Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1886-06-13 / 24. szám
749 Epen azért hangsúlyozzuk az új prot. scholastika ellenében, hogy theol. symbolumnak nincsen történelmi joga az egyházban, mert ez világos bizonysága a történetnek, s ha a reformátió korában ismerték volna az őskori egyház történetét, akkor a mi reformátoraink még nyíltabban sorozták volna az őskori egyház theol. hitvallásait az »emberi hagyományok«-hoz, a mint az tényleg történt. De ha egy theol. symbolumnak nincs joga az egyházban, váljon mit kell tartanunk a nem theol. hitvallásokra1 , p. o. a mi kis káténknak apostoli hitvallásáról ? Ha theol. hittanok, szorosabb értelemben vett dogmák nem tekinthetők hitszabályoknak, mit tartsunk azon dogmákról, a melyek csakis a történelmi tények elismerését követelik? Ezen kérdésre is felel az őskori egyház dogmatörténete, ha t. i. azon feltételeket veszszük figyelembe, a melyek alatt a keresztelési symbolum hitszabálylyá alakíttatott át, s Harnack műve itt is tanulságos útbaigazításokkal szolgál. Hogy a történet dogmatikai formulák által meg nem köthető, és szigorú logikai vizsgálódásai meg nem akadályozhatok, jogosan emeli ki Harnack e művében. Csakhogy Harnack a dogmákat túlnyomólag az apologétikai és theologiai működés eredményeként tekinti. »A dogmák — mondja a 9-ik 1. — a theologia munkálatai s nem megfordítva, mert ezt tanítja a bírálati történelmi vizsgálódás: előbb az apologéták és Origenes, s csak azután a niceai és chalcedoni hitvallás, előbb a scholastika s csak azután a tridentinum.« Hogy ezen tétel csak félig helyes, meggyőzően mutatja ki Lovfs, a mennyiben ugyanazon joggal annak el'entéte is állitható ; egy niceai theologiáról csak 325 után szólhatunk, egy chalcedoni orthodoxia csak egy századdal a chalcedoni zsinat után keletkezett, s épugy egy tridenti theologia sem létezett a tridentinum előtt. A dogma tehát csak félig a megelőző theol. munkálko dás eredménye. Arius nélkül nincs nicenum, Nestorius és Eutiches nélkül nincs chalcedoni hitvallás s Luther nélkül nincs tridentinum. Különben a dogmának ezen ellentétes sajátsága Harnack figyelmét sem kerülte ki, mert ő maga is szól a dogma és a theologia közötti kölcsönös viszonyról, anélkül azonban, hogy ezt kellőleg méltányolta volna. Ez alapon még oly hitvallás, mint az ágostai, sem azonosítható és összetéveszthető a hittel, mert az üdvlritnek bármely formulázása idői és egyéni korlátoknak van alávetve. »Hitnorma* egyedül maga az evangyéliom lehet s csakis az lehet az őskeresztyénség megítélésének mértéke. Nekünk protestánsoknak legalább kötelességünk, ha komolyan veszszük a reformátió fogalmát s ha valóban az eredeti viszonyokat megbízhatóbbaknak tartjuk a későbbieknél, az őskeresztyén állapotoknak megfelelőleg mindenkit keresztyén testvérnek tartani, ki a keresztyén üdvhitet bírja s életét aszerint rendezte be 1 Harnack művének 2-ik befejező kötete 2 év múlva hagyta el a sajtót, s akkor ezen uj prot. theol. tudomány irodalma egy »elsőrangú« theol. munkával szaporodott. Dr. Szlávik Mátyás. BELFÖLD. Újvidéki ev. templomavatás. Mint a vándor, ki küzdve az út fáradalmaival és nehézségeivel a kitűzött cél felé siet, ugy az újvidéki ág. h. evang.. egyház is vándorutat tett, törekedett egy szent hely után, hol a földi élet küzdelmei és viszontagságai közepette feltalálja azt, a mi boldogít a jelenben, üdvözít a jövőben. Tíz éve már, hogy az egyház e vándor-útra lépett, tiz éve, hogy az újvidéki evangélikusok szivében gyökeret vert e nemes szándék: építsünk templomot. Nem egyszer éreztük, hogy bizony göröngyös egy út, nem egy akadálylyal kellé küzdenünk, Isten hű keze vezetett minket. Az egyháztagok meg nem szűnő áldozatkészségét, a jóltevők szeretet-adományait koronázta meg május 30-ika. Isten után első és kizárólagos érdem Belohorszky Gábor főesperes lelkészé. Önfeláldozással határos munkásságának, lankadatlan buzgalmának köszönhető egyedül, hogy Újvidéken ev. templom épült. O volt minden mindenben, nélküle egy évszázad után is csak ott volna az egyház, hol húsz év előtt volt. Valóban, ha valahol, ugy itt tűnt ki az önzetlenség, a tisztakezűség a maga teljes alakjában, ha valaki fáradozott egyháza s reábízott nyája jólétének és boldogságának előmozdításában, ugy az újvidéki ev. egyház lelkésze az; ha valakinek ugy az ő neve áldott lesz egyházunk történetében. Május 30-ika az újvidéki ev. egyház legboldogabb napja. Evek óta vártuk ezt a napot. Dicső egy nap templomunk felszenteltetésének napja, örömteljesebb lett nékünk még azért, mert köztünk volt szeretett főpásztorunk főtisztelendő dr. Szeberényi Gusztáv püspök ur. Eljött, hogy lássa és tetézze örömünket, eljött, hogy fölszentelje templomunkat, Isten kedves hajlékát. Egyházunk ünnepe már azon napon kezdődött, melyen a magas vendég közöttünk megjelent. Május hó 28-án d. e. vonattal érkezett meg főtisztelendő püspök ur városunkba, Szeberényi Andor nagylaki lelkész és országgyűlési képviselő kíséretében. Fogadtatására az indóháznál nagyszámú közönség jelent meg. Köztük a városi tanács s az ág. ev. egyház presbyteriuma, s bevonulása a szerb patriarcha négyes díszfogatán ünnepélyes volt, harangok zúgása között és hosszú kocsisortól kisérve történt. Déli 1/21 0 órakor az ev. paplaknál megszállott püspök ur a tisztelgőket fogadta, kik között ott volt : a városi törvényhatóság, a szerb egyház küldöttsége, a patriarcha nevében Brankovics archimandrita és Lemaics protosincell, a kath. papság élén Bende Imre, az ág. ev. presbyterium, a ref. presbyterium küldöttsége, továbbá a magy. kir. és a szerb főgymnasiumok, az áll. ipar- és ker. iskola, az áll. polg. leányiskola tanárkarai, a közös hadsereg és a kir. honvédség tiszti kara, kiknek szives figyelmét és tisztelgését főtisztelendősége szívélyes szavakban köszönte meg. Május 29-én püspök ur átrándult Karlócára a patriarchánál tisztelegvén, hol tiszteletére ebéd volt és a nap java részét ott is töltötte. Május 30-ikával felvirradott a várva várt nap. Az uj templom előtti térséget már korán reggel nagy tömeg lepte el. A város előkelőségei, az ev. presbyterium és esper. lelkészi kar s világi tisztviselőinek legnagyobb része a paplakon gyűlt össze. Pontban fél tiz órakor megkondultak a harangok, és a menet, élén a püspök úrral, az iskolás gyermekek és a sorfal között az uj templom elé vonult, hol ezrekre menő tömeg várakozott már. Templom elé érve, püspök ur antiphonát mondott magyar nyelven, majd átvéve Rohonyi helyi ügyelőtől, a templom kulcsát, az ajtót néhány szó kíséretében felnyitotta. Néhány perc alatt zsúfolásig megtelt a templom, mely azonban az odagyültek egy negyedrészét sem volt képes befogadni. Az oltár körüli székeken jobb
