szellemben is, a milyenben Sztárainak Antal és Borbás birája szinre lépett, a törzsökös magyar népi alakok sorozata s velük a magyar szinmű-irodalom tovább fejlődhetett volna, az esetben ma már mi is az angolok és spanyolok büszkeségével tekinthetnénk irodalmunk ez ágára. Igy is van okunk némi megnyugvásra, ha a mi kevés maradványunk van az egykorú ilynemű alkotások nagy részével összehasonlítjuk, s elfogultság nélkül állítjuk párhuzamba. Másutt is a felekezeti vitázó szellem sugallta a komédiák irányát s ez korántsem nálunk nyilatkozott legdurvábban ; valamint a népies nyelv eredetisége sem hangzik komédiáinkban bárdolatlanabbik, mint nyugoti szomszédainknál. A prolog s epilo^ által képzett paranthezis, nálunk is a klasszicizmus öröksége s a mennyiben kompozícióról lehet beszélni, a megróható lázasság nem egyedül nekünk róható fel. Annál fogva helytelen kritika az, mely e régiségeket felvont szemöldökkel állítja a mostani idő mértéke alá, vagy a felekezeti türelem modern diplomatikus szempontjából véli elitélhetőknek. A mi bennök nem nemzeti, az egészben véve a kor szellemére vall ; a mi pedig ettől áthatva is magyarnak mondható, az ma már nem eshetik felekezeti szempont alá. S ha mégis találkoznék oly érzékenység, melyre kellemetlenül hatnának ez avas régiségek; gyógyítsa az a vigasztalás, hogy a mit Sztárai darabjaiban a kálvinizmus véte't a katholicizmus ellen, szakasztott oly alakban járt neki vissza a kölcsönkenyér az unitárizmus részéről. E századból nem térhetünk ki ama kérdés elől: vájjon előadásra készültek s előadattak-e Sztárai darabjai? Azok, a kik mai mértékkel mérik eme drámai zsengéinket, határozottan nem mel szoktak felelni. Én az igen-t mondók kisebb csoportjához tartoeom. Fenntebb talán sikerült rámutatnom amaz összefüggésre, melyben Sztárai darabjai a reformáció kezdetén keletkezett komédiákkal állanak. Mi a német reformációval voltunk kezdettől fogva folytonos összeköttetésben ; a mit külföldi tanult embereink ott láttak, tapasztaltak, igyekeztek itthon életbeléptetni. Iskoláink módszerei, szokásai, szabályai a német tanítás mintája után készültek s részint személyes, részint levelezés utján fenntartott állandó érintkezéseink által folyvást ebben az irányban haladtunk mindaddig, míg a konfesszionális két részre oszlás e tekintetben is különbségeket idézett elő. A mit Melanchton tett, helyeselt, javaslott, az a mi tanítóink előtt követendő példa gyanánt tűnt fel. Dévay, Batizi a maguk iskolájában csak ugy adathattak elő maguk s mások által irt színműveket, mint Sztárai Tolnán. Amazokéi invenció s szerkezet tekintetében gyengébbek lehettek, mint az olasz szinmüvészettel is ismerős Sztáraiéi, de az valószínű, hogy a magyar népies alakok szerepeltetését már azok megkezdték. Az az ellenvetés, hogy ma képzelni sem tudjuk a Sztáraiéhoz hasonló darabok előadását, csak azt mutatja, hogy nem Shakespeare előtt élünk. Bizony Bornemisza, Melius és Telegdi prédikációival is furcsa volna ma próbát tenni s még sem kételkedünk, hogy a maguk idejében szó szerint adattak elő s áhítattal hallgattattak végig. Azok a tolnai tanulók, kiket Szegedi Istvánék neveltek a papi pálcára, semmi nehézséget sem, sőt gyönyörűséget találtak a Sztárai-féle darabok betanulásában s előadásában, melyek közül egyet Huszár Gál is ily célra ajánlhatott kinyomatva, az ilyenekben gyönyörködő selmeci, körmöci s besztercei tanácsoknak. Az unitáriusok követték a kálvinista pé'dát, hát vájjon a jezsuiták maguktól jöttek az iskolai színjátékok oly szorgalmas ápolására ? Bizony nem haszontalan mulatságból, sem csupán növendékeik mulattatására fordítottak rá oly nagy gondot, hanem felismerték ellenfeleik kezében a használható eszközt és fegyvert s azután hasznát vették a mint csak ügyességüktől tellett. 1540-ig sok ízben kip-óbált eszköz volt ez a protestánsok kezében, tehát nem nagyon kellett rajta gondoskodni. Igy voltak a katekhizmussal, igy nálunk a postillákkal. Lehet, hogy a debreceni hitvallás idézett cikke több-kevesebb, vagy épen minden reformált iskolából kizárta az iskolai drámát, de csak egy időre. Melius utódai, a következő szádadban már máskép gondolkoztak. Fennmaradt ugyanis egy, a kassai reformált szeminárium őszi examenére meghívó s Czeglédi István ottani papsága idejében 1667. szeptember 9 én kelt levél, me lyet a kassai helvetika scholának tanítómesterei, Felvinci Sándor, Lisznyai Pál és Almási Péter irtak alá, kik ezt mondják: »mi is minden dolgainkat s forgolódásainkat a hires sárospataki scholához igyekeztünk konfirmálni, íme azért ez 1667. esztendőbeli examenünknek másodikja is elközelget, melyet egy komédiabeli aktusocskának játékával együtt patrónus urainknak jó tetszésekből rendeltünk ad diem 22 et 23. praesentis stb.« Ez arra mulat, hogy »az hires sárospataki scholában« azelőtt is meg volt ez a kassaiak által követett szokás ; egyszersmind arra is következtetés vonható belőle, hogy a mint Kassára eljutott, ugy találhatott utat egyébb iskolába is A levelet közlő Szentpétery Sámuel megjegyzi, hogy Pelsőcön, majdnem 1800-ig minden nyári közvizsgálatot a tanulógyermekek által előadott víg hősi vagy vallásos játék követett. De hagyjuk annyiba Balassa Menyhárt árultatása, Szegedi Lőrinc Teophániája úgy is sorban fognak következni velük, rólok folytathatjuk a mondani valókat* E kis mutatványból is meggyőződhetik a szíves olvasó, hogy Sziládynak e műve nemcsak a legbecsesebb irodalomtörténeti forrás-tanulmány, hanem egyszersmind a protestántizmus belső éleiét is megvilágító egyháztörténelmi kitűnő és tanulságos munka. Sztáraink vonzó reformátori alakja és kimagasló irói egyénisége plasztikusan domborul ki a szakavatott szerző mesteri kezében. Melegen ajánljuk ez alapos, tudós és mégis vonzóan irt munkát olvasóinknak nemcsak figyelmébe, de komoly tanulmányozásra. 56