Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1886-05-30 / 22. szám
689 tőíeg iskola fenntartó testület felelős«, így fogalmazandó : »Az esperesek (az »igazgatótanárok* szó már különben is elesnék az l) pontban javasolt módosifvány szerint) a segélyezettek tartózkodási helyükön levő lelkészek utján juttatják kézhez a segélyezési összeget, a kik két nyugtát tartoznak venni, egyiket az esperesi hivatalhoz küldik be, a másikat a maguk igazolására megőrzik. A segélypénzről szemben a segélyzettekke', az a fe'elős, a ki a postai elküldést illetőleg kézbesítést elhanyago'ta 7. A 15—18. §§ egy nagyfontosságú kérdés felől intézkednek, az egyházmegyei és egyházkerületi özvegyárvái gyámintézetek kérdéséről, melyeket a 15. § szerint 1887. jan. l-jén túl működési körükben megakasztanak, vagyis stagnaló helyzetbe juttatnak, míg a 17. § szeiint, azon esetben, ha egy-egy segélyezettnek osztaléka az 1885-ki osztalék háromszorosát eléri, arra köteleznek, hogy alaptőkéjüket a központi gyámintézet pénztárába beszolgáltassák. Egyházmegyénket a közérdek vezeti és nem önző, magános cél, midőn a localis, özvegy-árvai gyámintézeteknek a tervezett módon a központi gyámintézetbe leendő beolvasztása ellen tiltakozó szavát felemeli Ha a közérdek megköveteli, hogy országos lelkészi özvegyárvai gyámintézet létesíttessék a konvent főhatósága alatt, ugy egyházmegyénk, mint a test egyes tagja és lelkészi karunk, mint annak egyes alkotó elt me, támogatva egyházmegyénk világi részének és az egyes híveknek ismert buzgó áldozatkészségétől, mindent el fog követni a cél sikere érdekében. De gyámegyletét, mely elődeink kezdeményezése folytán a saját művünk, mely csak annyiban bir egyházi jelleggel és természettel, a mennyiben egyházi hivatalnokok állították fel és áldoztak éite, család biztosítása érdekében ; mely igaz, hogy az egyházmegye aegise és fenhatósága alatt áll, de teljes önrendelkezési jogát eleitől kezdve birta és gyakorolta, nem hajlandó a közgyűlés átadni, mert a localis segélyegyleteknek beolvasztása a központba megsemmisíti, megöli a kisebb körökben való társulási szellemet, mely demokratikus alapokra fektetett társadalomban semmiképen sem válik a közügy javára ; továbbá, mert az általános közérdeken kivül, és mintegy azok mellett, melyek minden kétséget kizárólag döntők, a kisebb köröknek is mindaddig meg vannak a maguk működhetési jogosultságuk, a míg a közérdekkel magukat ellentétbe nem helyezik ; végezetre, mert nem is említve a beolvasztás jogi természetének vitás és kérdésbe tehető voltát, maga a beolvasztása és szándékolt eszközlése nem egyéb, mint büntetés, súlyosbított büntetés a múltban tett gondoskodásra, kifejlett áldozatkészségre és takarékosságra és ennek következtében nagy igaztalanság. Hazánk Öt kerületében levő 57 egyházmegye közül csak 34 egyházmegyében van özvegy-árvai gyámegylet, az utóbbi egyházkerületi schematismusok adatai szerint, és ezek pénztári állománya, megközelítő valósággal 170,000 forint, 23 egyházmegye lelkészi kara pedig semmit sem tett önmaga és családja biztosítása érdekében, és ime a konventi javaslat a beolvasztás ténye ál'al körülbelől 800 lélekre menő lelkészi kart 1200 lélek rovására a fenntebbi összeg jogszerű részesévé akar tenni. A javaslat tervezésében egy nagyszabású jótékonyságról szó lehet, 800 szolgatársunkkal szemben, de szó sincs benne igazságról és egyenlőségről. A jótékonyság gyakorlásának pedig más az utja, nem pedig a pártialis érdekek teljes elölése. A javaslatnak három főpontja van : a csonka évet és a kegyév' felét elveszi, az özvegyektől és az árváktól, elvonja tőlük jövedelmük egy részét, éppen akkor, midőn arra legnagyobb szükségük volna ; megvonja az egyes egyházmegyék lelkészi karától a jogot, hogy ugy, mint eddig, szabadon intézkedhessenek egyesült erővel, a maguk körében is, családjaik biztosításáról, végre mindezekért kárpótlásul IOO frt segélyt helyez kilátásba, a lelkészi özvegyek számára. Kérjük a konventet, hogy változtasson e három főponton és alkosson oly javaslatot, mely méltóan és illően gondoskodik a lelkészi özvegyekről, mely az autonomikus protestáns egyházban nem fojtja el a társulási jogot és a közös erővel könynyebben kifejihető önbiztositás lehetőségét. Egy ilyen alapelveken nyugvó javaslatot kész örömmel fogadunk és érdekeben még több áldozatra leszünk készek, mint a mennyit e konventi javaslat megkíván. Hajlandók vagyunk ugyanis, ha indítványunk elfogadtatik, a következő alapelveken nyugvó javaslat feltétlen elfogadására. 1. Alakíttassák a magyarországi evang. reformált egyetemes egyházban, özvegy- és árva-gyámintézet az összes helvét hitvallású lelkészeknek és ezen felekezet egyes egyházai és egyházkerületi főhatóságok által fenntartott theologiai és praeparandiai intézetek tanáraínak özvegy ei és árvái számára. 2. E gyámintézet bevételi forrása legyen : «) Minden egyháznak, mint lelkészt tartó, minden theologiai akadémiát és tanitóképezdét fenntartó testületnek évi köteles befizetése; b) Minden lelkésznek, theologiai vagy tanítóképzőintézet tanárainak évi köteles befizetései ; c) Az összes egyházmegyék lelkészi és esetleg tanári intézeteik tőkéjének évi kamatja ; d) A gyámintézettel nem rendelkező egyházmegyék lelkészeinek és theologiai, tanítóképző intézetek tanárainak azon egyszer és mindenkorra történő befizetéseinek kamatjai, melyek a meglevő lelkészi és tanári gyámintézeti tőkékből fejenként reájuk esik; e) A domestika évenkénti 10,000 frtnyi segélye; f) Az átadandó kegyév évenkénti tiszta jövedelme; g) Minden egyházban az évenkénti uj évi persely-és minden iskolában a beiratási-pénznek a tanárokra eső bizonyos °/0 -je; h) Minden egyház, iskola, fenntartó testület annyi belépési díja, a hány lelkészt, illetőleg tanárt tart ; továbbá minden lelkész és tanár személy belépési díja, megjegyeztetvén, hogy ezen belépési díjak tartalék tőkévé alakitandók. E gyámintézet kötelezettsége legyen : o) Minden helv. hitv. lelkészi, theologiai vagy tanítóképző intézeti tanár özvegyének a családfő elhalálozása után, negyedévenkénti előleges részletekben, évenkénti 300 frtot biztosítani, és a halálozás után a megállapítandó negyedek első napjain az esperesi hivatal, illetőleg theologiai vagy tanítóképző iskolai igazgatók utján folyóvá tenni. b) Minden helvét hitvallású lelkész, theologiai és tanítóképző intézeti tanár minden egyes árvája számára évenként 25 forintot, mint árvái segélypénzt biztosítani és mindenkor az iskolai év kezdetén folyóvá tenni. Megjegyzendő, hogy ezen árvái segélypénz a fiu gyermekek 20 éves korukig, a leány gyermekek férjhez menetelükig kapják.*) Indok: 1. Mivel legelső sorban az egyházaknak és theolo*) Ha özvegy nem marad vagy később meghal vagy újból férjhez megy, miáltal segélyeztetése megszűnik, az ő részét a kiskorú árvák öröklik, egyenlően felosztva azonban ugy, hogy egy gyermek sem előbbi sem uj címén 75 frtnál többet nem kaphat.
