Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1886-06-13 / 24. szám
743 viselése szárnyainak árnyéka alá. Mert ilyenek hála Istennek mindig többen lesznek. A ki a mai beteg kor literén tartja kezét tapasztalhatja, hogy a lázbeteg, a félőrült, vagy — mint a zsoltáriró mondja, a bolond, a ki így szólott az ő szívében: nincs Isten! kezd javulni, állapota kezd normálissá válni s lázálmoktól gyötört agya és felizgatott szíve kész örömest megy, mint az epedő szarvas a szép hives folyó vizekre, a vallás kies mezőire, hogy ott leljen enyhületet. E látni kezdő vakokat, járni induló bénákat, hallani kezelő siketeket s halotti lepleiket letevő holtakat egy akarattal kell az egész egyháznak keblére fogadni. De ez még nem elég! Fel is kell keresni minden egyes alkalmat, a melynél csak közreműködhetünk a lábbadozó társadalom egészségének teljes helyreállítására. Nincsen az emberiségnek egyetlen olyan ideális törekvése, a mely nem építhetné Istenországát, ha e törekvés helyes irányban van vezetve. Társadalmunk törekvéseinek helyes irányát az az egyház van hivatva egy akarattal kijelelni, a mely súlyban, tekintélyben a közvélemény előtt az utóbbi évtizedben sokat emelkedett. De hogy e hivatását el is érhesse, tisztába kell jőnie azzal, hogy egy akarattal ne csak a kathedrát tartsa egyedüli működési körének és ható eszközének, hanem a papi gondozás minden módját és eszközét használja fel s ennek nálunk, hol legfőkép a személyhez s nem az álláshoz van kötve a tisztelet, sokszoros előnye leendne vallási életünkre s illetőleg az egyház csak így éri el feladatát. A , tényleges sikeres szolgálat€ ne a szerint Ítéltessék meg, hogy épített-e az illető tornyot, vagy takarékmagtárat stb. s ne a vagyonszerzés (értem az egyház részére) legyen a lelkész főtörekvése, mert hisz ezért nyer majd e világ szerint való elismerést — bár én is nem csekélylem ez érdemeket sem: hanem legyen főtörekvése a lelkeknek, szíveknek gazdagítása az Isten igéjének kincses házából, a melyből ót és újat a szerint hozzon elő, a mint arra híveinek épen szüksége van ; mert egy a hívek lelki szükségeitől távol álló, elvont elmélkedés csak kiáltó szó a pusztában. Az ellenség cselfogásainak s általában egész tacticájának ellesésével már nagyon sokszor győzött a másik fél. Vagyis más szóval nézzük csak meg, hogy mi mindent csinálnak katholikus atyánkfiai arra nézve, hogy azt a kis kedvező légáramot felhasználják saját vitorláik duzzasztására. Egyik főpásztori buzditó levél a másik után szólítja fel a papságot s közönséget az áhitatosságra. A Szent István-társulat óriási erőt fejt ki különösen népies és ifjúsági iratok terjesztésében. A pápa kibékül a jezsuitákkal, legnagyobb ellenségünkkel s az ő leghűbb támaszával. Miért ?! Mert belátja, hogy ezek épen azzal, hogy az ifjúság lelkét kezökben tartják s a családokba is beékelik magukat, rendkívül sokat tehetnek a katholicismus érdekében. Itt a fővárosban a művelt közönség előtt felolvasás tartatott, hogy a legújabb tudományos kérdések a vallás világánál mutattassanak be. Szóval mozog mindenképen. Egy akarattal kellene nekünk is szintén alapítanunk egy egyetemes könyvkiadó vállalatot, a mint ez már más által is mondatott. Azért ismétlem, nehogy hamar feledségbe menjen. A módozat persze nem ide tartozik most. Egy akarattal kell iskoláinkban az ifjúságot vallásossá nevelni, hogy legyenek e nagy áldozatokkal fenntartott iskolák csakugyan az egyház veteményes kertjei. A vallásos nevelést illetőleg bizony nagyon sok kívánni valót hagynak fel ezek. Egy akarattal kell hatnunk a templomon kivül is tanítással a műveltebb közönségre vallásos felolvasások tartása által. E felolvasásoknak tárgya a legkülönbözőbb lehetne, mert hisz a társadalmi-, tudományos- és családi élet minden mozzanata helyezhető vallásos szempont alá.*) Egy akarattal kell közreműködni a növendék papság szellemi kiképzésére. Ebben versenyezzenek nemesen egymással a theolog. akadémiák s a gyakorló lelkészek pedig folytassák az ifjaknak a gyakorlati életre való kiképzésében azt, mit az iskola elméletileg megkezdett. Mindezen és ehhez hasonló célok megvalósíthatásához egyesült erő kell s e célok körül egyesülve megleend az egy akarat, az unio. Unió! egyesülése e két testvéregyháznak ; az egy akarattal, a vállvetve való működés kedves gondolata felmerül lelkemben a Pünköst ünnepén. Hiú ábránd! legalább e pillanatban ; de én hiszem, hogy minden Pünköst közelebb visz bennünket azon valóban keresztyénies gondolat megvalósulásához. Különböző nyelveken kezdének szólani Urunk apostolai amaz első keresztyén Pünköst ünnepén : miért ne szólhatnának mai napság is különböző nyelveken az Úrnak valóban hivatott , szolgái ? s a különböző nyelveken való szólás mellett miért ne lelkesítené őket ugyanaz a tüzes nyelv, mely az első apostolokra szállott, s miért ne cselekednének egyező akarattal? Az Istennek lelke, mely csodálatos erejével ott lebeg most is a világ felett, mint egykor a chaos felett lebegett, a mely ront és épit, mely a szív mozdulásit ide s tova hajtja, mint a vizeknek folyásit: szálljon ma le reánk ; gyújtson világosságot, ihlesse meg ajkainkat és szíveinket, szentelje meg akaratunkat és segítsen többről*) Ezekről különben majd bővebben máskor.
