Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1886-01-10 / 2. szám
T3 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. ÍJ minden ezekkel ellenkező véleményeket helytelenítvén. És ilyen módon sértetlenül és épségben megőrizzük az igaz és egyetemes kereszt)-én hitet : tudván hogy nevezett symbolumokban semmi sem foglaltatik, a mi Isten beszédével megegyező nem volna, vagy a hit tiszta értelmezését nem gyarapítaná®. E kissé részletes idézetből bárki is világosan láthatja a ref. anyaszentegyház egyetemének, az apostolicum második főtételéről való közhitét, melylyel teljesen megegyez a lutheri hitvallások tana és tanúbizonysága is. (Folyt köv.) Erdős József. KÖNYVISMERTETÉS. Ünnepi tanítások, részben különféle kútforrások nyomán irta Dobos János. Kiadta Dobos László szal/cszent-mártoni ref. lelkész. Budapest, 1886. Ara 1 forint 80 kr. 29 beszéd 252 lap. (Folytatás és vége). Különösebben dogmatikai szempontból érdekesek a XI. XII. beszédek, a melyekben Coquerell után erősen harcra kél ama hittétel ellen, mintha a halál után azonnal nem tartatnék meg az ítélet, mintha a halál után még várni kellene a feltámadásra, mely a világ végén következik be. Mindkét elmélkedés textusa Jézusnak, a vele megfeszitett gonosztevőhöz intézett szavai: »Ma velem leszesz a paradicsomban!« Bizonyítja állítását aztán az első beszédben előbb a táborhegyi átváltozás történetével, mely a Mózes és Illéssel való találkozás alkalmával volt; majd a dúsgazdagról és a szegény Lázárról mondott példabeszéddel, Jézusnak a Sadduceusoknak adott feleletével, hogy Isten az élőknek Istene s ama szavaival, ^minekutána elkészitendem nektek a helyet, felviszlek magamhoz, hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.* Azután hivatkozik arra, hogy Istenhez is méltóbb és tökéletességeihez sokkal közelebb áll e tan, mint az a kínos, félbabonás zsidó tan, mely a jelen és a jövő élet közé még egy hosszú halálálmot, meglehet, ezredévekig tartó zsibbasztó munkátlanságot erőszakolt. »Igy Isten maga megfelezte, megcsonkította volna halhatatlanságunkat és ha elébb a sirokban kellene laknunk-, meglehet ezredévekig és csak azután lehetnénk a mennyország polgárai, akkor a mi földi életünk egy képtelen előzmény, egy bolygó fény, mely a földüregekbe tűnik el, hogy ismét fellobbanhasson. Mit mondok? ... a sir férgeinek emésztetéből kel'ene várni átalakulását egy magasabb élet számára«. . . stb. Végül e felfogásnak vigasztaló hatására utal s itt Dobos a maga alanyi érzéseit gyönyörűen vegyíti bele az elmélkedésbe. (99—100 lapok). A második beszéd pedig kimutatja, hogy miként került e tan az evangéliumba ; felelet a zsidó Seol-tanból és hogy mit kell érteni e mellett az utolsó itéltt alatt, melyre Jézus eljövendő megítélni a világot, eleveneket és holtakat ? Erre felelete az, hogy ez az általános nagy Ítélet nem lehet egyébb, mint az egyes emberek felett kimondott Ítéletnek a világ előtt leendő kihirdetése és megerősítése. Csak aztán nagyon visszataszító a mai modern felfogásnak, midőn azt mondja: »Ennél tovább menni ezen a téren egyházi tanításban nem lehet, mert ezentúl már a tudomány és a bölcsészet szentségtelen, de azért szabad határa következik.* Mintha az emberi elmének minden nemes törekvése nem isteni eredetű volna s nem vezethetne Istenhez 1 Igen értékes beszédek még a VI. mely kitűnő jellemrajza Jézusnak; a VII. a melyben összehasonlítja a Megváltót az emberiség legnagyobb alakjaival s reámutat, hogy ezeknél mennyivel nagyobb volt ő ; a VIII. mely az ellen polemizál, mintha Jézus i-ször ámitó, 2-szor önámitó lett volna s ezt az ő halálának tényéből cáfolja meg, mert Jézus szenvedéseit és halálát kellő világos szempontból csak akkor láthatjuk, ha őt feljebb teszszük a közönséges emberi természeten, ha isteni erőt, isteni lelket párosítunk vele a kereszten; továbbá a 2-ik áldozó csütörtöki beszéd, végül a maga szép lélektani rajzával a XXIV. beszéd Cellerie után. Nem tartom azonban helyesnek és nem is egyezik meg a történeti valósággal, hogy prédikátoraink annyira szeretik tú'ozni az első apostolok tanulatlanságát, mint pl. itt is van a XVIII beszédben, az mondatván rólok : »ezek a tanulatlan, neveletlen, minden elvnélküli, tudatlan emberek« stb. Természetesen ez csak azért történik, hogy a szt. lélek bennök való működését annál csodásabbnak tüntethessék fel. Pedig bizony a zs'dó-keresztyénségből azt látjuk, hogy e halászok és vámszedők csak annyiban különböztek a többi zsidóktól, hogy ők elfogadták a názárethi Jézust Messiásnak, azok pedig nem s a messiás-hitükhöz hozzáfűzték minden érzékies váradalmaikat. Rendkívüli, csoda erő hatásának kell már ezt is tulajdonítni, hogy felismerték Jézusban a Messiást, holott a zsidóság mit sem tudott egy szenvedő és kereszten megha'ó Messiásról. Ki fogta fel először Jézus eszméit a maguk mélységében ? Nem Pál-e a tudós, képzett farizeus és a János evangéliumának s a leveleknek bölcsészetileg tanult szerzője ? Teljesen igaza vau Beussnak, a hires strassburgi tanárnak, midőn azt mondja, hogy Jézusnak a templom lerombolására s felépítésére célzott szavait jobban megértették az ő ellenségei, mint a saját tanítványai. Hanem hát az ember szereti eszményitni ép úgy a multat, mint a jövőt — hadd éldelegjen eszményein ; nem árt velük senkinek. De annál inkább árt az afféle gondolatok hirdetésével, hogy »Jézus azért kivánt szegénységben születni, élni és meghalni, mert az emberiség legnagyobb és legtiszteletreméltóbb része szegény« (46. 1.), vagy Jézus születésénél »maguk az égnek angyalai megjelennek; de nem a földi nagyok palotájában, hanem a pásztorok kunyhójában.« (88. 1.) Nem vagyunk már az ebionismus álláspontján, mely szerint a gazdagság, a földi nagyság már önmagában istentelen, gonosz. Félni kell ilyen elvektől a socialismussal megfertőzött korban. És még egy megjegyzést. A míg mindenik ünnepi beszédben igazán behat az illető ünnephez fűzött események mélységes jelentőségébe: addig a nagypénteki beszédekben — bár szép beszédek ezek is önmagukban — nem tünteti fel a kereszthalál valódi jelentőségét s ez illik hasonló alkalmú egyházi beszédeinek legnagyobb részére, melyek főként csak Jézus jellemének festésére használják fel a Golgotán végződött felséges tragoediát, a legnagyobbat, a mi csak az emberiség történetében lejátszódott; de a kereszthalálnak ama fontosságát mellőzik, a mely által *az a kereszt lett a keresztyénség hirdetője, melyet a mennyei tudomány sírjára gondoltak felállíthatni.« Pál apostol réges-régen megmutatta már, hogy miként kell azt felfogni és mily érdekes, mélyreható lélektani folyamatot tárhatnának itt elénk a prédikátorok nagy tanulságunkra és megszabadulnánk már egyszer attól a hamis felfogástól, mely a viciria satisfactioról ki van századok óta fejlődve, mintha/ a Jézus halála ex opere operato hatna az üdvösségre. És bizony mert a keresztyén vallás igazságai majdnem mind csak külsőleg esen, mint reánk erőszakolt hittételek adatnak a közönség elé, a nélkül, hogy a hívek figyelmeztetve lennének ama lélektani jelenségekre, melyek e hittétele-