Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-06-20 / 25. szám

801. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 802 tan vallotta pedig az evangyéliomot oly időben, mikor a bibliaolvasás még gályarabság büntetése alatt tilos volt. Nem érte be önnön és családja részére az evan­gyéliom bírásával, hanem mindvégig érezte szükségét az evangyéliom terjesztésének, az evangelizátiónak is. Bib­liákkal megrakott ládáknak saját házában adott helyet s ha Livorno vagy Flórencbe vagy máshova utazott, zsebeiben mindenkor vitt magával néhány bibliát, me­lyeket útközben elterjesztett. A nagyhercegi kormány akkoriban e miatt házmotozást rendelt el ellene, de a vá­rosi hatóságnak sikerült ezt e köztiszteletben álló férfiutói elfordítani. Chiesi valódi bibliakedvelő volt. Nagy költséggel rendezett egy 2000 kiadást képviselő, minden nyelvű biblia gyűjteményt, melyet néhány évvel ezelőtt a val­densziak flórenci theologiai intézetének adott ajándékba. De alig vált meg e gyűjteménytől, ujat alapított s te­metése napján még egy zulu-nyelvű biblia érkezett hozzá. Fáradhatlan tevékenységű férfiú volt. Télen-nyáron korán kelt, soha bort nem ivott s mértékletesen élt. Halála előtt Chiesi betegsége miatt Pisában, csupán az ő kedveért tartotta meg az evangelizáló bizottság a maga gyűlését. — Irodalmilag is munkás volt s még halála előtt bizta meg egyik barátját, hogy: »Ki hamisította meg a bibliát ?« című könyvecskéjének harmadik kiadá­sát készítse el. O ismertette meg az olaszokat a pápa országában annyira gyalázott Luther, Cálvin, Zwingli és Diodati reformátorok életével. — Még sokan emlékeznek arra, hogy mihelyt (1848-ban) lehetséges lett az evan­gyéliom hirdetése Toskánában, miként sietett, hogy a valdenszi völgyekből oda képzett evangyelistákat vigyen. A valdenszit tekintette valódi olasz ker. egyháznak és szolgálta is azt becses adományaival hűségesen. A valdenszi és a szabad egyház egyesítése. Hugae lel­kész Uruguayban. Az olaszországi protestáns denomina­tiók egységének hiánya szemben az egységet hangsúlyozó római egyházzal, érlelte az egyesítés gondolatát, legkö­zelebb a szabad egyházzal. Emelkedik azonban oly hang is, mely ezt mellőzendőnek tartja. Igy pl. Worsfold, a valdensziak londoni bizottságának titkáráé, mely igy hangzik : Bármi jót eszközölt légyen is a szabad egyház Olaszországban, mégsem ért el teljes sikert. Ha ezt eléri, nem kivánja az egyesülést. Most azért kivánja, mivelhogy jelenben a valdenszi egyház bizonyodik Olasz­ország evangelizátiója leghatalmasabb eszközének. A m. évi szeptember 7—12-ig Latourban tartott zsinat be­hatóan foglalkozott e kérdéssel és az egyes egyházakhoz szállította le e tárgyat véleményadás végett, hogy a fe­lett az 1886 ki zsinat végezhessen. Van a valdensziaknak Uruguay dél amerikai köz­társaságában egy gyarmata, mely Hugoe lelkészt elküldte Olaszországba, a mult évi zsinatra. E lelkész jelenti, hogy ott a valdenszi egyház testületi jogokat nem nyert, sőt hogy két valdenszi tanitó kormányiskolák elöljáróivá neveztettek ki. Hugoe most óhajtana egy felsőbb, vagy theologiai iskola alapítását kieszközölni s jelenti, hogy 11 —17 fiatal ember jelentkezett theologusnak. De sem az uruguayi, sem az olasz szegény valdensziak nem képesek e célra költekezni, de remélik, hogy Isten utat és módot fog ta'álni ezen ügy kivitelére. Olaszországból hazatértében Hugoe az »Abissinia« hajón Marokko part­ján hajótörést szenvedett s neki és 1200 más utasnak ama puszta vidéken soká kellett más hajókra várnia, míg tovább utazhattak. A podgyász nagyobbrészt, de ember­élet nem veszett el. Az Uruguaynak szánt 12 biblia is veszendőbe ment, de a genfi ev. társaság ezeket helyre­pótolta. Weitzecker hittérítő. E régi valdenszi lelkész, most valdenszi misszioná­rius a dél-afrikai basszuto nemzetségnél. Neje mult évi október 9-ről irja: Most itt mindenki a mezőn dolgozik. Itt nem vetnek gabonát, majdnem csupa kukoricát. A bosszútok ültetnek még ugorkát, burgonyát és kis, fekete babot. Más zöldséget nem ismernek, de a hagy­mát nagyon szeretik. Nemsokára alapitok egy vasár­napi iskolát a kis jó indulatu gyermekek számára. Az utóbbi két vasárnapon énekeltem öreg nőkkel és ser­dült s kisebb gyermekeikkel. Ének után mutatom a gyer­mekeknek azon bibliatörténeti képeket, melyeket hazulról kaptam, s a kicsinyek találgatják, hogy ez Kain és Ábel, ez Ábrahám stb. Weitzecker ur egészsége még nem állt helyre egészen. A »Joel« törzs körében, mely még egé­szen pogány, a főnökkel egyetértve iskola fog megnyit­tatni, s a törzs maga ad iskolatelket és épitési anyago­kat. Csak a tanitói fizetésre nincsen alap, csupán a folyó iskolai évre. Weitzecker egy közel 40,000 lelket számláló népnek hirdeti az evangyéliomot. Biasca. Tessin kantonban fekszik e hely, hol Paolo Calvino (ki a Gusztáv-Adolf-egyleti gyűléseken is szokott föllépni) működik. Ott imaházat, iskolát és paplakot egy tető alatt akarnak építeni s Calvino e végből Gentbe ment, adomá­nyokat gyűjteni. Szicília, Trabia. Trapani ur írja Trabiából : Alig ment híre, hogy a cholera Palermóban kiütött, mikor a lakosság falura költözött s csak egy ötödrész hon maradt. A városi ta­nácsot két irnok képviseli. Az egyetlen orvos hol lát­ható, hol nem. Az élelmi szerek három s ötször oly drá­gák s alig kaphatók. Némely üzér megszedi magát e zavarban Fertőtlenitési szereim, melyeket drága pénzen vásároltam, elfogytak, anélkül, hogy a cholera Trabiába jött volna. Mi lenne, ha a kór betörne ?! Hívtak engem falura, de kötelességemnek tartottam, hogy helyben ma­radjak. Prochet következő missziói átnézetet nyújt a val­denszi misszióról: Jelenleg 123 férfi és nő képezi ezen misszió kis hadseregét, mely a vakbuzgóság, hitetlenség és a sokféle bűn ellen küzd és folytonos előhaladást tesz az ellenség erőditvényei ellen. Az olasz evangelizátió legjobb bizonyítványa az, melyet az ellenség maga állít ki számára. Ázon vészkiáltások, melyeket itt-ott a pápa és követői az evangélikusok ellen hangoztatnak, ama növekedő tevékenység, melyet e miatt kifejtenek, azt bizonyítják, hogy azon kevés ezer egyén, kik Bábelből kiléptek, kovászként kezdenek a tömegre hatni és a fe­kete sereget rémületbe hozni. A fővárosi lapok egyiké­ben a következő hirdetés volt olvasható : Az anyaszent­egyház egyik theologusa felhívja mindazokat, kik sze­rencsétlenségökre ev. könyvekkel birnak, hogy azokat vigyék el hozzá, hogy nekik ezek helyett jó könyveket adjon. Az én fiam — írja Prochet — ki orvosnöven­dék, egyik barátjával a kitűzött órában elment a kijelölt helyre. A kanonok illedelmesen fogadta őket és épen­séggel neki lelkesedett, mikor a neki hozott könyveket látta. De csakhamar lehűlt e lelkesedése, mikor a fiatal emberek kijelenték: Mielőtt e könyvektől megválnánk, önnek szájából akarjuk hallani annak bizonyítását, hogy ezek rosz könyvek, hogy jövőben hasonló könyvektől óvakodhassunk. Az egész beszélgetésnek azonban az lett az eredménye, hogy a theologus nem birta a könyvek

Next

/
Oldalképek
Tartalom