Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-06-20 / 25. szám

775 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 776 és személyünkhöz kötött igények folyton növekednek s nekünk nem szabad a jogos követelmények elől elzárkóznunk. Emelni (hogy ugy mondjam) interconfessionalis szempontból is, mert egyházunknak mind culturalis hivatása, mind számbeli ereje sürgetőleg követelik, hogy papságunk a többi felekezetek papjai között ne csak megálljon, hanem első helyet foglaljon el, mind tudományos képzettségben, mind társadalmi műveltségben. A papság tudományos és valláserkölcsi szellemén fordul az egyházi élet. A tudás adja kezünkbe a fegyvert, a valláserkölcsi szellem vagy a hit szüli az erőt. A keresztyénséget a lelkes Pál-féle apostolok terjesztik és az Augustinus-féle atyák gyökereztetik meg a pogány világban. A reformatiót a Luther-féle hit szüli és a Kalvin-Melanchton tudása szilárdítja meg. A magyar protest. egyházat hitbuzgó és tudós papjai emelték a hazai kath. egyház fölé a 16 ik században, s a hitben, tudásban és bölcseségben még erősebb Pázmánok szorították le a i 7-ik században. Az ellenreformatiót a fanatismusig hivő s a tudás és eszély minden fegyverét forgatni tudó jezsuiták indították meg s vitték győzelemre sok helyen, legtöbbször az állami hatalom kényszer-eszközeivel is szövetkezve. Azért hát csak emelni a papság szellemerkölcsi niveauját, ha győzni akarunk a 19-ik század nagy versenyében. A reform másik elvéül az egyöntetűséget jelölöm ki. Véget kell vetni e téren is az egyházkerületek között fennálló különbségeknek, ki kell itt is fejeznünk, hogy egy egyház vagyunk és egy törvény alatt állunk. Az egység és egyöntetűség e morális mozzanatain kivül ne felejtkezzünk el a dolog logikai és opportunitási oldalairól se. Ha egy törvény alatt élő egységes egyház vagyunk, melyben papjaink egyazon módon választatnak, s az uj konventi rendszabály alapján egyazon rendszer szerint képeztetnek, a dolog logikája is megkívánja, hogy egyazon vizsgarendszer szerint nyerjék képesítő okleveleiket is. Ha egységes egyház lettünk szervezetben és törvényekben, bizony a célszerűségi tekintet is megköveteli, hogy legfontosabb hivatalaink leendő birtokosai az ismereteknek és szellemi-erkölcsi kellékeknek egyenlő mértékei szerint méressenek meg és képesíthessenek. Ez elvek szerint rendszabályba kimondatni kívánom: 1. Minden egyházkerületben egy állandó lelkészvizsgáló bizottság szerveztessék, a püspök elnöklete alatt, a theol. tanárok részvételével. 2. A vizsgái tárgyak helyesebb beosztással, kevesebb csoportba tagolva, az ismeretek minimalis mértékének szoros kijelölésével minden egyházkerületre nézve egyformán és kötelezőleg állapíttassanak meg. 3. Vizsgálati időül az első vizsgára nézve a tanfolyam bevégzése után következő ősz, a másodikra nézve az azt követő ősz tűzessék ki. 4. A vizsgálat kollokváló modorban, tárgyanként meghatározott időig tartassék. 5. A vizsgákon Írásbeli dolgozatul bemutatandók mindazon theologiai és papi dolgozatok, melyeket a vizsgázó az akadémiai tanfolyam alatt készített, valamint a jó előre föladott kérdésekről otthon irt theologiai és liturgialis munkák. Ez irányelvek szerint óhajtanám a papi vizsgákat reformálni. A theol. tanárok értekezletére kitűzött többi tárgyakról a jövő számban. Szöts Farkas. Végszó a nem illetékes esketések anyakönyvezéséhez. E tárgyról irott észrevételeim végsoraiban Thuri Etele ur azon állítása ellenében fejeztem ki kételkedésemet, >hogy ha az illető róm. kath. plébánus kérte volna az anyakönyvi kivonatot, beanyakönyvezés végett, a protestáns lelkészi hivataltól, megküldötték volna* ; kételkedem azért, mert nem hittem, hogy akad prot. lelkész, a ki annyira skrupulozus legyen, és a róm. kath. plébánus ezen kívánságának, melynek semmi jogos alapja nincs — eleget tegyen. Miután most tényeket hoz fel, nincs jogom azok igazságában kételkedni, nem is kételkedem, nem kételkedtem volna előbb sem, ha ezt mint tényt hozta volna fel, hanem azt mondtam volna: nem tartom helyesnek az eljárást, s mondom most is. Ezen állításomat s múltkori észrevételeim helyességét Th. E. urnák e lapok 2 2 -ik számában megjelent sorai csak megerősítik. Lássuk előbb az anyakönyvezést, és pedig a felhozott zánkai példában. A vőlegény Arácson lakik s az arácsi ref. egyház tagja, esketés tekintetében tehát az arácsi ref. lelkész az illetékes; a menyasszony Zánkán lakik, s a csicsói róm. kath. egyház híve, esketés tekintetében illetékes a csicsói róm. kath. plébánus ; az esketés tehát csak az arácsi reform, egyházban vagy a csicsói róm. kathol. egyházban történhetik, akár magok az illetékes lelkészek, akár meghatalmazottjaik végzik az esketést és pedig még akkor is, ha nem az egyháznak fizikai területén megy végbe az aktus. Világosság kedvéért lássunk egy más példát, mely velem történt: egy ide való hivem házasságra lépett B-on lakó róm. kath. nővel, B. már a h-i ev. egyházhoz tartozik, mert ág. ev. lelkész ott sincs; az kívántatott, hogy én a vőlegény lelkésze eskessem meg, ott B-on a ref. templomban, mely célra, a ref. kollega ur, a templomot átadni 49*