Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-30 / 22. szám

c 733 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 734 ujmindszent-bogárdi lelkésznek ioofrt, Gaál József garéi lelkésznek ioo frt, Máté Balázs kis-tótfalui lelkésznek IOO frt, Tömösközi Sándor ó-kécskei lelkésznek 200 írt, Varga László sz.-monostori lelkésznek 8o forint, Török Lajos szabadkai h lelkésznek 150 forint, Varga Sándor szondi h. lelkésznek 150 frt, Szentpéteri Pál solti tanitó káplánnak 50 frt, Szabó Lajos apostagi lelkésznek 100 frt, Tóth Pál m.-gyönki lelkésznek 100 frt, Széky Géza hidasi lelkésznek 100 frt, Kuthi István dunaföldvári h. lelkésznek 80 frt, Sedivi Frigyes mogyoródi előkönyörgőnek a pesti egyházmegye esperese kezéhez 200 frt, Tóth Sámuel kucurai előkönyörgőnek 80 frt, Hartman Károly bonnyai előkönyörgőnek 80 frt, Izsák József nyimi előkönyörgőnek 50 frt, Müller Menyhért hidasi előkönyörgőnek 60 frt. — Összesen 1880 frt. III. Theologiai szükségletekre 3000 frt. IV. Missziói célokra alapítványul 500 frt. V. Előlegül a közpénztárnak 500 frt. VI. A budapesti theologiai intézet convictusára 1000 frt. — Összesen 29,330 forint. A Szondy-Kenessey alapitvány 200 frt kamata a Banovce körül Szlavóniában lévő misszió területén máiéletbe lépett utazó lelkész fentartác

ára fordittatik. Különös figyelmet keltett a tisza-várkonyi egyház ügye. Ennek az egyháznak összes fekvősége legközelebb árverés alá kerül, ha a kerület közbe nem lép és 900 frt adósságnak felerészét most segélylyel le nem törleszti, másik felerészéért pedig szavatosságot nem válal. A segélykérvények legnagyobb részét szabálytalanul állították ki, ennélfogva a szabályok újból kiadatnak, s a közgyűlés kimondja, hogy ezentúl máj. i-éig kell felterjeszteni a kérvényeket, a szabálytalanul kiállítottak pedig figyelembe nem vétetnek. Ezután a közalapból srgélyt kérő folyamodványokat terjesztettek elő. Összesen 20,000 frt segélyt kérnek a közalapból az egyházak. Az egyházkerület körülbelül 11,000 frtot hoz javaslatba. (Vege köv.) Farhas József. A solti egyházmegyéből. (Folytatás és vége). Önként értetik, hogy ezen véleményezésünk nemcsak a belépéskor fizetendő összegre, hanem az évi tagsági illetékekre is szól. 3. A 3. § d) pontja a közalapból nyújtandó segélyt helyezi kilátásba, az alkotandó gyámintézet számára. Javaslatba hozzuk, hogy miután a ref. egyház lelkészi kara, oly kimondhatatlan sokat tesz a közalap érdekében ; miután egy gyámintézetnek, mely oly sok nyomor enyhítésére, aggodalom elosztására és köny felszáritására van hivatva, tájékozva kell lennie, hogy az esetleg adományokon, alapítványokon és végrendeleti hagyományokon kívül, melyek különben is csak rendkívüliek, minő rendes segélyforrásai vannak; miután a közalap egyik rendeltetése -»oly ügyelc előbbre vitele, melyek az egyetemes egyháznak kiváló érdekeit képezik és csak egyesitett erő által érhetők eU : az egyetemes konvent, jövőben ne forgácsolja szét — csekély díjazású lelkészek segélyezése címén is — a közalap anyagi erejét, hanem alkosson abból egy nagyszabású segélyezési forrást azok számára, kik a családfő életben léte alatt meg vannak valahogy, de halála után nyomornak néznek elébe és határozza el, hogy a közalapból 10,000 frt évenkénti segélyt bocsájt az országos özvegy- és árva-gyámintézet céljainak előmozdítására, mely összeg a 3 évi tapasztalat után túlságosnak nem tartható. 4. A 7. § az eddigi szokásos és törvényesen birt szolgálati vagy csonka évet és utánna az egész kegyévet megszünteti, és helyettük félkegyévet állapit meg. Eltekintve attól, hogy ezen § intézkedése egyetlen egy tollvonással minő roppant anyagi veszteséget mér a reformált lelkészi kar családjaira, éppen azokra, a kikről gondoskodni legelső sorban voltaképpen ezen gyámintézet hivatása — bár elismerjük, hogy ez az egyház gondozás nagy fontosságú érdekében történik : a konventi javaslat ezen intézkedését, és ennek értelmében a lelkészi kar által hozandó súlyos áldozatot semmiképen sem találjuk arányban levőnek sem a 8. § azon rendelkezésével, mely a nyújtandó segélyt évenkénti 100 frt alamizsna-pénzben állapítja meg, a mi oly kevés, hogy annak elgondolására önkénytelenül szégyenpír boritja el arcunkat, sem zsinati törvényeinkkel nem tartjuk megegyezőnek. Ha a konvent országos özvegy-árva gyámintézettel segiteni akar a lelkészi kar hátrahagyott családjain: a lelkészi kar készségesen támogatja minden erre vonatkozó intézkedésében ; de nem hagyhatja egyházmegyénk szó nélkül és tiltakozó hang nélkül az afféle törekvéseket, mely többet vesz el, mint a mennyit ad és a mellett törvényt is sért. Maga a zsinat a lelkészválasztási törvény 184. § b) pontjában ezt mondja: az esperes a lelkészi hivatal megüresedése esetén a lelkészi fizetés hátralékainak beszedését s halálozás esetén az elhalt lelkész özvegyének avagy árváinak kielégítését vagy biztosítását elrendeli; a kegyeleti évre nézve a gyülekezetet nz egyházkerület (tehát nem a konvent) illető szabályainak megtartására iitasitja.* A 210. § pedig ezt rendeli: Áz egyes egyházmegyében a csonka és kegyeleti évekre stb. nézve tett belkörü intézkedéseknek és szabályoknak minden megválasztott lelkész feltétlenül engedelmeskedni és azoknak eleget tenni tartozik.« Tudjuk jól, hogy a konvent, minden olyan ügyben, mely az egyházat egyetemesen érdekli, a zsinatot képviseli (61. § a) pontja), de miután a zsinat a csonka és kegyévre nézve az egyházmegyék és egyházkerületek szabályait és intézkedéseit különösen hangsúlyozta és a konventi főhatóság alól, hacsak az egyházkerületek által, mint közösen illető ügy oda fel nem terjesztetik, kivette és a belkörü intézkedések sorába qualificálta: megváltoztatásuk csakis egy nagyszabású, a lelkészi kar és a lelkészi családok érdekeit teljesen kielégítő intézkedés által eszközölhető. Ám legyen félév, vagy félév sem, a közügy érdekében beleegyezünk (mint alább kifejteni, fogjuk) de teljesen kárpótoló és megnyugtató intézkedés javaslatba hozását véleményezzük. E szerint tehát a mi véleményünk szerint a javaslatnak a fél kegyévre vonatkozó 7. §-ban foglalt intézkedései elesnének, valamint a 8. § 100 forintnyi segély összege is, és mind a két pont uj áldozat és a nyújtandó segély nagyobb arányba hozatalát eszközlő pontokkal pótolandó. A 8. § második bekezdéséből pedig, mely így hangzik : *az egyetemes konventnek jogában áll, hogy a segélyezés összegét a gyámintézet vagyoni állásához képest bármikor leszállítsa vagy felemelje« a »leszállítsa vagy« szavakat kihagyni véleményezzük. 5. A 9. § ezen tétele után »keresetképtelenek, 20 éves koruk betöltése után is segély cztetnek azon esetben és feltétel alatt, ha keresetképtelenségüket . . . beszúrni javasoljuk eme mondatot: »mely nem könnyelműségből, erkölcsi hibából, hanem olyan testi vagy lelki fogyatkozásból származott, a mi miatt munkára alkalmatlanok. A leányok tekintet nélkül életkorukat, férjhezmenetelükig részesülnek évi rendes segélyben.« 6. A 14. § ezen végső pontja: »Az ő pénzkezelésükről a segélyezettekkel szemben az egyházmegye, ille-