Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-30 / 22. szám

698 juttatott végzésével erre feljogosittatván, elhatározták, hogy az erdélyi ágost. hitv. evang. egyház kötelékéből kiválnak s önálló esperességgé alakulván, az ág. hitv. ev. magyar egyetemes egyház, illetőleg ennek tiszai kerületébe való fölvételt fogják kérelmezni. Midőn ezennel a kapcsot, mely bennünket évszázadok óta az erdélyi ág. hitv. evang. egyházhoz fűzött, véglegesen felbontjuk, nem akarjuk újból feleleveníteni a múltnak keserű emlékeit, kimerítő felsorolása által mindazon sérelmeknek, a melyek ezen egyházakat hosszas küzdelmeik után e lépésre kényszeritették: de egyet-mást azon okok közül, melyek a már 1844, 1847 és 1874-ben — eddigi egyházi főhatóságaink szerint jogtalanul, — felpanaszolt sérelmeinken kívül, még döntő befolyást gyakoroltak elhatározásunkra, mégis szükségesnek tartom felemlíteni. A 16-ik század reformátiója s különösen az augustana confessio egyik legfőbb elvének mi azt tartjuk, mely szerint megadta híveinek, ugy egyedenként mint egyházanként az individuális szabadságot. Ezen elvnek az evangélikus egyházban való megvalósulása okozta a protestáns egyházaknak s államoknak felvirágozását culturális, erkölcsi és anyagi tekintetben. A barcasági magyar evang. egyházak is külön individualitást képeznek ; avagy ta'án az erdélyi h. evang. egyház, mely épen nemzetiségi traditióira való tekintettel, oly túlzott féltékenységgel őrzi individualitását, hogy a magyar ev. egyháznak sem akar része lenni, talán ez egyház akarná tagadni, hogy a nyelv és nemzetiségre nézve környezetüktől különböző barcasági magyar egyházak ne bírnának a külön individualitás je'legével?! Nem a particularismusból származott a mi törekvésünk ; de midőn az. erdélyi evang. egyház tényleg particuláris állást foglal el az egyetemes evang. egyházzal szemben, legalább is méltányosnak tartottuk azon ismételten megujitott kérésünket, hogy egyházaink az erdélyi evang. egyházon belül egy külön esperességet, egy alkotmányos egységet képezzenek. Azonban az erdélyi ev. egyháznak 1877-iki gyűlése más véleményben volt >sa kellő nyugodtsággal vizsgálva az ügyet, ezen egyházaknak s az összes egyházaknak javát,« ezen egyházak kérését nem tartotta tekintetbe vehetőnek, ellenben — s ezért mély hálával tartozunk az egyházkerületnek, — kijelentette, hogy ezen egyházaknak más superintendentiába való belépése, s az erdélyi ev. egyház kötelékéből való kiválása elé akadályt nem gördit. Az indokok között, melyeket a magas egyházgyülés kérésünk visszautasításakor felhozott, hivatkozik ezen egyházaknak culturalis és anyagi elmaradottságára is, okul hozza fel azt, a mi okozatja annak, hogy az Augustana Confessio ellenére individuális fejlődésünket mindeddig akadalyozta, bennünket méltatlan kiskorúságra kárhoztatva. Hiszen épen ezen általunk beismert, s kérésünk támogatására felhozott bajokból akartunk ez uton szabadulni. S legyen szabad a barcasági magyar egyházak képviselő gyűlése határozatának indokolására még egyet felhoznunk. Mióta külön esperesség megalakítására vonatkozó első kérésünket 1844, illetőleg 1847-ben beterjesztettük, a történelem örök folyása a tényeken nagyot változtatott ; mi, kik akkor egy külön jogkörrel s alkotmánynyal felhozott fejedelemségnek voltunk tagjai, ma a kis befelé hatalmas magyar államnak vagyunk nemzeti létünkre, nemzeti önállóságunkra büszke polgárai. Ha valamely egyház hivatva van nemzeti egyházzá lenni, Ugy a protestáns egyház az, mely fejlődésének minden részében összeforrott a magyar nemzeti fejlődés tényeivel. Midőn az erdélyi ev. egyház az egyetemes magyar egyházon kivül maradva, partikuláris állást foglal el, ezzel tényleg megtagadja az államegység eszméjét, ha szóval vallja is. Igaz, hogy álláspontjának igazo lására hivatkozhatik, a minthogy hivatkozik is historikus fejlődésére, historikus jogaira, de a historikus jogoknak nem ugyan gyakorlati, de ethikai jogosultsága megszűnik, a midőn a történeti tények megmásithatlanul megváltoznak. A prot. egyháznak sajátságos jellege, hogy a hiladó kortól nem marad el, hogy ennek viszonyaihoz egyediségének feláldozása nélkül simulhat, de az erdélyi ev. egyház a ha^dó kor, a történelem maradandó alkotásaival szemben oppositióban áll. Mély köszönet1

el tartozunk neki azért, hogy megmutatti, s kitárta előttünk az utat, a melyen ezen elveinkkel ellenkező opposiióból kiléphetünk; hogy lehetővé tette, miszerint a magyar egyetemes ev. egyházba léphessünk, mely bennünket nem mostoha gyermekként fog kebelébe fogadni. Ennyit mellékelt határozatunk indokolására, s midőn ezen határozatunk átnyujtásával kérjük az erdélyi evang. egyházból való kilépésünket s egyúttal önálló esperességként a magyar egyetemes ev. egyházba, illetőleg annak tiszai kerületébe való felvételünket, (mely utóbbi egyidejűleg beterjesztett kérésünk teljesítését alapos okunk van feltételezni), tudomásul venni, nem tehetjük ezt a nélkül, hogy a jövőre nézve az erdélyi evang. egyháznak, melynek évszázadok óta legjobb tudomásunk szerint hű tagjai voltunk, melynek tagjaival az elmu't viszontagságos századokban jó s bal szerencsét megosztottunk, továbbra is, ha nem is anyai, de testvéri szeretetébe ajánljuk magunkat. Adja a mindenható Isten, ez legforróbb kívánságunk s egyházaink mel'ékelt határozatának nem utolsó indoka, hogy a béke, mely az anya s gyermekei között oly régi idők óta idegen volt, honoljon ezután közöttünk, m'dőn önakaratunkból nagykorúsítva magukat, testvérekként állunk egymás mellett. Hiszen egy egyháznak, egy nemzetnek vagyunk bár kü'önböző nyelven szólunk is, gyermekei, mindannyian magyarok és protestánsok vagyunk s azok is akarunk maradni, lakozzék is hát közöttünk a keresztyén, testvéri béke. Mi a magunk részéről ezen testvéri egyetértés megvalósítására minden tőlünk telhetőt el fogunk követni, s elfeledkezve a múltnak akár jogosult, akár jogosulatlan keserves emlékeiről, a hit és nemzetiség kapcsai által feloldozhatatlanul hozzánk fűzött tes'vérünknek fogjuk mindenkor egyházukat tekinteni, míg nem egy jobb kor, mely kétségtelenül jönni fog, össze nem fűz bennünket újra egy nemzeti ev. egyetemes egyház kötelékébe. Isten minket ugy segéljen, máskép nem tehettünk-Ámen. Kelt Brassóban, 1886. ápril 9-én. A brassói ág. hitv. ev. ideiglenes magyar egyházmegye tanácsának ü'éséből. Deák Sándor, Török József, jegyző. főesperes,