Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-06-27 / 26. szám

801. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 802 a kérdés további feszegetése, ha nem volnának az ügynek oly fontos részletei, melyekben a még hiányzó egyöntetűséget okvetlenül létre kell hozni az öt theol. akadémián. Ilyen pl. a tárgyak beosztása, melyben mind a ^hány* mind a >melyek* kérdése nagyon eltérőleg van contemplálva illetőleg megoldva az öt kerületben. Már pedig az alapvizsga csak akkor lesz valódi alapja a lelkészképesités egyöntetűleg tervezett módozatjának, ha maga is lehetőleg ugyazon módon szerveztetik mindenik akadémián. Ott van továbbá a paedagogiai vizsga kérdése, melyet némely akadémiában ugy oldottak meg, hogy szintén a Il-ik tanév végére' respect. a Ill-ik elejére tettek egészen külön vizsga alakjában, másutt meg az alapvizsgával egyszerre és ugyanazon bizottság előtt kívánják letétetni. E pontban sem szabad ily nagy eltéréseket megtűrni. Magam részéről azt javaslom, hogy a paedag. vizsgálat foglaltassák össze az alapvizsgával s avval egyszerre követeltessék meg az ifjaktól a Il-ik év végeztével. Az alapvizsga vezetését lehetne az egyes akadémiák igazgató tanácsának (gondnokainak, választmányának stb.) kezében hagyni, de lehetne minden kerületben az állandó lelkészvizsgáló bizottságra is bizní. Első esetben inkább iskolai színezete volna, másodikban talán tekintélyesebb külalakja lenne, de mindkét formában eléggé célra vezető. Be lehetne ugy osztani a dolgot, hogy a lelkészvizsgáló bizottság ugyanazon alkalommal venné föl a különböző procedensektől az alap-, a kápláni és a papi vizsgákat. A lelkészképesitő vizsgálat legmagasabb foka az elmélettel foglalkozó papok vagyis a theologi ti tanárok vizsgája. A javaslat-készitő bizottságnak a konventi utasítás értelmében erre is kell tervezetet készíteni s gondolom, hogy az akadémiáknak meg is vannak a saját javaslataik. Ezeket én nem ismerem, tehát most még csak saját gondolataim szerint szólhatok a kérdéshez. A theol. tanári vizsga behozatalát célszerűnek tartom. A theol. tudományos szellem élesztőjének, a tudományos ambició fokozójának tekintem ez intézményt. Hadd legyen tér nyitva a tehetségnek a magasabb tudományos kvalifikációra, hadd emelje és tüntesse ki az egyház a tudományos érdemet, hadd érvényesüljön szélesebb körben is a theol. irodalom és műveltség emelésére irányult törekvés ! Hadd szűnjék meg tudományos életünknek külföldi járszalagon való támolygása, mely egyikünket állandóan Berlin vagy Tlibinga, másunkat Edinburg vagy Utrecht s tudja Isten melyik más külföldi egyetem uszályhordójává tett! Sőt a magyar reformátusságnak az idő és viszonyok intelmére hallgatva, még tovább kellene mennie: kimódolni azt, hogy ez országban theologiai doctoraiust tehessen az arra képes ember, vagg doctor at-us legyen adható az arra érdemes egyházi tudósnak! Mégis csak különös dolog az, hogy a közel hárommillió lelket számláló magyar prot. egyház negyedfél száz év alatt nem tudott magának oly tudományos intézetet állítani, melyben a tumányos érdem legmagasabb külső méltánylása elérhető legyen ! ? Hisz a nálunknál sokkal kisebb külföldi egyházakban pl. a skót szabad egyház ^college*-ei Edinburgban, Glasgowban és Aberdeénben, vagy a ^Faculté de théologie* Párísban és Montaubanban, vagy a Prot. theol. Facultát Bécsben tudori rangot osztogatnak, a nélkül, hogy egyetemek volnának. Pedig sem a tanárok és tárgyak száma nem nagyobb mint a mi akadémiánkon, sem a tudományt nem adják elő nálunknál terjedelmesebben. No de most nem a theol. doctorátusról, hanem a theologiai tanárivizsgáról , van szó. A vizsgálat a dolog természetéből folyólag az egyetemeken szokásos docensi vagy licentiatusi vizsgáknak megfelelőleg volna berendezendő. A vizsgálat legyen Írásbeli és szóbeli. Az Írásbeli dolgozattól az irodalmi szinvonal és érték feltétlenül megkövetelendő. A szóbeli vizsga arra irányuljon, hogy a jelölt általános theol. tudományossága, de különösen a választott csoportból való szakképzettsége kitűnjék. Öt szakcsoportot kellene felvenni, u. m. bibliai, történeti, hit-erkölcstani, bölcsészet-paedagogiai és gyakorlati csoportot, s ezek mindenikében kijelölni a fő- és mellék tárgyakat. A részletek felsorolása nem tartozik ide. Némi nehézséggel látszik birni a vizsgáló bizottság szervezése, de azt hiszem, a nehézség könnyen elhárítható. Két mód akármelyike célravezető volna. Vagy mindenik kerületben ugyanazon bizottság illetőleg akadémiai testület (tanárok és tanács) kezébe adni a theol. tanárok képesítését, a melyik a lelkészképesitést eszközli; vagy pedig az öt akadémia tanári karából esetről-esetre szervezni egy vizsgáló bizottságot, mely a konvent egyházi elnökének vezetése és a többi püspökök részvétele mellett mindig a konventi ülések idejében működnék. Az első mód egyszerüebb, könnyebb és a jelöltre nézve olcsóbb is volna; a második nehézkesebb, de tekintélyesebb s így nyomósabb, A képesített tanár jogot nyerne arra, hogy szakcsoportja tudományaiból bármely hazai akadémián előadásokat tarthasson (licentiatus, docentura) és hogy a ^theologiai tanár* címet használja. Viszont az egyházi főhatóság rendszabályilag kötelezné az akadémiák fenntartó testületeit, hogy ez intézmény életbelépte után a kiváló irodalmi érdemszerzés eseteit kivéve, csak okleveles tanárokat alkalmazzanak az egyes tanszékekre.