Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-06-13 / 24. szám

801. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 802 oldalt a papság foglalt helyet; baloldalon a magasabb rangú világi vendégek. Három lelkész oltár elé lépve, tót nyelven végzi a liturgiát, s német nyelven olvastattak a szent igék. Ezek után énekelt a városi dalárda. Majd püspök ur két lelkésztől kísérve, oltár elé lépett s tartá mélyen átérzett s a hívőket továbbá is buzdító és serkentő felszentelési beszédét és az imát magyar nyelven. Emelő volt, midőn vagy husz lelkész az oltár köré gyűlt s éneklék a »Confirma deus hoc opus«-t. Ezen actus után énekeltetett német nyelven »Ein feste Burg« első verse, miközben a helybeli lelkész s főesperes Belohorszky Gábor a szószékre lépett s német nyelven beszédet tartott. Az öröm sugárzott szeretett lelkipásztorunk arcáról, midőn a szószékre lépett. Boldognak láttuk végtére ott állhatni, hová annyi éveken át nemes szíve s vágya vonzotta; boldogok voltunk mi, midőn az első szó elszállt ajkáról s maradandó benyomást tett minden jelenlevőre az elismert szónoki tehetségével előadott ünnepi beszéd. Utána Mrva György, petrováci lelkész, tót nyelven tartott beszédet. Majd egy énekvers után Schneeberger János, ujverbászi lelkész úrvacsorai beszédet tartott német nyelven s a papságnak meg a presbyteriumnak, püspök úrral az élén, kiosztá az Ur szent vacsoráját. Ezután Abaffy, palánkai lelkész, egy tót házaspár aranylakodalmát áldá meg. Roth. ó-verbászi lelkész, német párt esketett s Bierbrunner G., ó-kéri lelkész, németül keresztelt. Mindezen fe'említett szónok tündökölt az előadásban, épített és hatott, és az ünnepély fényét hathatósan emelte. Ezek után püspök ur, két lelkésztől kisérve, oltár elé lépett és magyar nyelven antiphonát mondott s osztá az áldást. Végezetül a dalárda énekelte a: »Hymnust«. Déli i órára a püspök ur tiszteletére díszebéd volt, a melynél számra 103-an vettek részt. Főtisztelendő püspök ur első sorban a legelső magyar embert, a királyt éltette. Éltetve lett főtisztelendő püspök ur, nagyméltóságú Fabinyi Theofil igazságügyminiszter, s kerületi felügyelő, Bende kanonok, főesperes, főispán, polgármester stb. Igy mult el a ma nagy nap, melyhez hozzáfoghatót egyházunk még nem ünnepelt. Egyházunk újjászületésének, minden evangélikusra nézve az öröm és lelkesültség-, buzgó, fáradhatatlan lelkészünknek pedig diadalnapja volt. Elismerés s őszinte köszönet legyen mondva az egész egyház nevében szeretett lelkipásztorunknak, ki serkentett minket s fáradott érettünk. Köszönet főtisztelendő püspök urnák, ki eljött örülni az örülőkkel, áldani övéit, kik főpásztori gondjaira bízva vagyunk. Köszönet mindazoknak, kik e nagy mű létesítésében fáradoztak, minket jó szívvel segítettek s ünnepélyünkön részt vettek 1 Mindenekfelett pedig hála és dicsőség az Istennek, kinek kegyelme eszközölte mindezeket mibennünk 11 Az újvidéki ág. h. ev. egyház nevében : Egy egyháztag. Templom felavatás. A békés-sámsoni ref. egyház életében feledhetetlen lesz a m. hó 23-ka, mely napon rég táplált óhaja megvalósult, elérvén temploma ünnepélyes felavattatását. Több éveknek kelle lefolyni míg e naphoz jutott egyházunk, többször volt oly hitben, hogy nem birja elkészíteni, felszerelni a tetőzet alá vett hajlékot, s szinte bánta, hogy belefogott, mert semmi tőkével nem rendelkezvén, az egyház tagjai is szegények lévén, lehetetlennek tartotta a kellő költség előállítását, beszerzését. Azonban itt is beteljesült az: hol a szükség legnagyobb, ott van jelen az isteni segedelem, s megdicsőíti magát annak ereje az erőtlenekben. Ide jövetelemkor 1876-ban a tető alá vett puszta falakat találtam, a használatban lévő imaház szűk s rozzant állapotban volt. Láttam, hogy egy nagyobb, díszesebb istenházára égető szükség van. Felhívtam, buzdítottam az egyházat az építés tovább folytatására. Belátták, hogy tenni kell valamit, de mivel ? ezt volt a nagy kérdés? Önerejök elégtelen a kivitelre, de mégis megkisérlettük. A legelső adományt jószívű királyunk adta 100 frtot. Volt az egyháznak egy száraz malma, mely az előtt jövedelem forrása volt, de már kiapadni kezdett. Ezt eladtuk s néhány 100 frtot nyertünk, az egyháztagokra rendkivülí adót róttunk ki, melyet 2 év alatt kellett befizetni. Az egyházmegye területén segélygyüjtési engedélyt nyertünk, ebből is folyt be néhány 100 frt. Mindezekhez 2 év alatt jutottunk, s igy templomi munkánk lassan haladhatott, de végre mégis eljutottunk oda, hogy néhány székkel felszerelve, kivül-belül kitatarozva, az első istenitiszteletet 1879-ik évi november 23-án benne megtarthattuk. Ez időtől fogva a még fenntmaradt hiányokat kellett pótolgatnunk, főkép a székekkeli teljes felszerelés lett főgondja egyházunknak. A legutolsó székcsoportot szeptember — október hónapokban készíttethettük el, s azt behelyezve gondolhattunk a felavatásra. De végre ezt is elértük m. hó 23-án. Mintha az égiek megjutalmazni akartak volna kitartásunkért, törekvésünkért, gyönyörű nap kedvezett az ünnepélynek. Már jóval a templomi harangozás előtt nagy tömeg nép várakozott helyből és vidékről az ajtók előtt a bemehetésre, s alig hogy megnyittattak, megtelt a 10 öl hosszú templom. Az utolsó harangozás után 9 órakor vonult be a 9 tagból álló lelkészi kar nt. Szabó János esperes ur vezetése alatt a zsúfolásig megtelt s virágkoszorúkkal feldíszített templomba. Az éneklést Tóth Sándor h.m.-vásárhelyi, és Kovács István makói kántor urak vezették szépen és ünnepélyesen. A 2-dik ének elhangzása után esperes ur kenetteljes felavató imájával nyitotta meg a sz. cselekményeket. Utánna nt. Miklovitz Bálint h.-m.-vásárhelyi lelkész tartott I. Móz. XXVIII. 16. 17. felett épületes alkalmi beszédet. A keresztelést t. Kodi Márton orosházai lelkész végezte. Az Urasztalánál nt. Szőllősi Antal makói lelkész ur ténykedett, s beszédében felemlítette az egyház 27 év előtti állapotát, a különbséget, az örömteljes változást az akkor és most között. A megjelent jegyespár összeadását t. Huszty Mihály reform, kovácsházai lelkész teljesítette. Végre az ünnepélyt bezáró imát alólirtt helybeli lelkész tartotta. Az emiitetteken kivül jelen voltak még nt. Papp Imre, Karantsi Dániel h.-m.-vásárhelyi, s Tóth Sámuel n.-majláti lelkészek. Az ünnepélyt a lelkészlak udvarán emelt sátorban rendezett rövid, de barátságos ebéd követte, melynek tartama alatt egymást érték a szebbnél-szebb pohárköszöntések, melyeknek csak a késő délután vetett véget. Többen kedves vendégeink közül még estve előtt eltávoztak, mások azonban vendégszerető jegyzőnk asztalától az éjjel csendes óráiban vettek tőlünk búcsút. Csupán esperes ur és Miklovitz Bálint maradtak más napra, a a kánonszerű látogatás teljesítése végett, mely után ők is eltávoztak, de itt hagyták mindnyájan jó emlékeiket, itt a köszönetet, melyet érezünk szives közreműködésükért, megjelenésökért, mert csak igy lehetett oly lélekemelővé e mi egyszerű ünnepélyünk, igy lehetett ránk nézve feledhetetlenné a május 23-ika.