Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-07-04 / 27. szám

839 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 776 kaszt a vadházasságokra nézve vagy nem? szóljanak hozzá mások is. En azonban addig is, örömmel eltelve a jó siker felett, mindenesetre csak ajánlani tudom, mint minden lelkésztársamnak, ugy a nálam kérdést tevő tisza-roffi egyház t. elöljáróságának is a hasonló eljárást, s vagyok tisztelettel Nagy-Székely, 1886. junius 22. Keck Endre, evang. reform, lelkész. ISKOLAÜGY. Az eperjesi collégium köréből. Az eperjesi collégium épen most adta ki jelen évi értesítőjét, melyben dr. Horváth Ödön jogakadémiai dékántanár figyelemreméltó értekezést közöl az eperjesi ágost. ev. coll. jogakadémia múltjáról és jelenéről. E b. lapokban is meg lett érintve azon nevezetes mozgalom a hazai vidéki jogakadémiák ügyében, melynek élére a kecskeméti ref. jogakadémia derék tanára dr. Horváth Ádám állott, ki szakavatottan ismertette a jogakadémiák igazgatóságaihoz intézett jeles kiáltványában azon indokokat, melyek a vidéki jogakadémiáknak fennállását az egyetem mellett üdvössé és szükségessé teszik. A kecskeméti mozgalomnak viszhangjaként tekintendő dr. Horváth Ödön eperjesi jogakadémiai dékántanárnak az ez évi értesítőben közölt s külön lenyomatban is megjelent jeles értekezése, melyben felhívja a közönség figyelmét s>az ország és protestantizmus történetéhen nevezetes szerepet vitt* ősrégi eperjesi collégiumnak jogakadémiájával szemben. Értekezésének első részében rövid történetét adja a hazai ev. ág. hitv. egyház egyetlen jogakadémiájának, s kimutatja, hogy mar 1667-ben tartattak magyar közjogi és politikai előadások a 9-ik osztályban a derék Pankratius Mihály által, ki revét egy becses közjogi munka megírásával is emlékezetessé tette. Azután szünetelt a jogi tanitás egészen a jelen századelejéig 1815-1'g, a mikor Tomka István hires ügyvéd kezdette meg a jogi előadások tartását. — 182%-ban a hires Kövy kitűnő tanítványa Csuplca András ügyvéd vette át a magyar jognak rendszeres tanítását, ki azt egészen 1851-ig oly sikerrel vitte, hogy csakhamar országos hirre emelkedett. Az 1852. jun. 14—19. napjain tartott népes közgyűlés a jogi tanfolyamnak 2 évre kiterjesztését határozván el, tanárokul választattak : Schulek Gusztáv, dr. Vandrdk András, Herfurth József, Glósz Károly, Tillisch János és Irányi István. A hallgatóság száma ezen derék tanárok vezetése alatt egészen 187g oly nagy mértékben növekedett, hogy az a negyedik évben megkétszereződött, a hetedikben megháromszorozódott, a tizedikben megnégyszereződött és a tizenharmadikban majdnem megötszöröződött. Az eperjesi jogakadémián későbben működő tanárok közt kiemelendők : dr. Schmidt Gyula, jelenleg országgy. képviselő, dr. Vécsey Tamás egyetemi tanár, Újhelyi Boldizsár, dr. Fekete Gyula, dr. Szánthó Gyula, Liszka Nándor, dr. Mosánszky Győző\ dr. Berzeviczy Albert, dr. Sebestyén Jenő, dr. Sél'yey Sándor s dr. Zsigmondy Ernő. 1876-ban a jogi tanitás »az anyagi pártolás hiánya miatt és más mostoha körülmények súlya alatt* megszűnt, de már 1878-ban a 4 évfolyamú teljes tanintézet megnyittatott, mely alkalommal Bánó József coll. ker. felügyelő a jogi- és államtudományi kar felállítását mély igazsággal és meggyőzően fejtette ki. A jogakadémián jelenleg működő tanárok: Glósz Károly, dr. Breyer Adolf, dr. Horváth Ödön, Schulek Gusztáv, dr. Lakner Árpád, dr. Horovitz Simon, Hörk József, dr. Ferenczy Elek és dr. Szlávik Mátyás. A 2-ik részben azon kérdést veti fel a derék szerző, mi lehet oka annak, hogy összes hazai jogakademiáinkon a hallgató ifjúság száma évről évre kevesbedik ? Ennek okát mindenekelőtt abban a nagy függési viszonyban találja, melybe hazai jogakadémiáink az egyetemekkel szemben állanak, s meggyőzően mutatja ki, hogy a joghallgatóknak oly nagymérvű csökkenését főképen azon szabálynak a felállítása óta észlelhettük, melyszerínt a tudori szigorlatokra való jelentkezhetés feltételéül az egyik államvizsgálat letételének kimutatása sem kívántatik meg, s különösen azóta mióta a jogtudományok az államtudományoktól oly élesen elkülönittettek, a mi azután azt a visszás állapotot eredményezi, hogy a mai rendszer szerint államtudor lehet valaki anélkül, hogy a magyar polgári magánjogból az egész jogi tanfolyam alatt egyetlen egyszer vizsgálatot kellene tennie. A 3-ik részben fejtegeti a szerző a jogakadémiáknak, mint szakiskoláknak az egyetemek mellett való fennmaradását, illetőleg e fennmaradásnak szükségességét. E végből kivánja, hogy a vidéki jogakadémiák 3 évi tanfolyamra rendeztessenek be. S mindazok, a kik gyakorlati, közigazgatási, birói stb. pályákra lépni óhajtanak, tanulmányaikat ezen szakintézeteken teljesen elvégezhetnék, mig azok, a kik tudományos életpályát választottak, erre magukat az egyetemi 4 évi tanfolyamon képeznék ki. A jogakadémiák fenntartása mellett szól a statisztika is, mert az egyetemi tanrendszernek egész teljességében való megvalósítása esetén 6 vagy 8 egyetemre volna szükségünk s figyelembe veendő, hogy mig az összes hazai jogakadémiákra összesen 906 hallgató esett (a kolozsvári egyetemet is beleszámítva), addig a budapesti tudomány egyetem jog- és államtudományi karának 1563 hallgatója volt, a mi nem biztosithatja a rendet, figyelmet s kellőleg ellen nem őrizheti a tanórákról való elmaradást. Főleg az eperjesi jogakadémia fenntartása mellett szól a szép történeti mult, s azon tény, hogy az eperjesi coll. jogakadémiai egyetlen ilyen tanintézete hazai ág. ev. vallásfelekezetünknek ! a miért is ezen jogakadémia fenntartásának a kérdése egyenlő azon kérdéssel, hogy vájjon a hazai ág. ev. vallásfelekezet autonom hatósága alatt álljon-e általában ilyen felsőbb szakintézet vagy nem? Tartalmas értekezését azon őszinte kijelentéssel fejezi be a szerző: »alakuljanak bármiképen a viszonyok s legyenek a körülmények bármilyen kedvezőtlenek ág. ev. vallásfelekezetünknek az utolsó lehetőségig, a legnagyobb áldozatok meghozatalának árán is ragaszkodni kell okvetlenül ezen egyetlen jogakademiájának fenntartásához*. Ezzel kapcsolatban megemlítem, hogy az eperjesi collégiumi pártfogóság f. hó 27-ikén dr. Schmidt Gyula coll. felügyelő elnöklete alatt tartott közgyűlésén több figyelemre méltó határozatot hozott. Igy többi között a helybeli jogakadémia tanári kara által beadott s szépen indokolt kérvényre kimondotta, hogy a kerületi, illetőleg egyetemes közgyűlés megkerestessék a jogakadémiának az évenkénti államseqélyben való részesittetése iránt, s hogy a Rochlitz Gyula vasúti főmérnök által hagyományozott 30 ezer forintnyi alapítványnak évi kamatjai a jogakadémiára fordíttassanak, s a nagylelkű hagyományozónak a budapesti kerepesi temetőben szép síremlék állíttassák. A Jelenik-féle hagyatéki ügyben a családdal való egyesség mellett határozott a coll. pártfogóság többsége. A Tillisch János dékán-tanár halálával megüresedett egyik theol. tanszékre (az ó-szövetségi és egyháztörténetire) a 49*