Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-07-11 / 28. szám

801. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 802 nj ugtalanságot okoz az a bizonytalanság, vájjon helyesen készült-e el föladványaival. Magáról tudja ezt, s bár ő kitűnő tanuló volt, még az is megnyugtatólag hatott rá, ha édes anyjának mutatta meg föladványait s ez azokat helyeseknek ta'álta. Hátha ezt a megnyugtató véleményt ahoz értő embertől hallja a tanuló. Kármán fejtegetése általános helyesléssel találkozott, s Simon tanár ujabb felszó'a'ását lehetetlenné tette a közgyűlés zajos tiltakozása. Második nap a programm első pontja, Várkonyi Endre dr. értekezése volt. Miért nem tudunk kellő sikert felmutatni az ó-classicus irodalom tanításából ? A felolvasás ismertetve és összegezve azokat a panaszokat, melyek az ó-classicus nyelvek meddő tanítását támadják meg, elismeri e panaszok jogosultságát, azután következetesen és gondosan csoportosította az akadályokat, melyek tanításban és tanulásban eredménytelenné teszik a tanár és tanítvány törekvését. A felolvasót előadása végeztével megéljenezték. Az értekezés élénk vitát provocált. Először Villa Károly dr. szólalt fel s különösen a felolvasó egy argumentumának a jogosultságát vonja kétségbe, azt t. i., hogy a felolvasó a reáliák tulterjedésében keresi az ó-classicus irodalom sikertelen tanítását. Kármán Mór dr. azt gondolja, hogy a reálék nincsenek befolyással az ó-classicusok tanítása sikertelenségére, a mit nyilvánvalóan bizonyít az, hogy van Németországban oly realgymnasium, ahol az ó-classicus nyelvek tanítására hetenként 12 órát fordítanak, s a hol mégis alapos a reális képeztetés, de egyúttal, mert van idő és mód, sikerrel tanítják az ó-classicus irodalmat is. Az eredménytelen tanítás főoka nálunk az, hogy tanáraink számára nincsenek magyar nyelven megfelelő irodalmi könyvek. Simon József dr. nem találja egészen helyesnek a Kármán argumentatióját, mert hisz ezelőtt évekkel sem voltak ilyen magyar nyelven irt irodalmi munkák s az ó-classicus irodalmat mégis sikerrel adták elő. Szóló nem a rí deg szabályok, hanem a gondolatok tanításával véli a helyzetet javítani. Szilasi Móricz kiemeli, hogy nem helyeselheti egészen azt az irányt, a mely fordítások s átdolgozásokkal akar tudományos könyveink hiányán segi teni. Jobb volna, ha gyengébb is, de eredeti munkák megírását támogatni, hogy fejlődjék vita, tudományos élet. Szerinte maga az akadémia is kárt okoz tudományunknak fordításaival. Sőt volna munkás is bizonyára elég, ha volna szellemi vezérlő középpont, de legkivált akadna áldozatra kész kiadó. Hisz legfontosabb volna egy jó szótár, egy nagy s teljes mondattan, azt pedig nem lehet lefordítani. Továbbá szerinte az auctorok megválasztásában kellene más eljárást követni. Cicerót nem lehet mellőzni, de meg lehet szorítani. Inkább megfelelnek a modern észjárásnak Plautus, Terentíus stb., sőt ujabbkori írók is használhatók volnának. Tomor Ferenc java részében egyetért az előadóval, csupán csak egy-két gyakorlati dolog felfogására tartja szükségesnek a rectificatiót. Ezután röviden szólt még Kármán Mór dr. s reflectált Szilasi és Tomor megjegyzéseire. Az előadó röviden összegezve a vitát, megjegyzéseket tett az egyes felszólalásokra s ezzel a vita véget ért. Az elnök az értekezőnek köszönetet mondott a közgyűlés nevében. Következett a tisztújítás, miután rövid szünet múlva Szerelemhegyi Tivadar olvasta föl értekezését a latin nyelv kérdéséről. Az értekező mindenekelőtt a nevelés feladatának tisztába hozatalával foglalkozik. Azután áttér az eszközökre, a melyekkel lehetségesnek tartja a nevelést. Nem célszerű csak humánus, vagy csak reális irányban nevelni az ifjakat. Mindkettő egyarant jogosult s mindkettőnek egyenlő tért kell biztosítani. Először természetesen a nyelvoktatásnak van helye, mert ez késziti elő a talajt, a melyen a reális tárgyakat művelni lehet. Kétségtelen tehát, hogy a nevelés alapfeltétele a nyelvtanítás. Hogy mennyire jogosult a nyelvek között a latin nyelv tanítása, arra nézve ujabb időben a sajtó pro és contra már felhozott mindent ; a mi csak argumentumnak kínálkozott. Értekező határozottan a latin nyelv mellett foglal állást és szerinte reánk nézve a latin nyelvvel való szakítás egyenlő volna az elszakadással Nyugat-Európától. A következő vitaban részt vettek Tomor Eerenc, Simon József, dr. Sz:

getváry Iván és az előadó, felsorolva legtöbbjét azoknak az indokoknak, melyeket a közelmúlt erre vonatkozólag felmutatott. A választmány a tiszteleti tagokra nézve javaslatot terjesztett be, s tiszteleti tagokká ajánlja Berzeviczy Albert államtitkárt, Alkér városi tanácsnokot, Hunfalvy Pál főrendiházi tagot, Kriesch János műegyetemi rectort és Pap Gábor ref. püspököt. Á közgyűlés éljenzéssel fo gadta el a proposi iót. Tárgyalás alákerültek végül az indítványok, melyeket a vidéki körök nyújtottak be s a melyeket egytőlegyig elintéztek. Az indítványok közül különösebb érdeklődést keltett a nyugdíjintézetek ügye, a melynél György Aladár hosszabb és indokolt beszéd kíséretében azon javaslatot terjesztette elő, hogy a kérdés érdekében a cultusminiszterhez ez alkalommal még ne tegyenek felterjesztést, mint azt a választmány proponálta. A közgyűlés többsége a választmány indítványát fogadta el. A tanácskozások befejezése után kihirdették a választás eredményét, mely szerint az egyesület volt tisztviselői csaknem mind újra megválasztattak, tehát elnökké Berecz Antal, alelnökké Hofer K. és Köpesdi Sándor, 24 fővárosi, 18 vidéki választmányi tag. TARCA. Az istenhit az újkori bölcseletben.*) Jelige: Philosophia obiter libata a Deo abducit, p!eniter hausta ad deum reducit. Baco. A. A Kant előtti vallásbölcselet. Des Cartes volt nemcsak az újkori eszmeelviségnek (idealismus), de az újkori vallásbölcseletnek is megalapítója. Híres okoskodását »En gondolom Istent, tehát Isten létezik« az atheizmus ellen intézte. Az isteneszmét — mint ő mondá — sem a világból, sem magamból nem meríthetem, tehát Isten maga adta belém, hogy az mint egy biztos jelül legyen a mestertől rányomva művére. »Mindaz, amiről nyilván tudom, hogy az én szellemem fogalmához tartozik, valósággal ahhoz tartozik«. *) Főbb forrásaim : God. Efr. Leibnitii: Opera Philosophica omnia. Berolini MDCCCXL. Imm. Kant: Kritik der reinen Vernunft. Riga 1781. » » Kritik der praktischen Vernunft. Riga 1788. » » Kritik der Urtheilskraft. Berlin 1790. » » Religion innerhalb der Giauzen des b'.ossen Vernunft 1793. Ch. BartoJmess : Histoire eritique des Doctrine religiieueie de la Philosophe moderne. Paris 1885. L. Caro: L'ideé de Dieux et ses nouveau eritique. Paris 1864.-