Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-09 / 19. szám

601 PROTESTÁNS nyele folytán az esketést nem az illetékes lelkész végzi, nekem is volt több esetem, de ezt csakis valamely illetékes lelkész beleegyezésével teheti; azt, hozza magával a dolog rendje, én mindig igy jártam el, akár midőn én voltam az illetékes lelkész, akár midőn a felek az én lelkészi hivatalom előtt kívánták az esküt letenni. Ezekből íolyólag a T. E. által említett első példában az esketés eszközölhető volt Z-án, de csakis ugy, ha arra A. lelkészi hivatala megadta az engedélyt; a második példában épen ugy. A fentebbiek folytán nem fogadhatom el T. E. véleményét az anyakönyvezésre, mert nézetem szerint az illetékes lelkészi hivatalnál kell. Az én eljárásom ez volt : esketés után, az anyakönyvbe beírtam az esketést, azután az illetékes lelkészi hivatalnak a kivonatot hivatalból átküldtem, illetékes helyen anyakönyvezés végett ; sőt midőn én voltam az illetékes, de az illetők más lelkészi hivatalnál kívánták az esketést, a beleegyezést kijelentő okmányban egyenesen megkívántam, hogy az eskető lelkész a kivonatot hozzám anyakönyvezés végett áttegye. Ezen eljárásnak csak egy gyöngéje van, hogy t. i. az esketés két helyen is anyakönyvezhetik ; ezt talán az által lehetne elkerülni, hogy az ily esketések számára az esketések anyakönyvében külön lapot nyitnánk. Hogy T. E. állítása szerint az általuk eszközölt vegyes házassági esketésekről, az illető róm. kath. plébános anyakönyvezés végett kivonatot nem kért, természetes, mert illetékes helyen történvén az esketés, az egészhez semmi köze ; abban, hogy ha azt ily célból kérte volna, készségesen kiadták volna neki, — engedjen meg, de — kételkedem. Sárkány Dezső, ág. hitv. evang. lelkész. Egy harmadik, nem illetékes lelkész által megkötött házasság anyakönyvezésére ki a jogosult. — Válasz Dunamellékinek. — Ilyen kérdést szellőztetett e becses lapban a b.-diószegi egyik ref. lelkész ur, s felhívja az olvasó közönséget a véleményadásra. Dunamelléki igyekszik a kérdést tisztázni, de igénytelen felfogásom szerint nem helyes uton jár. A tényállás következő: egy róm. kathol. nő egybe akar kelni egy b.-diószegi ref. legénynyel. De sem a nő, sem a legény lelkésze által nem, hanem egy harmadik illetéktelen lelkész által óhajtják magokat egybeköttetni. Hogy ezt tehessék elbocsátó levelet szereznek s az ... i ref. egyház segédlelkésze meg is esketi őket. Azonban a kivonatot csak felhívásra küldi meg az elbocsátó lelkész hivatalához akkor is oly hangú levél kíséretében, melyből több pont el is maradhatott volna. A segédlelkész ur magatartását Dunamelléki mintegy védeni látszik, én pedig nem helyeslem sőt elitélem Az ügy tisztázására két analóg esetet hozok fel. Egyszer egy falumbeli róm. kath. nő jött hozzám azon nyilatkozattal, hogy ő egybe akar kelni egy t . . . f . on lakó legénynyel. De sem a kath. plébános, sem pedig a ref. legény lelkésze által nem akarják magokat megeskettetni, hanem adnám őket egybe én. A kérésnek engedtem, s utasítottam a nőt, hogy vegye ki a plébánostól a hirdetési bizonyítványt, s aztán elmenvén a legény lelkészéhez, attól is hasonlót kérjen. De kérjen egyúttal meghatalmazást is az esketésre. Kért, kapott is, én pedig végeztem dolgomat. A másik eeet a következő : egy gy . . . i ref. legény nőül akar venni egy k . . l.-i ref. nőt. A legény óhajtása ez ZI ÉS ISKOLAI LAP. 602 volt, hogy én, mint régi ismerős adnám egybe őket. Eljött falumba az esketésre fölkérni. A szükséges okmányokat megszerezve elmentem a vőlegénynyel és kíséretével a menyasszony falujába s a lelkész urat felkértem, hogy a férfi kívánsága szerint engedné meg nekem, mint harmadik illetéktelen lelkésznek az esketés elvégzését. Miután, mint mellőzött illetékes papnak a dupla stólát letettem, szívesen megengedte. Ugyan mit szólott volna reá az .... i segédlelkész ur, de mit Dunamelléki is, ha én, mint illetéktelen hazaérkezvén, gyülekezetem anyakönyvébe bevezettem volna a gy . . . i legénynek a k . . . l.-i nővel általam történt egybeadását. Vagy mit szólt volna hozzá, ha a falumbeli kath. nőt a t . . . f . . . i legény nyel, mikor egybeadtam, a végzett esketést saját gyülekezetem anyakönyvébe bevezettem volna. Semmit mást mint azt : ez a tisztelt káplán ur semmi gyakorlattal nem bír. Ilat most tessék ide hallgatni az . i segédlelkész urnák és meg Dunamelléki kollegának is. Minden lelkész saját gyülekezete részére vezet anyakönyvet, azt hiszem ezt senki nem fogja kétségbe vonni. Ha igen, akkor b. diószegi kath. nőnek a b.-diószegi ref. férfivel való egybekelése mit keresett az i . . . i ref egyház anyakönyvében. Semmit. Mert miután sem a nő, sem a férfi nem az ő egyházába való, neki még ellenőrzésre sincs szüksége. Áz én első esetem analóg az övével, a második annyiban különbözik, hogy nem ő ment el Diószegre, tudniillik a segédlelkész ur, hanem a diószegiek jöttek hozzá. Azzal, hogy anyakönyvezett, hibát követett el még az esetben is, ha mindjárt megküldte volna, .ninden felhívás nélkül a kivonatot Diószegre anyakönyvezés végett. Mit tettem én, de mit kellett volna tenni neki is. Én a fenntebbi esetek elsőjénél megküldtem az adatokat a legény lelkészéhez, mint a kitől nyertem a meghatalmazást az esketésre, s felkértem a saját anyakönyvébe leendő bevezetésre, de felkértem egyúttal arra is, hogy a kath. nő lelkészét is értesítse a megejtett esketésről, nyilvántartás végett, de magam világért sem vezettem be, mert én a vőlegény lelkésze helyett végeztem funkciót. Ezt kellett volna tenni a segédlelkész urnák is, mert ő meg a diószegi pap helyett fungált, a diószegi pároknak hát semmi helye az i .... i anyakönyvben. A második esetben pedig, miután az esketést a menyasszony parochiáján végeztem, semmivel nem gondoltam, mert ott volt az illetékes pap, s végezte a végzendőket az. Az egész magyarázat ez : a ki illetéktelen az esketésre, illetéktelen az anyakönyvezésre is Ha ezt a segédlelkész ur és Dunamelléki ur is meggondolták volna, az első ur nem követte volna el a hibát, Dunamelléki ur pedig nem védené azt, a mi nem védeni való. — Aracs Gyula, csákvári ref. segédlelkész. KÜLÖNFÉLÉK. * A tiszáninneni ref. egyházkerület közgyűlésé ápril hó 28—30-ik napjain tartatott Miskolcon. Szomorúan olvastuk a gyűlési tudósításból Szentpétery Sámuelnek a szeplőtlen jellemű veterán bajnoknak az egyházkerületi tanácsbiróságról való lemondását. Konventi világi póttagságra általános szavazattöbbséget csak Orbán József s.-pataki tanár kapott, Bernáth Elemér és Gsider K. közt új szavazás rendeltetett el. * A cservenkai papvalasztas. A bács-szerémi ágostai esperesség legfényesebb 7000 lélekből álló egyházában május 4 én történt a papválasztás. Kandídacio-