Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-07-11 / 28. szám

801. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 802 kódorgóféle ember vagyok, ki már a más világon (alias külföld) is jártam. Elképzelhetni, hogy milyen összeijedt képpel adta elő e hirt a jámbor atyafi 1 S azt hiszem nem követtem el Isten ellen való vétket, ha én az öreget azzal a tudattal megnyugtatva bocsátám magamtól el, hogy a felőlem terjesztett hir hamis, mert én a más világon még sohasem voltam. »Tudtam én azt édes tiszteletes uram, hogy az egész csak rágalom« volt az atyafi válasza »no de még ma megnyugtatom én efelől őket.« És lőn, hogy megnyugodának. Edes atyámfiai, kándidátus férfiaki Ne vágyakozza tok más világra 1.. Elégedjetek meg a mi kis világunkkal, mert mint a költő mondja: »A nagy világon e kívül nincsen számodra hely !« Márk Ferenc. ISKOLAÜGY. A középiskolai tanáregyesület közgyűlése. A középiskolai tanárok országos egyesülete f. hó 5-dik és 6-dik napjain Budapesten tartotta meg szokásos évi közgyűlését. A tanári gyűlések nem sablonos gyülekezések, mel) ek beérik az egyesület egy évi működésének száraz referadájával, hanem eszméket cserélnek, elveket fejtegetnek és tapasztalatokat közölnek az iskolaügy köréből, melyek a tanügy minden barátját érdeklik. A jelen évi közgyűlés nem volt ugyan oly látogatott, mint pl. a mult évi, de tárgyalásai elég érdekesek arra, hogy lapunkban is megemlékezzünk rólok. Az idei közgyűlés megtartása eredetileg Fiúméba volt tervezve s már meg is tettek rá minden előkészületet. Fiúméban a legszívesebb fogadtatás volt biztosítva, midőn jöttek a kolerahírek s a tervtől el kellett állani. Igy történt, hogy a közgyűlés színhelyéül ismét Budapestet jelölték ki, még pedig az állami felsőbb leányiskolát. A közgyűlésre, melyet Berecz Antal nyitott meg, a tagok szép számmal jelentek meg s a közoktatási minisztérium Kárffy Titusz dr. miniszteri tanácsos és Klamarik János dr. osztálytanácsos által volt képviselve. Az elnök előadván a sajnálatos okot, a mért a közgyűlést nem lehetett hiúméban megtartani, az egyesület egy évi működéséről adott képet. Nagyobb mozgalmat igénylő kérdések nem merültek föl — mondá — de az üdvös munkásság ugy a központban, mint a vidéken serényen folyt s számos fontos tanügyi kérdést vitattak meg. Az egyesület ügyei iránt való érdeklődést tanúsítja az az örvendetes jelenség is, hogy a tagok száma ma már meghaladja az ezeret. A középiskolákban a javulás és erősbödés minden irányban tapasztalható. A mi a létező bajokat illeti, azok nem egy-két év alatt keletkeztek s rövid időn nem is lehet azokat orvosolni. Ezután melegen üdvözlé az egybegyűlteket s megnyitá a XX-ik közgyűlést. Most Brózik Károly főtitkár tett jelentést az egyesület mult évi működéséről. Ebből megtudjuk, hogy az egyesület több taggal és körrel gyarapodott, a mult évi gyűlés által kitűzött és időközben fölmerült kérdéseket a vidéki körök megvitatták, az ifjúsági iratok tárából a megjelent első füzet köztetszésre talált s ennek következtében jövő évre már négy füzetet adnak ki. Mayer József pénztáros jelentése szerint a mult évben 4909 frt ,volt a bevétel, 4303 frt 50 kr a kiadás s így a jövő évre 605 frt 50 kr maradt. Az egyesület vagyona 8337 frt 82 kr. A közgyűlés a választmány indítványára a fennmaradt 605 frt 50 krból az érdél) részi közm. egyesületnek 100, az egyesület tartalékalapjának 400, segélyző-egyesületének 50 s a felvidéki közm. egyesületnek 100 forintot szavazott meg. Mindezek elintézése után Klamarik János osztálytanácsos üdvözölte a közgyűlést a kozokt. miniszter nevében. Üdvözlő beszéde egyszersmind jellemzése ís volt a tudomány, a közoktatás mai álláspontjának, irányának. A mai tudomány — ugy mond — a valóságot keresi, látni akar mindent tapasztalni és összehasonlítani. Ha együtt látjuk a jót és rosszat, akkor tudjuk csak pontosan, hogy mi a jó és a rossz. Ma Mommsen elmegy Rómába megirni történelmi munkáját, a leggazdagabb képzeletű regényíró, Jókai Mór elmegy a Szepességbe megirni a regényt, mely ott játszik. Az első a konkrét igazat keresi, a második fokozza fantaziáját a helyszín szemlélete által. A biztos eljárás a tapasztalásszerzés, ennek egyik főelőmozdítója az utazás. A mai paedagogía is így jár el. Az épületeknél és azok felszerelésénél az összehasonlítást kell keresnünk, megvizsgálván idegen helyen azt, ami jobb, ami tökéletesebb. A szemléltető oktatás számos tanszert igényel. Azon vagyunk, hogy mennél többet lássanak a mi tanítványaink. E szemléleti eszközök haladásáról is tudomást kell szerezni a tanárnak, azonfelül nagy haszonnal jár az eszmecsere, a tanárnak mennél többször kell a fővárosba jönnie, amire a közgyűlés alkalmat nyújt. Óhajtanunk kell tehát, hogy mennél többen látogassák közgyűlésünket. A középiskolai tanügy mindinkább több bizalmat kelthet, a mihez a középiskolai törvény garanciái is járulnak. Több iskolát építünk most egy év alatt, mint előbb 10 éven át. Felszerelésre többet adunk most egy év alatt, mint korábban tiz éven át. A tanárok működésében is nagy javulás mutatkozik. Mind a mellett sok a tenni való, a javítandó. Ha hibánkat elismerjük, egy lépést teszünk a javulás felé. Az általános helyesléssel fogadott beszéd után Vida Károly tanár olvasta föl értekezését a magántanitásról a középiskolákban. Vida elitéli a magántanitást, mert ez megfosztja a tanulót az önállóságtól. Az érdekes kérdéshez többen szólottak. Nagy zajt és visszatetszést keltett Simon József dr. zombori tanár felszólalása, a ki szükségesnek tartja a korrepetitorí intézményt, még pedig abból az okból, mert Magyarország összes tanártestülete nem tud tanítani. A vádat komolyan nem vette ugyan senki, de hogy visszautasítatlanul ne maradjon többen tiltakoztak egyenként is az ellen, igy Horváth várkonyi, Kopesdy Sándor budapesti, Fischer Lajos pápai tanárok, s végül Kármán Mór, kinek fölszólalása volt a legérdekesebb s figyelemre legméltóbb, a kérdést egész más oldalról világítván meg. O se barátja a korrepetitorí intézménynek a mai alakjaban. De igenis üdvösnek tartaná, ha mint az angol és francia középiskolákban, nálunk is az osztályfőnök mellett volna egy u. n. ductor, kinek fölügyelete alatt készítenék gyakorlataikat a tanulók, mielőtt azok a tanár elé kerülnének. Kármán nagy hibának tartja, hogy míg minden pályán : orvosin, ügyvédin stb. az illetőktől több évi gyakorlatot kívánnak, mielőtt tényleg megkezdenék hivatalos működésüket, a tanári pályán erre még nem fektetnek elég súlyt. Szerinte a tanárjelölteket előbb magántanárokként kellene alkalmazni az egyes középiskoláknál, vagyis ezek lennének azok a dudorok, a minők az angol és francia középiskolákban vannak alkalmazva. Ennek kettős haszna lenne. Egyfelől a ductorok belegyakorolnák magukat a tanításba, a tanulókkal való helyes bánásmódba, másfelől meg előkészítenék a tanulókat. A tanulónak sok