Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1886-06-13 / 24. szám
801. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 802 TÁRCA. Harnack dogmatörténete. (Folytatás és vége). A közös hit s a legtevékenyebb testvérszeretet képezte a keresztyénség láthatatlan egységi kötelékét Az egyes keresztyén a hitről szóló nézeteiben még nem volt valami norma által megkötve. Az ó-szöve'ség kijelentési könyvnek tartatott ugyan, azonban az allegorikus Írásmagyarázat illusoriussá tette e normát; olvasták ugyan az apostoli iratokat, azonban az ó-szövetség kánonikus tekintélyéhez hasonló méltósággal még nem ruházták föl, mivel bizonyosak voltak arról, hogy még az apostoli szellem birtokában vannak. Az apostoli korszak utáni idő ezen »enthusiastikus» keresztyénségének tárgyalása Harnack dogmatörténetének legszebb fejezeteihez tartozik (97—157. 1.). A Krisztus személyéről szóló felfogást is helyesen s a valóságnak megfelelően tárgyalja. Hogy Krisztusról, mint »az elevenek és holtak birájáról ugy kell gondolkozni, mint Istenről*9 ), általánosan elfogadott, de sokféleképen magyarázott nézete volt az egyháznak, de már a történeti Krisztusnak felfogásában az u. n. »pneumatikus« és ?>adoptianus<t. christológiával találkozunk e korszakban. Ezen állapotok képezik a dogmatörténet kiindulási pontját. Hellenistikus elemet kezdetben csakis az ethikában, az istenfogalomnak felfogásában s az allegorikus Írásmagyarázatban találunk. A teljes hellenismust későbben, s részben már a szóban forgó korszakon belül a gnosztikusok terjesztették ki a keresztyénségre, s Harnack azokat Overbeck kutatásai nyomán a legelső theologusoknak tartja, azaz olyanoknak, kik a hellén és keresztyén elemnek összeköttetéséből legelőször állítanak fel oly világnézetet, mely a hittant a speculátióra állapítja.1 0 ) A gyülekezetek ezen gnosztikus törekvéseket visszautasították, de épugy Marcion 1 ') kísérletét is, mely szerint a keresztyénségnek ó-szövetségi alapját mellőzve, az egyházat a dualistikus módon magyarázott pálí evangyéliom alapján akarta reformálni. S most annál szorosabban egyesültek a gnosztikusokkal szemben a biztos traditión alapuló gyülekezetek, s az ^apostoli* hitszabálynak deklarált keresztelési symbolumban, továbbá a »kánon *-ban, mint az »apostoli* iratok normatív gyűjteményében, s végül az apostolinak mondott püspöki szervezetben bírta »az egységes katholikus és apostoli egyház* a maga hármas egységi kötelékét. De már a gnoszticismus előtt kezdetét vette a lassú hellenizálás folyamata az u. n. apologétáknál, a mit Harnack szintén élesen megvilágít a maga művében (256—317. k). Ezek, mint pogányok bölcsészek voltak, s mint keresztyének is azok maradtak, a mennyiben a keresztyénségben monotheístikus moralismusuknak megerősítését látják. A mit Krisztus tanitott, nem uj előttök ; a pneumatikus christologiát egy időszerű philosophémával összefüggésbe hozván, Krisztusban a testté lett isteni Jogost, a világot átható isteni értelmet látják, s ezen bölcsészet-theologiai nézet szerintök legvilágosabb bizonyítéka a keresztyén >tan* értelemszerűségének. S a 9) V. ö. Plinius helytartó tudósítását Trajánhoz, melyszerint a keresztyének »Christo quasi deo« hymnusokat zengedeznek. 10 ) V. ö. Lipsius és Jakobi tanárok fejtegetéseit a gnoszticismusról az >Ersch — Gruber*-féle lexikonban s Herzog reálencyclopádiájában. ") Marcion rendszerét mesterileg tárgyalja Harnack művének 197—214. lapjain. nélkül, hogy a bölcsészet s a keresztyénség közötti különbséget érintették, vagy bölcsészeti nézeteiket a gyülekezetekre oktroyálták volna, az apologéták a hellén bölcsészetnek tág tért nyitottak az egyházban azáltal, hogy a práexistens Krisztust a korszerű philosophia logosával azonosították. Mert a christológia fejlődése az apologéták logoschristologiájához csatlakozott, már pedig »a logos tana a hellén bölcsészet in nuce.« Részben az apologéták s részben az ellenséges gnosztikusok által befolyásolva, spekulatív módon fejtették ki a hitszabályt az antignosztikus theologusok 180—230 között, kik naiv módon magyarázatukat, az általuk felállított »tant* csakis a gyülekezetek közös hitének kifejtéseként tekintették, '•) ugy, hogy alexandriai Kelemennek (f 216 előtt) s tanítványa Origenesnek (f 254) működése folytán tényleg a hittan lépett a keresztelési symbolum egyszerű hite helyére. Utóbbi a keresztyénség viszonyát a bölcsészethez — mely az űj-szövetség kanonizálása s a keresztelési symbolumnak hitszabálylyá való fejlődése után sokkal nehezebbé vált, mint az apologétáknál — tudatosan ügy fogta fel, hogy tényleg a tudományosan gondolkodó férfiúnak teljes keresztyénségét, az u. n. keresztyén gnosist a hellén bölcsészettel azonosította, a mellett azonban az. egyszerű hivők keresztyénségét is elismerte, mely az egyszerű hitszabály hitében s az annak megfelelő életben nyilvánul. S egyidejűleg a régi adoptiánus christologia követőivel való 'küzdelemben győzött a logoschristologia s vele a logostan, a mivel egy bölcsészeti tétel csatoltatott a hitszabályhoz, s az egyszerű hit mindinkább közeledett azon teljes keresztyénséghez, melyet Origenes állított fel De most annál kevésbbé volt keresztülvihető az Origenes-féle megkülönböztetés az egyszerű s gondolkodó keresztyének között. S amint Origenes tanítványai a gnosistól eltérve, a megkülönböztetést feladták, keletkezett a hittan, s az egyszerű hit a theologiával azonosittatott. Ebben áll a 3-ik század végének rövid jellemzése: a keresztyénség theol. rendszerré fejlődött, az egyház theológiai-bölcsészeti iskolává s a hit hittanná lön, s ezen hittan további kifejtése képezi a következő századok dogmatörténeti fejlődésének tárgyát. Ezek Harnack dogmatörténetének alapgondolatai, melyek kétségtelenül feltüntetik, hogy csakis a hellenismus befolyása alatt lett a keresztyén hitből theol. hittan s hogy a hellenismus tartalmilag véve ís ép oly erősen határozta meg a keresztyén hit jellegét, mint a keresztyén hagyomány. Igaza van Döllingernek, hogy a ker. hitnek megujulása, elevenebbé tétele nemcsak az »egyháziak « köreiben, hanem a nép, sőt a műveltek rétegeiben sem lehetséges »a régi zsinatok alapján.* Mert a zsinati határozatok keletkezési idejökből folyólag, tehát történetileg magyarázandók, a mint azt már Semler, a dogmatörténet atyja is kimutatta.1 3 ) Azonban még sem esetleges az, hogy az ó-katholikus egyház theologiája a hellenismustól jött függésbe, mert minden időnek theologiája a bölcsészet befolyása alatt áll, s legalább is a gondolkodási alakok, a formai fogalomanyag mindenkor »a világ bölcsességéből* merittetnek. A miből következik, hogy minden theologia mint olyan csak »idői nagyság*, s egy theol. hittan soha sem tekinthető a keresztyénség hitszabályának, mint azt a kathol. egyház s az orthodoxia akarná. Több mint 2 századon keresztül nem létezett a keresztyénségben olyan theol. symbolum, s a mint az keletkezett, számtalan hitviszálynak forrása lett. ,2 ) Irenáus, Tertullian és Hyppolit gondolatai 422 — 500. lapon tárgyalta) nak. 13 ) Nem lehet tehát egyetemes ker. hitnorma az, a mi egy elmúlt culturával való összefüggésnél fogva idői nagyságnak bizonyult be.
